malackaraj

Szokás szerint Kari süt, Anna beledumál, kivételesen szerdán, nem vasárnap, mert Annát megette a Bátor Malackaraj

Almás, datolyás, ricottás sütemény következik. Ebből kettőről tudtam, hogy mi, a harmadiknak csak megtetszett a neve. Ez a süti kicsit körülményesen készült. Azon a hétvégén, amikor el szerettem volna készíteni, nem kaptam ricottát. Persze akkor már tudtam, hogy ez egy olyan sajt, ami inkább túró, de mégis sajt.

A ricotta, bár szükségben, Magyarországon helyettesíthető áttört, és tejszínnel fellazított túróval, egy másik termék. Általában a parmezán készítése után visszamaradt, lefölözött (az a föl a mascarpone) íróból készül. Az írót egy kevés citromsavval felmelegítik (ricotta- újramelegített) így a bennemaradt fehérjerögök összeállnak, ez a savósajt a ricotta. Puha, édes és csak pár napig fogyasztható, mert gyorsan elveszíti nedvességtartalmát és kellemetlenre savanyodik. A legfinomabb változata a juhtejből készülő ricotta romana.

Könnyen elkészíthető otthon egy hasonló termék: egy liter teljes (magas zsírtartalmú) tejet felforralok, beleöntök 30 ml citromlét, 3 g sót és kevergetve csendesen forralom tíz percig, majd egypelenkával kibélelt szűrőbe öntöm.

A túró, szerelmünk savanyúbb. Ugyanígy, de nem friss, hanem alvadt tej leszűrésével készül.

A következő napokban viszont ráálltam a ricotta keresésre, és kiderült, egyáltalán nem olyan különleges, mint gondoltam, és az első boltban is lett volna, csak nem jó helyen kerestem, vagy a dolgozók nem jó helyre tették. A lényeg, hogy vásároltam fél kiló ricottát, és már semmi sem akadályozhatott tovább. Mivel a hétvégét anyósoméknál töltöttük, így vendégszereplésben készült a süti. Összecsomagoltam a hozzávalókat, és vittem magammal. Nem kell nagy távolságra gondolni, Budapesten belül maradtunk.

A vajat és a lisztet dolgoztam össze elsőként. A recept azt mondja, addig elegyítsük, amíg morzsakupacra emlékeztet. És tényleg úgy nézett ki, mikor leállítottam a gépet. Ekkor kapott cukrot és újra kezdődött a keverés, aminek folyamán még egy kis vizet öntöttem a masszához. És ezzel a tészta el is készült, ment a hűtőbe.

Felvágtam a datolyákat és kiszedtem a magot a közepükből. Utána az almaszeleteket is kisebbre vagdostam. A keverőtálba öntöttem a ricottát, egy kis lisztet, tejet és két tojást.És egy kis szilvapálinkát. A recept brandyt ír, de tudtam, hogy ez is jó lesz. Ezt az egészet addig robotgépeztem, amíg összefüggő, de azért folyós állagú lett.

A hűtőből kivett tésztát elegyengettem a tepsi alján, majd ráhelyeztem a datolya darabokat és az alma szeleteket. Direkt össze-vissza, nehogy a felvágáskor két gyümölcs között menjen a kés, és így olyan szelet is létrejöhet, amiben valami nincs. Aztán erre ráöntöttem a ricottamasszát, és egy egész órára ment a sütőbe.

Rettentő finom illata volt sütés közben, és a teteje is szép aranysárgára pirult. Mikor kivettem a tepsiből, már mindenkinek folyt a nyála. Aztán kiderült, hogy a datolyát senki sem szereti, sőt a sült almát sem.

Ebből a sütiből én ettem a legtöbbet, nekem ízlett. És akkor is büszke vagyok, hogy annak ellenére, hogy ennél talán csak a forralt víz elkészítése egyszerűbb. Pont úgy néz ki, mint a receptkönyvben a fényképen.

• 1/2 bögre teljes kiőrlésű finomliszt
  
• fél teáskanál sütőpor
  
• 60 gramm vaj
  
• 1/2 bögre cukor
  
• 1/2 bögre jéghideg víz
  
• az almás-datolyás rátéthez: 400 g lecsöpögtetett almabefőtt
  
• 1/3 bögre friss vagy aszalt, kimagozott, félbevágott datolya
  
• 500 gramm lecsöpögtetett ricotta sajt
  
• 1/2 bögre sovány tej,
  
• 2 db lágyan felvert tojás
  
• 1 evőkanál brandy

Vettek már ricottát?

