Ha kettőnél több ismeretlen, vagy egymást látásból ismerő nő verődik össze olyan helyen, ahol fél óránál többet kell egymás társaságában eltölteniük, a csevegés ötödik percétől vagy szülni kezdenek vagy sütni. Szülni nem szültem, a nem, még nincs után arra már senki nem kíváncsi, sütni tudok-e.

Tudok, de nem szeretek sütni, de hallgatni, ahogy a tapasztaltabb háziasszonyok rávetik magukat a gyakorlatlan kezdőre, mikor a piskótára terelődik a szó, azt imádom.

Mert hiába magabiztoskodik pár vén madár, piskótát minden kiscsaj tud sütni, sőt, ők még mást is bírnak.

Határozott biccentés, hollófeketére festett, de kopaszodó haj kontyba tűzve, hegyes ragadozófogak, pengeszáj rúzs nélkül: Tudod, drágám, nincs fontosabb a habnál. Nagyon vigyázz, nehogy vizes legyen a tál, amibe a fehérjéket ütöd, mert nem tudod habbá verni. A fehérjékhez adj egy pici sót/porcukrot, ha nem, nem lesz kőkemény a habod. És egyenletes ritmusban verd, a tökéletes piskóta (ha piskótáról van szó, ez a kifejezés mindenképpen elhangzik) alfája és omegája a hab. És semmi esetre se törd össze, mikor készre kevered a tésztát! Ha ezt tudod, mindent tudsz.

Jajvörös, esetleg bordó körmök, burgundira festett berakott haj, pink rúzs, kutya a kanapén: Ugyan, ugyan. Hiába kőkemény a hab, ha nem kevered ki jól a sárgákat a cukorral. Nem elég fehéredésig, habosnak kell lennie. Ez a titka a jó piskótának. És a sütő. A piskótát érezni kell, a hőfokot el kell találni, egyszerűen el kell találni! Ha hirtelen sütöd, megég, ha nem elég magas a hőfok, szalonnás lesz, dobhatod ki.

És sose nyisd ki a sütő ajtaját!

Ez a kedvenc mondatom, szinte mindig szótagolva hangzik el, a nyomaték kedvéért kissé előrehajolva, eltartott kisujjal összeérintve a hüvelyk- és mutatóujjat, minden szótagnál csuklóból az áldozat felé mutogatva. Gyakorlás, drágám, ez a titok. Még nekem is bele kellett jönnöm. Anyáskodó mosoly, az orákulum pillantása, Honthy Hanna a fasorba’ sincs.

Ilyen és ehhez hasonló parasztvakításban sokszor volt részem, hogy kételyeimet eloszlassam, racionalitásra és őszinteségre volt szükségem.

Mama, tényleg olyan nehéz piskótát sütni, ahogy mondják? Ehh, ördög, válaszolta a mama és ettől megnyugodtam. Az ehh, ördög mamául körülbelül ugyanazt jelenti, mint a sokkal summásabb és közérthetőbb a lófaszt! de a mama csak akkor káromkodik, ha oka van rá. Én a legritkább esetben szoktam ok lenni. A mama-féle misztikumtól mentes piskótának nincsenek ökölszabályai, csak ajánlásai. Más kérdés, hogy a mamánál a kettő ugyanaz.

Rövid barna haj, zöld szem, letört, festékes, csemperagasztós körmök, kapálni való szemöldök: ahány tojás, annyi evőkanál kristálycukor és liszt. A tojásokat kettéválasztjuk. A sárgákhoz adagoljuk a cukrot és alaposan kikeverjük. Félretesszük, kemény habot verünk a tojásfehérjéből. Adhatunk hozzá csipet sót vagy porcukrot, én nem szoktam, kemény lesz az úgy is. Ha a felfordított edényben megmarad a hab, jó munkát végeztünk. A felvert habot öntsük rá a sárgákkal elkevert cukorra és szitáljuk hozzá a liszt felét. Ezen sokáig jókat röhögtem, aztán megtapasztaltam, valóban sokkal könnyebb lesz a piskóta, azóta szitálok. Határozott mozdulatokkal keverjük össze a tésztát, majd tegyük hozzá a többi lisztet is, így könnyű, levegős tésztát kapunk, és a piskóta lelke a levegő. Ha kakaós piskótát készítünk, lisztből kevesebb kell, hat tojásos piskótánál két evőkanál kakaó, négy evőkanál liszt a jó arány.

Tapasztalatom szerint tökmindegy, hogy előmelegített vagy hideg sütőbe toljuk, feljön így is, úgy is. Valóban nem szabad szorongva nyitogatni a sütő ajtaját, attól összeesik. Ahhoz, hogy megállapítsuk, megsült-e, ne bökdössük villával, tűvel, egyéb szerszámokkal: tegyük rá a kezünket és gyengéden nyomjuk meg: a kész piskóta visszarúg. Tortalapot 170-180 fokon, piskótalapot 160-170 fokon süssünk. A kész piskótát fordítsuk ki rácsra, azon hagyjuk kihűlni.

Szoktak piskótát sütni?