malackaraj

Feszülten figyel mindenki. Két perce még nagy ováció mellett fedték fel az órákon át készült templomot a faluból, vagy a cukormázzal kicsicsázott hintót. Most az ütéseket várják, késsel, ököllel, bármivel, csak pusztuljon, törjön szét, repüljenek az édes szilánkok.

A lakodalmas grillázstortát sok munkával elkészítik, hogy porrá zúzzák. Minden gyerek kedvence ez a pillanat az esküvőkön, ami csak ilyenkor elérhető, soha máskor. Aprólékosan kidolgozott részletei a feledésbe, majd másnap, a lakodalmas csomagba kerülnek, pár szelet impregnáló hatású torta mellé.

A grillázs jelentése a francia vonalon elindulva olvasztott vaj, karamellizált cukor és csonthéjasok beleforgatva, majd kihűtve. A X. század küszöbén még orvosságként, köhögésre és az emésztés serkentésére használták, de akkoriban a fájdalomcsillapítás is másról szólt. A XIV. századra csemege lett belőle, a dió, mogyoró, ánizs, fahéj, illatosan, a karamellizált cukorral egyszerű édesség volt. Lakodalmakon a XVII. század óta szolgálják fel.

A hagyomány szerint, ahány darabra töri közösen az ifjú pár a grillázstortát, annyi boldog évet fognak együtt tölteni, ezért a mai napig adhatjuk ajándékba esküvőre. Sokan hiszik, hogy a grillázstortát nem lehet megenni, olyan kemény. Az igazi valójában ropogós és a sok diónak köszönhetően mégis könnyen rágható. Csakis minőségi grillázstortát tessék széttörni, semmi mást.

Ha grillázstortát rendelünk, nagyon fontos a szín. Ha ugyanis a lapok nem egyforma színűek, valószínű, hogy a leeső darabokat újraolvasztották, és ezek keserűek lehetnek.

A grillázstorta helyett a grillázsos nápolyit bárki el tudja készíteni. 

10 dkg. cukrot, 10 dkg. pörkölt dióval megolvasztunk, karamellizáljuk, majd kivajazott tálba öntjük még melegen. A tálban kihűlt, vagy a lagziból hazahozott grillázst apróra törjük, amire leginkább egy mozsár alkalmas, de ezt a munkát senki se fogja szeretni, védőszemüveg viselése kötelező. 4 tojás sárgáját, lassú tűzön 10 dkg vaj és 10 dkg cukor keverékébe belefőzünk. Alacsony lángon, folyamatosan keverve, különben összecsomósodik. Ha kihűlt, belekeverjük az összetört grillázst, jól összekeverjük. A lefektetett ostyalapokat bekenjük a krémmel, rétegezzük, majd egy éjszakára lesúlyozzuk. Másnap már vágható és ehető, de kevés lesz, ebből nem lehet eleget készíteni.

Ha mégis otthon készítenénk grillázstortát, a formázható cukorban olyan lehetőségek vannak, amivel bármekkora giccset alkothatunk következmények nélkül, úgyis széttöri valaki. Bízzuk mégis inkább profikra, hiszen, csak ők tudnak gólyákat, bölcsőket és páros galambokat alkotni kivételes technikájukkal.

Grillázstortakészítők itt.

Törtek már szét grillázstortát?

Bár semmi különleges téma nem volt benne, de a neve annyira egzotikus, hogy úgy döntöttem mindenképp belevágok, lesz, ami lesz. De könnyítettem az ügymeneten: a marcipánt nem én készítettem. Gőzöm sincs, hogyan kell, miből van.

A marcipán így készül

De még csak nem is boltban vettem, hanem egy cukrász-termelő műhelyből kértem, és ez volt a szerencsém.