- De jó nálad lenni. Mióta is nem voltam?
- Két éve Anyám. Igyunk még egy pálinkát!
- Igyunk! Áh, de jó ez. Házi?
- Persze. Szilva.
- Valami süteménysütést emlegettél ma estére.
- Non plus ultrát kell sütnünk. Holnap van a nővérem születésnapja.
- Remek. Süssünk! Segítsek?
- Jó lenne, mert negyven főre lesz. Felkészültél?
- Persze! Süssünk. Előtte még egy pálinka?
- Mindenképpen. Szükséged lesz rá.

Vakmerő kijelentést tettem, mert a non plus ultráról azt sem tudtam, hogy létezik.  Negyven főre. Süteményt sütni vidékre kell menni. A pesti  megoldja valami bögréssel, egy bögre cukor, egy bögre liszt, pár tojás és kész a süti. De Félegyházán igazi lakodalmast kell villantani.

• A tésztához: kell 20 dkg liszt
• 1 teáskanál sütőpor
• 20 dkg vaj
• 5 dkg vaníliás cukor
• 2 tojássárgája
• A bevonathoz: 2 tojásfehérje
• 15 dkg porcukor
• + tetszés szerinti házi lekvár az összeragasztáshoz (mi használtunk barackot, meggyet és málnát)

Ildike nekiállt, a lisztet összekeverte a sütőporral, deszkára öntötte és a közepébe kis mélyedést nyomott, amibe beletette a kis kockára vágott vajat, a tojás sárgákat és a vaníliás cukrot. Összegyúrta, majd fél órára hűtőbe tette.
- Még egy pálinkát?
- Jól esne. Pihenjünk, amíg pihen.
- Egy cigi?
- Az is belefér.

Ezután a tésztát vékonyra nyújtotta, kis pogácsaszaggatóval köröket szaggatott belőle és kivajazott tepsibe tette.
- Jól van, szépen sül. Még egy pálinka?
- Mindenképen.
- Aggódom, hogy odaég. Már egészen barna.
- Vegyük ki! Odaég.
- Nincs itthon porcukor Anyám.
- Nem gond. Van mozsarad?
- Van.
- Majd én.
- Milyen leleményes vagy! - Néhány vízhólyaggal és majd én egy zacskóban klopfolóval szétverem felkiáltással később a tojásfehérjét a porcukorral és pici citromlével habbá vertük és kiskanállal mindegyik tésztalapocskára kis halmot raktunk. 150 fokos sütőbe toltuk, és kis lángon kb. 10 percig sütöttük. Amikor kihűlt, párosával összeragasztottuk lekvárral úgy, hogy a habos rész legyen kívül.

- Kifolyik a lekvár.
- Nem baj, tapaszd vele össze.
- Ma este ez az első édes nyalásom, leszámítva a mézes pálinkát.
- Erről jut eszembe, most olvastam a vagina monológokat.
- Ez most miről jutott eszedbe?
- Hát nézz rájuk! - röhögünk. Nagyon.
- És tetszett a könyv?
- Nem értettem. Mint ahogy ezt a sütit sem.
- Igyunk még egy pálinkát!
- Igyunk! Egészségedre Anyám! Ez a süti jó. Nem mondom, hogy megéri a macerát, de ha két barátnő rég találkozott és újra meg akarják találni egymást tökéletes választás.

Mikor ettek legutóbb non plus ultrát?

Nem is tudom már, hogyan került szóba - talán Anna említette -, hogy ad egy olyan receptet, amitől a család elájul. Eredetileg képviselőfánkról volt szó. Olyan szakszavakat dobált nekem, mint égetett tészta, meg szalagos, azt sem tudtam miről beszél. Aztán amikor átküldte a receptet, kiderült, hogy nem nagy durranás, és láttam már cukrászdában képviselőfánkot, nagyjából van fogalmam mekkora macera lehet legyártani. De amikor a recept végén - mert már előre végigolvasom ám - megláttam, hogy ehhez is angolkrém szükséges, elment a kedvem.

