Nem vagyok hajlandó több csokoládét a számba venni. Oké Vanda, senki sem várja el. Azt gondolták, csokoládéból soha sem elég? Egyszer készítsenek pralinét, majd megtudják.

Fotó: Füzesi Gábor

Halló, Vanda vagyok, ez itt az Anna telefonja, nem, ő nem tud jönni. Csokis a keze.

Csinálják hétköznap, az a biztos.

A pralinékészítés egyáltalán nem könnyű, mi hat óra alatt nehézkesen állítottuk elő a száz darabot, amik látványban egyáltalán nem, de ízben egy kicsit megközelítik a csokoládémanufaktúrák termékeinek színvonalát. A szívünk, a vérünk és jó minőségű alapanyag van bennük, ezért a bolti bonbonoknál jobbak lettek, de most nem váltottuk meg a világot.

A kész pralinéhéjakat és a csokoládét is a keserédesben vettem, a kis töltenivaló gömbök nélkül még ennyire se lettünk volna hatékonyak. Így se voltunk azok. Vásároltam még apróra vágott cukrozott gyömbért, citromhéjat, készítettem narancsesszenciát (öt narancs levét sűrűre forraltam és cukroztam), gyömbéresszenciát (ezt kiöntöttem, penészes csípős íze lett) és volt még itthon sherry, kávé, curry, cayenne bors és marcipán.

A gömbök megtöltéséhez szükség lesz egy habzsákra, a célnak bármilyen hegyes, kivágott sarkú nejlonzacskó megfelel. Ebbe raktuk a marcipánt és töltöttünk. Mivel nem volt koncepció, de az idén már nem dolgozunk pániknak megfelelő tempóban pezsgőztünk, ráadásul én egy szilveszteri adás forgatásáról jöttem, így nagy tervek nem születhettek. Csináltuk a pralinékat, ahol értük. Ezt a praliné nem szereti.

A csokigömbök felét feltöltöttük marcipánnal, nem csurig, hogy maradjon hely a többi alapanyagnak. A sima marcipán nem elég, ez csak az én ötletem lehetett, a maximalista megalomániások nem jó tanácsadók részegen. Mert a marcipántöltésig minden gyönyörűen ment, itt kellett volna megállni. Az első ízesített marcipán a narancsesszenciás volt, ebből nyomtunk egy fecskendő segítségével a marcipános gömbökbe, úgy rémlik, fél egységet. Nagyon keveset, mert a narancs kirobbanóan töményre sikerült, és valóban ez lett a legjobb kompozíció. Sajnos most nem tudjuk melyik bonbonban találhatjuk ezeket, mert a cimkézés estig többször elázott. Készítettünk gyömbéres-marcipánost, és citromhéjas-marcipánost is, a cukros darálékot kiskanál nyelével tuszkoltuk a helyére.

Itt fogyott el a negyedik pezsgő, és sajnos nem voltunk olyan sokan. Nem a legjobb pillanatban kellett nekiállni a temperálásnak. A csokoládé akkor fényes, roppanós, szájban olvadós, ha megfelelő az anyag kristályszerkezete. Ezt temperálással lehet kialakítani. A művelethez a csokoládét óvatosan, 40-45 fokra felolvasztom, 2/3-át kiöntöm a konyhapultra, ott két spakli segítségével kevergetve visszahűtöm 30 fokra, és összeöntöm a maradék harmaddal. (maghőmérő kell hozzá) Most kell gyorsan dolgozni. Ezt a fáradságosan temperált csokoládét elkevertük a maradék gyömbérrel, citromhéjjal, curryvel, cayenne-borssal és elneveztük indiai bonbonnak. Kézzel próbáltunk belőle gombócokat formázni, ami a hangulat fokozására igen hasznos fázisnak bizonyult, de a bonbon receptjét ne írják le, nem érdemes.

A következő adagot sherrys csokoládéval töltöttük, az olvasztott csokihoz harmadannyi sherryt kevertünk és úgy lőttük fecskendővel a csokoládégömbökbe. A forró töltelék megolvasztotta az első gömböket, amiket a konyhapultra tévedt déli napsugár már így is súlyosan megtizedelt. Itt már elmaradt a temperálás, de valahova csak elfogyott a maradék sherry. Ezek a bonbonok is finomak lettek. Hasonló módszerrel készült egy sor kávés is, a sorokat post-itekkel igyekeztünk beazonosítani, a maradék kávétól hajnalig tartó szívdobogásom volt. Itt előkerült a szent Brannivin Izlandról (a mellécsomagolt hakárlhoz tartogatom), amit végül sikerült megvédelmeznem, és csak megkóstoltuk, sorsjegyhúzással döntöttük el, mire iszunk a szent italból. A szerelemre ittunk. Szegény bonbonok.

A gömbök tetejét olvasztott csokoládét fecskendezve zártuk be, és a maradék csokoládéban hempergetve próbáltuk meg esztétikusabbá tenni őket. Ez utóbbi sikerült a legkevésbé.

A praliné nem jó csapatépítő játék. Ez nem kocsonyafőzés, vagy sörözéssel egybekötött tarjasütés. Ezt nem lehet félkézzel, és félrészegen jól csinálni, figyelmet és fegyelmet igényel. Jövőre jobban összeszedjük magunkat, egy bevált ízesítésre koncentrálunk, mert a hirtelen ötletek, spontán viccek nem váltak be. A praliné egész embert kíván.

Mit főznek szívesen társaságban?