A rétegek elkészítésének sorrendje szabadon választható, tudnak várni egymásra. A tésztával kezdtem, kakaós piskótaszerűségre van szükség. Először a lisztet a porcukorral és a sütőporral dolgoztam össze, miközben a robotgép a vajat elegyítette a tojásokkal. A lisztet kanalanként adagoltam a vajas tojásokhoz, miközben a robotgép a legalacsonyabb fordulattal dolgozott, így is szétcsapta a fehér port, jutott mindenhova. De ez még hagyján, amikor a lisztes cucc elfogyott, és elkezdetem a kakaó port adagolni, akkor lett csak igazán barna hóesés a konyhapulton.

recept
Hozzávalók 8 személyre:
5 evőkanál porcukor
3 evőkanál vaj
2 db tojás
10 dkg liszt
2 evőkanál kakaópor
1 teáskanál sütőpor
csipetnyi só

15 dkg marcipánmassza, helyett 1/2 kg

A jégkrémhez:
2,5 dl tejföl
8 dkg mentás csokoládélap
2 db tojássárgája
10 dkg porcukor
1 tasak vaníliás cukor
1 teáskanál kakaó
pár mentalevél
recept vége

Sikerült eltalálni a megfelelő méretű tepsit, és amíg a tészta sült, nekiláttam a jégkrémnek. Itt elkezdtek tornyosulni a felhők, mert már a bevásárlásnál kompromisszumot kellett kötnöm. A recept ugyanis mentás csokit ír elő, olyat viszont nem kaptam. Helyette vásároltam After Eight nevű csokit, ami ugyan mentás, de nem abban a formában, amire szükségem lenne. Ez is megfelel, csak kicsit macerás a végeredmény kezelése.

Elmostam tehát a robotgép edényét, majd beleöntöttem a tejfölt, a porcukrot, a kakaóport és a vaníliás cukrot. Alacsony fordulton simára kevertem, majd belevágtam az ablakpárkányon, egy cserépben növő mentáról néhány felaprított levelet, majd jött a két tojássárgája.

Ezen a ponton jönne a szintén apróra darabolt mentás csoki, de az After Eight masszája miatt itt jött az első csapás. Nekiláttam felaprítani néhány kockát – kimértem hány darab adja ki az előírt súlyt -, de ragadt mindenhez, nyúlt mindenfelé, végül én lettem a győztes, és a krémhez csaptam a ragacsos, darabos képletet.

Könyörtelenül belekapartam minden apró darabkát az edénybe és tovább robotoltam. A tészta közben megsült, kivettem a sütőből és a pulton hagytam kihűlni. A krém állaga kezdett homogén lenni, lekapcsoltam a robotgépet, és az edény tartalmát átöntöttem egy olyanba, amit be tudtam rakni a fagyasztóba. Átöntés közben megláttam, hogy az After Eight csokidarabkák alulra törekednek, nem olvadnak bele a krém folyós részébe, mint mentás töltelékük. Emiatt kell kicsit figyelni majd a szervírozásnál, amit már említettem.

A krém ment a fagyasztóba, a marcipán massza pedig a nyújtódeszkára. Ekkor derült ki, hogy szerencsém van a friss, puha, előre gyártott marcipánnal. A recept 15 dekát ír, én közel fél kilónyit kaptam, és pont ennyi kellett, hogy be tudjam borítani a tésztát. Nem tudom mekkora méretűre kellett volna sütni a tésztát, hogy 15 deka marcipán elég legyen. Ha 10x10 centis négyzet alakú tepsiben sütöm, akkor talán elég lett volna, csak úgy húsz centi magas lenne. Így viszont pont harapható magasságú a tészta, pont olyan vastag a marcipán, hogy ne domináljon sem kinézetben sem ízben. Kinyújtottam a marcipánt, és beterítettem vele a tésztát. A menta miatt eleve zöld színű marcipánt kértem. Lehetne más színű is, de szerintem így elég jól néz ki.

Mikor a jégkrém megfagyott, jött volna a következő lépés, de itt ismét el kellett térnem a recepttől, és ismét úgy, hogy közben fogalmam sincs, hogyan lehetne betartani az előírást. Mert a recept szerint a megfagyott krémet rá kellene kenni a marcipánra. Már eleve ez a rákenés sem működik, hiszen a keményre fagyott cuccot, mivel lehetne kenni? És hogyan? És vajon meddig tartja magát, miközben melegszik és olvad? Elárulom: semeddig.
 

Sajnos a fagylaltgép a megoldás, vagy húszpercenként egy villával habosítani a krémet fagyás közben, így lesz fagyott és laza szerkezetű.

