A tejbegrízzel nehéz nagyot mondani. Nem szeretem, túl lapos, egyszerű, tompán édes, rosszemlékű dögunalom. Erre egy nevetségesen egyszerű csavar hozzáadásával egészen belezúgtam. Mint amikor egy pasi kategóriákat lép előre egy jó szemüvegtől, vagy borostától.

  A grízezés Mautner Zsófitól indult, nála találtam egy receptet. Elkészítettem, imádtuk, és hálálkodtunk, amiért szombaton próbáltam ki. Késő délutánig nem sok mozgás volt a lakásban.
   Az irmik helvasi török édesség, talán így már értik. 20 deka grízt 10 deka vajon pirítanak aranybarnára. 2,5 dl tejet összemelegítenek ugyanennyi vízzel, 5 dkg cukorral, vanília kikapart magjával. A tejjel felöntik a lepirult grízt, ami a zsemlemorzsához hasonló végeredménnyé áll össze, majd negyed órát pihentetik.
  Ez így a világ legjobb tejbegríze, de összeegyeztethetetlen bármiféle testmozgással, legfeljebb a bambulás megengedett. Mondjanak le a bevásárlásról, sétáról, kirándulásról, hancúrról, mindenről, mert a gríz a vajjal és a cukorral összekapaszkodva órákra lefoglalja minden érzékünket.
  Ezt a receptet butítottam le az aktív hétvége érdekében. Kihagytam a vajat. Ennyi. A grízt szárazon kavargatva pirítottam le, de minden mást az eredeti receptet követve csináltam, sőt, a tej hozzáadása után, fakanállal összetörve, megint lekapattam a rögöket.
  A pörkölés az egyik legjobb ízfokozó, most ez a kedvenc reggelim, joghurttal.
Próbálják ki holnap.