Mmmm, úristen, ez, én kész vagyok, ez még, én még ilyen finomat nem ettem! kapkosott levegő után Vanda, pedig elsőre igencsak ferde szemmel nézte a balzsamecetes öntetet a mandulatortájához, holmi rózsalekvárokat emlegetett, sőt, bármilyen lekvárral beérte volna.

Anyám, tudom én, hogy rakottkrumpli, meg körömpörkölt, azokat szereted, értem én, én se New Yorkban nőttem fel, de hidd el, ez odabasz! Miért, ettél már ilyet? Nem, de tudom, higgyél nekem. Az önző vendéglátó néha jól jön, így átverhet olyan csodálatos ételeket, amit az alanyok soha nem kóstolnának meg, nagy élményeket kihagyva. Velem azért jobb vigyázni.

Amikor egy négyfős asztal, ebből ketten gyanakvók, közülük egy még csak nem is tagja a Fülétől a farkáig Társaságnak, a harmadik együtt él az alkotóval, a negyedik pedig elég sajátosan finnyás, tehát ők mind együtt hörögnek, és egymás kezéből kapkodják el a zöldfűszeres ecetet a mandulatortájukra, akkor elhihetik, ez finom.

Most éppen a Casa Moro szakácskönyvre vagyok rákattanva, pont ez a könnyen elkészíthető, rusztikus stílus a kedvencem, testhezálló kiadvány. Ebben találtam a mandulatortát. Olívaolajos mandulatortát. Az olívát, eddig úgy tudtam, gyűlölöm édességekhez, bezöldségeli, nem jó, bajom van vele. De nem ragaszkodom az előítéleteimhez, jó kis édesség lesz ez ma délután. Fogalmam sem volt, mi fog kijönni a sütőből. Túl egyszerűnek tűnt.

  • 150 ml olívaolaj
  • 165 g barnacukor
  • 4 tojás
  • 200 g mandula (blansírozott kéne, de a vékony, barna héjával együtt szárazon megpirítottam és úgy törtem durvára, nem bántam meg)
  • 100 g liszt

Az olajat, cukrot és a tojásokat habbá verem (15 percig) Elkeverem benne a durvára tört mandulát és a lisztet, egy kiolajozott, 26 cm átmérőjű tortaformába, vagy lábosba öntöm. Előmelegített, 180 fokos sütőben 20 perc alatt elkészül

A kiolajozott lábosba töltött masszát belöktem az egészben sülő tarja alá, kivettem, és amikor már kihűlt, nagy nehezen kiütöttem egy tányérra, kivágtam belőle egy szeletet. Gyönyörű, könnyű, kissé morzsálódó állag, és a mandulához igenis megy az olívaolaj, hatalmas felfedezés, de így, csak magában mégis hiányérzetem volt. Casa Moro azt írja, kakukkfűből, rozmaringból és rózsabimbóból készült mártással ették. Ennek szívböl örülök, egészségetekre, de velünk mi lesz? Nem baj, szerencsére vannak sherryecettel és rózsavízzel locsolt spanyol édességes emlékeim, sejtettem, mi kell ide. Már ettük volna, nem volt idő receptet túrni, gyorsan össze kellett dobnom egy öntetet, aminek csak emlékszem az ízére.

Sherryecet nem volt otthon. Kénytelen voltam buherálni, de durván jól sikerült. A zöldfűszereket, főleg a kakukkfüvet kicsit túllőttem, azt majd következő alkalommal kevesebbet rakok bele, és a mézet is elhagyom, de most nem mertem, ez az ecet ügy nekem sem megy zsigerből és lazán. A receptben már a moderált fűszermennyiség szerepel.

  • 1 dl jó minőségű modenai balzsamecet
  • két evőkanál méz
  • egy szál rozmaring
  • két szál kakukkfű

Az alapanyagokat egy kis lábosban magas lángon, folyamatosan kevergetve beforralom a felére, egyharmadára, amíg sűrű, krémes lesz. Ezt kanalaztuk a tortaszeletekre.

Nem szabad árulkodni az ecetre, úgy nem lesz semmi ellenállás a fogyasztói oldalon. A végeredményben semmi szokatlan nincs, a mandula és az olívaolaj könyörögnek a rozmaringért és a kakukkfűért, a lekvár csak lebutítaná ezt a süteményt, nyugodtan forralják azt az ecetet.

Ettek már ecetes sütit, csokis csirkét?