Úgy folytatódott az ügymenet, hogy a marcipánnal burkolt tészta maradt, ahogy van, csak tálalásnál vettem ki a fagyasztóból a krémet, és csak a felvágott süti szeletek tetejére készítettem belőle kis gömböcskéket, figyelve, hogy az edény aljáról ne kaparjak krémet, mert ott vannak a csokidarabkák, amik rontanák az összhatást. Mikor elfogyott a tésztás marcipán, akkor szépen kikanalaztam az edényből a csokidarabkás maradék fagyit, ami önmagában sem volt rossz.

Nyersen? Halat? Kezdődik, minden egyes haltatárnál, cevichenél futjuk szorgosan a köröket. A szusinál nem, mert az nem nyers, mi. Nyers az is, sőt, nyersebb, csak a sok rizs körülötte megzavarja az élelmiszerbiztonsági hobbistát. Mint a sztéket átsüttető marhatatárevők, emberek, következetesség, könyörgöm.

Nem tudok lejönni a balzsamecetpötyögtetésről

A harcsatatár tonhalnak indult, de tonhal nem akadt megfelelő minőségben. Makréla, harcsa, makréla, harcsa, ec-pec, kimehetsz, így lett harcsatatár, nem mintha lett volna fogalmam a végeredményről. Édesvízi halra tengerinek ismert technológia, nincs ezzel semmi baj, de az ízéről senki sem beszél.

Nyers, pontosabban citromlében rövid ideig főzött (marinált) halat nem sokat ettem még itthon, így a harcsával párosítani új volt. Minden tengerparton kerülnek halak citromlébe, Mexikóban van egy minden halevőt megríkató, korianderes, csipős, nemzeti tatárféleség fekete sügérből, és ott találkoztam egész Latin Amerikára kiterjedő, változatosan elkészített marinált salátával, a cevichével (szevícse) is. A ceviche, és a sügértatár kicsit nagyobb, fél, egy centis kockákra darabolt halból készül.

Tatárnak minden zsíros és rendkívül friss hal jó alapanyag, ilyenek a tonhal, lazac, makréla, hering, fekete sügér, harcsa, sőt, a ponty. Egyedül a pontyot nem próbáltam még, gyűjtöm a bátorságot és keresem a tökéletes, folyóból kifogott egyedet. Hozzávalók:

• 1/2 kg alaposan megtisztított, szálkátlanított hal, késsel apróra vágva
• 2 dl frissen facsart lime, vagy citrom leve
• egy evőkanál apróra vágott csilipaprika
• 2 gerezd apróra vágott fokhagyma
• egy evőkanál apróra vágott, friss petrezselyem, kapor, vizitormalevél, koriander, bazsalikom kinek melyik a kedvence, de ezekből elég egyféle
• egy kiskanál őrölt korienadermag
• egy kiskanál frissen reszelt gyömbér (megy az édesvízi halakhoz is, váratlan fordulat)
• egy kiskanál durvára őrölt bors
• egy kis fej, apróra vágott lilahagyma
• egy lime, vagy fél citrom reszelt héja
• 1/2 dl olívaolaj
• só

A felvágott halat elkeverem a citromlével és fél órát hagyom a hűtőben állni. Tálalás előtt hozzáadom a többi fűszert és pirítóssal tálalom. Kis mennyiségben előételnek, de nagyobb adagban főételnek is feladható.

Ilyen egyszerű ceviche, a fenti halak, harca mellett fehér húsú tengeri halakból, elsősorban sügérből, akár garnélából, homárból is elkészíthető, a friss és nyers alapanyag elengedhetetlen -a fagyasztott tengeri sütőhalak nem alkalmasak erre se, semmire-, nálunk az egyelőre fólia alatt erőlködő zöldségek miatt majd nyáron kerül elő ez a téma bővebben. A tonhalnak, lazacnak nem áll túl jól a ceviche, azok tatárnak, carpacciónak jobbak:

• 1/2 kg megtisztított, szálkátlanított, 1 centiméteresre felkockázott hal
  
• 7 citrom leve
  
• 1/2 vej vöröshagyma finomra vágva
  
• 2 kisebb paradicsom felkockázva
  
• 10 db zöld olívabogyó
  
• egy zöld hegyes erős paprika apróra kockázva
  
• 4 evőkanál finomra vágott, friss petrezselyem
  
• 5 evőkanál finomra vágott, friss koriander
  
• 1 dl olívaolaj
  
• 10 dkg jalapeno, felcsíkozva
  
• egy szál apróra vágott oregánó
  
• só, bors
  

A halat a citromlével jól elkeverve negyed órát kell pihentetni, majd leszűrni. A többi hozzávalót külön összekeverve kell a savtól kifehéredett halhoz adni és tortillával, vagy pirítóssal tálalni. Tökéletes nyári étel és nyugodtan elkészíthető az elérhető és megfizethető harcsából.

