Kész tésztából van drága olasz és olcsó EU-s, de az otthoninak nem csak a minőségével, de az elkészítésre szánt idővel is számolni kell. A neten vásároltam Olaszországból egy tésztanyújtó gépet és belevágtam.

A gép az első, a kiindulópont, a motiváció. Legalábbis nyolcvannyolcban biztosan ezért vett mindenki tésztagépet, mert gép, de jó lesz, megfeledkeztek a tésztáról, amit gyúrni kell. A gépet mindenki elásta a szekrény legmélyére. A recept pofon egyszerű, minden 10 deka lisztre egy tojás, egy kis vizet is adhatunk hozzá, de ha nem elég kezelhető a tészta, ez úgyis kiszárad később.

Ha anyázós kedvünkben vagyunk, egyszerűen ki kell borítani a lisztet a pultra egy halomba, közepébe ütni a tojást és gyúrni. Az első pillanatokban még érezzük a ránk ragadó darabokat, fejvesztve lisztezünk, vagy kapálózunk a konyharuha után, később talán megérezzük, hogy pont ez a lényeg.

Az otthoni tésztakészítésnek szintjei vannak, a kezdeti szopásoktól eltekintve konyhai szerepjátékká válik. Első szinten a kinyomtatott tészta receptet szorongatom lisztes kézzel. A recept legfeljebb három sor. Tapasztalati pontjaim száma nulla. Pár alkalommal később már minden más, élvezem a gyúrás minden mozdulatát, a nyirkos tészta rátekeredik a tenyeremre, úszóhártyaként feszül az ujjaim között, majd az összedolgozott anyag egy gombóccá gyúrva pihen a pulton. Nem olyan sárga, mint 180 forintos bolti testvére, pedig a feketepiacról beszerzett, jelöletlen tojás zavarba ejtően sárga volt. Tíz percet pihentetem, következik a nyújtás, ami már a kettes szintet jelenti a játékban.

A kupacot késsel kis adagokra vágom, és mágnesszalagként fűzöm a gépbe, fokozatosan vékonyítom, simává válik, lágy, hűvös tapintású. A hengerek lapokká nyújtják, majd késsel, vagy a gépen lévő vágófejjel szeletelhető. Lisztezni kell bőséggel, különben összeragad, innentől már elkerülhetetlen a porszívózás is. A gép zúg, hanyagul forgatom vissza a tésztalapokat, majd ismét átfutva már szinte áttetszőek. Mosolyogva egy gombóccá gyúrom vissza. Kéj ez a javából, de korábban anyázással párosuló mazochizmus volt.

Ebben a pillanatban néz hülyének az asszony. Miért jó még este, itthon is szívni? A kész tésztát először a radiátor meleg csövein, majd frissen szerzett fegyverként már teleszkópos állványon, tenyérnyi helyen szárítom. Megint egy felesleges eszköz, de ez is a rítus része. Ha rám tör, hazafelé már csak arra gondolok, végre lenyomhassak egy pályát, mindegy, hogy széles metélt, vagy lasagne, szívni akarok. Ugyan a tésztakészítésben a végső cél, egy doboz igazi sárga száraztészta, de valójában az ide vezető út a fontos.

Elengedhetetlen, hogy világosban csináljuk, sötét téli estékre semmiképpen nem javasolom, gyorsan egy apróhirdetésben végezheti a gép.

A tészta összedolgozásának másik módszere a késes aprító. A lisztet és tojást összedaráljuk, majd mikor morzsalékossá válik, összegyúrjuk, közben lisztet adunk hozzá. Ez a belvárosi módszer, de gyors, ezzel még a vendégeket is meglephetjük, tíz perc múlva kész tészta merülhet forró vízbe. Ha meg nem sikerült, buktunk két tojást meg húsz deka lisztet, és jöhet a zacskós változat. De kizárt, hogy ne sikerüljön, legfeljebb a tésztánk nem lesz olyan, mint a bolti.

A frissen gyúrt, nyújtott tészta két perc alatt megfő.

Gyúrtak már saját, tíztojásos tésztát?