Még karácsony előtt tettem egy kisérletet az adventi gyümölcskenyérrel. Adventi, talán mert akkor szokták készíteni, a hozzávalókban nincs semmi téli, ünnepi, vagy egyéb dolog ami a nevére utalna, de nagy sikert aratott a családban. Aztán megcsináltam még egyszer szilveszterkor, kis módosítással. Első alkalommal diákcsemegéből kiválogatott, óriás mazsolákat és kandirozott gyümölcsöket raktam bele, másodszorra már vásároltam kandírozott narancs és citrom héjjakat, és rendes mazsolát használtam. Harmadszorra még tovább léptem.

Ó churros, mered a jetlagtől kótyagos pasi a képernyőre. Látom a mocskos konyhát, a kimoshatatlan lábost, a szétszóródó kristálycukrot, az égett olajtól bűzlő lakást, a kifröccsenő olaj égette kezem, a megduplázott futásmennyiséget, de nincs mit tenni. Szeretnél? Igen.

Kemény fába vágtam a fejszém, és a végén a közönség is kemény tésztába vájta a fogait.

Amiben kávé, cukor, mézédes datolya és kardamom van, az csak egyvalamire lehet jó. Red Bullt gyalázni.

Mmmm, úristen, ez, én kész vagyok, ez még, én még ilyen finomat nem ettem! kapkosott levegő után Vanda, pedig elsőre igencsak ferde szemmel nézte a balzsamecetes öntetet a mandulatortájához, holmi rózsalekvárokat emlegetett, sőt, bármilyen lekvárral beérte volna.

Ezzel a sorozatunkkal a konyhában újaknak szeretnénk segíteni, Kari süt, Anna beledumál

Semmi közöm a konyhához. A főzéshez sem sok, sőt, ahhoz van a legkevesebb. Műszaki végzettséggel nem értem az olyan dolgokat, hogy csipetnyi só, meg ízlés szerint, egy kevés tej, és kicsit besűrítjük, mégis rákattantam a hétvégenkénti süteménykészítésre. Így, ha jól sikerül, hétfőn tudok vinni a haveroknak kóstolót, ha meg nem jó, akkor is viszek.

Ha kettőnél több ismeretlen, vagy egymást látásból ismerő nő verődik össze olyan helyen, ahol fél óránál többet kell egymás társaságában eltölteniük, a csevegés ötödik percétől vagy szülni kezdenek vagy sütni. Szülni nem szültem, a nem, még nincs után arra már senki nem kíváncsi, sütni tudok-e.

Nem vagyok hajlandó több csokoládét a számba venni. Oké Vanda, senki sem várja el. Azt gondolták, csokoládéból soha sem elég? Egyszer készítsenek pralinét, majd megtudják.

Otthon gyúrva egy kiló, a boltban egy kis doboz marcipán kerül 1500 Forintba. A marcipánt talán mindenki szereti, én se vagyok kivétel. Fogalmam sem volt, hogyan készül. Mandula, persze, ezt tudtam, de semmi többet. Mézeskalács-recept keresés közben futottam bele egy leírásba és leesett az állam.

Rendszeresen túltenyésztem a joghurtot, csak állok a hűtő előtt egy kiló iszonyatosan erős, savanyúba forduló ízű, ehetetlen mikróbateleppel és elegem van az egészből, elegem van magamból, hogy nekem semmi sem megy kicsiben.

Egy barátom, épkézláb tyúk híján engem kért meg, süssek a céges karácsonyra. Reménykedtem, sztéket akar, de nem. Gyerekeknek kell süti. Nem zavarja, hogy nem szoktam sütni, és fogalmam sincs a gyerekek igényeiről. Kénytelen voltam átgondolni.

A tejbegrízzel nehéz nagyot mondani. Nem szeretem, túl lapos, egyszerű, tompán édes, rosszemlékű dögunalom. Erre egy nevetségesen egyszerű csavar hozzáadásával egészen belezúgtam. Mint amikor egy pasi kategóriákat lép előre egy jó szemüvegtől, vagy borostától.

A sós karamell nem vicc. Talán jobb, mint az édes, pedig édesség ez is.

A baklavában még a brownienál is több kalória lehet. Finomabb is sokkal.

Terem egy jó gyümölcs a kertünkben, de nem becsüljük meg eléggé, pedig ősszel ez az egyik legjobban kihasználható alapanyagunk.

Nincs kedvenc ételem, de a gesztenyepürét gyűlölöm. Szívből. A szagától hányingert kapok, nem tudom megenni. Mindez a múlté.
Sejtettem, mi az oka az ellenszenvnek. Soha nem ettem még egy jót.