Nem merném a marhatatárnak küldeni, mert nem egy kategória. A harcsatatár friss szájöblítés egy érlelt marhahúsból készült, nyereg alatt puhított ízű marhatatár mellett.

A zsíros harcsában vannak lehetőségek a joggal imádott paprikáson, káposztán, rántotton túl, érdemes kipróbálni egyszer így is.

Mit készítenek harcsából?  

Kávés-mogyorós kocka. És valóban kockának indult, csak mikor elkészültem a tésztával, akkor láttam, hogy ahhoz a mennyiséghez nincs elég nagy tepsim, így tortaformába öntöttem.

A süti elkészítése egyáltalán nem okozott problémát, már csuklóból gyártom a tésztákat, és a krémeknél figyelek, nehogy olyasmibe fussak, ami tudás híján elronthatja a cuccot. Angolkrémet azóta már bekötött szemmel keverek, és ez nem nagyképűség, hanem, de mégis az, bocsi. Itt mondjuk nem volt szükség angolkrémre (azt hittem), de a karamellmassza erősen megdolgoztatta az ujjaim a Google felett. Persze lehetne simán karamell pudingot gyártani porból, de amióta tudom, hogy az műanyag, azóta már meg sem fordul a fejemben.

Összekevertem vajat (nem margarint) cukorral, vaniliás cukorral, kis sóval. Amikor már massza alakot öltött, egymás után, de szigorúan egyesével hozzáadom a kilenc tojás sárgáját. Ekkor már sejtethettem volna, hogy sok és persze tömény is lesz, de a rutin hiánya, ugye. Miközben keveredett az előtészta, ledaráltam húsz deka mogyorót (nem földit, törököt), és elkevertem 45 deka liszttel. Ebbe az enyhén barnás porba öntöttem két deci kávét. Arabika, enyhén pörkölt, állítólag az Omnia is jó, de azt nem próbáltam még. Már sejthető, hogy ezt a kávés poros dolgot pedig hozzáöntöttem a vajas cukros tojásos masszához. És ez itt igazából ennyi. Jól összedolgoztam, és egy nagyobb bödönbe öntve félreraktam.

Még mindig csak egy keverőtálam van a robotgéphez, így el kellett mosni a következő keveréshez. Ekkor a már elhasznált sárgájú tojások maradékát, a fehérjéket vertem habbá, igen, már ez sem okoz gondot, figyelni kell és kész. Ezt a kőkemény habot óvatosan beledolgoztam a félretett tésztába. A keverő kanalat nem ütögettem az edény oldalához, mert ezekből származnak mindig a bajok. Ekkor jött a tepsiméret-probléma, és a tortaforma megoldás. Így ment a sütőbe 175 fokon, fél órára.

Ezen a ponton jön a karamellkrém. A számomra is egyszerűnek tűnő receptet megvan, de szemem előtt lebegett a múltkori üvegszerű karamell képződmény. Annak most pont az ellenkezője a cél. Folyós, puha lágy. A receptet elolvasva szerencsére rájöttem, hogy ez megint csak egyfajta angolkrém, és már nem is féltem tőle. Pirítottam egy kis cukrot, amit aztán tejbe öntöttem, és felforraltam. Eközben további tojásokat törtem fel, és kevertem el még egy kis cukorral. Ehhez aztán hozzáöntöttem a hűlőben lévő tejes cukrot, és az egész egyveleget alacsony lángon főztem, miközben kevergettem a letapadás ellen.

Itt felmerült bennem, hogy tényleg fontos-e, hogy az óramutatóval megegyező, vagy épp ellentétes irányban keverjük. Vagy nyolcasozzam? Ha egy irányba elkezdtem, akkor mindig abba az irányba keverjem, vagy válthatok irányt? Vagy ez tökmindegy, nem kell vele foglalkozni, a lényeg, hogy ne ragadjon az alja az edényhez?

Mikor a tészta elkészült ismét jött méret dilemma. Ilyen magasra még egy tésztám sem nőtt, és nem is számítottam rá. Mellesleg karamell krémből is brutálisan sok lett. Ezért aztán a tortaformából kivett tésztát vízszintesen kettévágtam, hogy megkenjem a közepét is krémmel. A felvágás után láttam, hogy ez is elég töményre sikerült, van benne anyag rendesen, és jobb is, ha kicsit lazít rajta a középső krémréteg. A maradék krémmel megkentem a tetejét, és igazi tortát alkottam. Kari első tortája.

Nem csak a fotóhoz, hanem a tálaláshoz is előre terveztem a díszítést. Félbevágott sárgabarackot és a darálóból véletlenül megmenekült egész mogyorót tettem a tortaszeletek tetejére. A véletlenszerűen rászórt szárított hangyának tűnő darabok igazából csokik, de ezt úgyis tudja mindenki. Viszonylag hamar elfogyott, pedig villával kellett enni.

Flan mellé kellett a dulce de leche (dúlsze de lecse, Latin-Amerikában fétisizált tejkaramellkrém) de hiányoltunk belőle valamit. Hiába főztem kecsketejből, csak tejkaramell-íze volt. Mindenkit un valaki, apám szerint Jennifer Lopezt is, mi pont a dulce de lechét unjuk, újítani kell, vagy elválni.

A recept egyszerű, de korszerűtlen. Ott kell mellette állni  vagy két órát. Ez csöppet megdrágítja a termelő egyed dulce de lechéjét, ilyesmibe jobb bele se gondolni.

Öt-hat evőkanál (egyáltalán nem viccelek, nem írtam el) dulce de leche előállításához:

• 1/2 liter teljes (zsíros) tej, a kecsketej kerekebb, jobb ízt ad
• 20 dkg cukor
• nyeles lábos
• 2-3 óra szabadidő a tűzhely körül, ebből az utolsó fél óra intenzív foglalkozás
• 0,5 dl ütős, erős pálinka. Nem ágyas, nem pancs, tisztességes pálinka, esetünkben szilva ekkerjoztól. Boltban keresgélve a kóserszilvákat tudom elképzelni a szerepre.

A tejet elkeverem a cukorral és a legalacsonyabb lángon elkezdem melegíteni. Tíz percenként megkavarom. Ez másfél-két óráig tart, addigra besűrűsödik a felére, és a színe aranysárgába fordul. Nem szabad türelmetlenül forralni, mert kicsapódik és ha leég, megkeseredik.

Amikor a krém sötét aranybarna és már annyira sűrű, hogy a fakanál mentén fel-felbukkan a lábos alja, készen van. Egy csipet só nem árt neki, és most kell belekeverni a pálinkát.

Mexikóban néha rummal ízesítik, innen jött az ötlet az alkoholra, és volt kéznél rum is, de ezt felettébb tompa ötletnek tartottam. A rum cukornádból készül, nem fogja megváltani a cukorral ízesített dulce de lechét.

Sör, jó, bor, nagyon jó, de nem erre, mi van még. Pálinka, mi lenne. Rakjunk bele pálinkát! Igen!

nyelvészet

Mexikóban (és talán más spanyol anyanyelvű országban is) a dulce de leche neve: cajeta (káheta). Uruguayban (és talán más spanyol anyanyelvű országban is) a cajeta azt jelenti: punci. A két szó között a kapocs olyan szépen nyilvánvaló és egyértelmű.

 A szilvapálinkás dulce de leche lehozta a csillagokat is az égről. A gyümölcs felülkerekedett az édes karamell butácska ízén, feltaláltam a szilvakaramellt, ami a szintén egyszerű flan mellé tökéletes kísérő.

 Mibe kell még pálinka?

Annyira belemerültem a krém készítésébe, hogy észre sem vettem, mikor a tészta a sütőben elkészült. Égett dió szagát éreztem, de szerencsére a tészta nem égett meg, csak a rászórt dió széle pörkölődött meg, amit le tudtam kaparni.

Multitaszk, gondoltam magamban. Nem lehetek olyan, mint egy iPhone. Sütés közben többfelé kell figyelni, nincs mese.

Sűrű, tapadós, tömény édességet sütöttem, felért egy rendes ebéddel. Már a készítéskor elteltem vele, mégis pár perc alatt elfogyott. A süti neve Kinder Bueno, bár semmi köze a boltban kapható csokiszelethez.

Hozzávalók:

• 6 db tojásfehérje
  
• 6 evőkanál cukor
  
• 1 evőkanál étolaj
  
• 2 evőkanál liszt
  
• 2 evőkanál zsemlemorzsa
  
• 1/2 csomag sütőpor
  
• 15 dkg durvára vágott dió
  
• 1/2 üveg mogyorókrém
  
• háztartási keksz
  

A krémhez:

• 1/ 2 liter tej
  
• 6 db tojássárgája
  
• 25 dkg cukor
  
• 1 csomag vaníliás puding
  
• 3 evők. liszt  helyett angolkrém, ugye
  
• 10 dkg csokoládé
  
• 25 dkg vaj
  
• 2 dl tejszín, helyett 4 dl tejszín
  

Recept vége

Első lépés a tészta, a magasságát tekintve, tésztácska elkészítése. A hat tojásfehérjét felvertem a porcukorral, majd hozzá öntöttem egy kanál étolajat, és két kanál zsemlemorzsát. A lisztet – mint korábban már megtanultam – elkevertem a sütőporral, és ezt a vegyes port öntöttem a keverőtálban masszásodó anyaghoz. A tetejére apróra vágott - nem darált - diót szórtam, és betoltam a 150 fokos sütőbe.

Nekiláttam a brutális krém gyártásának. Fél liter tejet kezdtem melegíteni, miközben öntöttem bele krém alkatrészeit. A korábban feltört, és fehérjéjüket már felhasznált tojások sárgáit, cukrot, vaníliarúd kikapart belsejét, és a vajat. Természetesen a pudingpor már nem játszik. Tanulok. Bár a kavarással még mindig vannak problémáim. Ez nem leégésben jelentkezik, hanem csomósodásban. De bőszen gyakorolok, nem adom fel, egyszer tuti lesz teljesen sima krémem.

Mikor elég sűrűre főtt a cucc egy tálkába kiöntöm a felét. A másik felébe még beledobálok egy tábla 70% kakaótartalmú csokit, a teljes olvadásig tovább főzöm és keverem.

Valahol az elfelezés környékén csapott meg az égett dió „illat”, így itt kis segítséget kellett kérnem, mert csak két kezem vagy ugye. A segítség kivette a sütőből a tepsit, miközben én a krémmel játszottam, mert ezt a játékot nem szabad abbahagyni, annak végzetes következményei lehetnek.

Mikor végre a krém két külön edényben hűlt, megnéztem mi történt a tésztával. Ekkor tudtam csak meg, hogy semmi komoly baj nem történt, így megnyugodtam. Elővettem egy üveg nutellát (házilag így készül), és lassanként rákentem kábé a felét a diós rétegre. Már ekkor brutális állagú volt a süti, pedig még a felénél sem járok.

A nutellára borítottam a sárgán maradt krémet, ami kicsit még meleg volt, csak tolta maga alatt az olvadozó nutellát. A simító falapocskákkal támasztottam meg a süti oldalait, de egyértelmű volt, hogy így nem lehet folytatni. Meg kell várni, amíg egy réteg megköt. Betoltam a félkész képződményt a hűtőbe, és elmentünk moziba.

Mikor hazaértünk, elővettem a hűtőből a rendesen megkötött anyagot, és ráhelyeztem a sárga krém tetejére néhány darab, pár percre tejbe áztatott háztartási kekszet. Ezután jött volna a barna színű krém, de az eltelt idő alatt ez is megkötött az edényben, és nem volt kenhető állapotban. kicsit meg kellett melegítenem, hogy folyós állagát visszanyerje. Így már rá tudtam kenni a kekszek tetejére, de az ő melege szintén megpuhította a maga alatti réteget, és megint elkezdődött a szétfolyás. A simító falapocskák ismét munkába álltak, és megtámasztották az oldalfalat. Újra a hűtőbe került a cucc, de most már csak annyi időre, amíg a tejszínből habot készítettem.

Ezt ismét nem rontottam el. Már nem először sikerül szép habbá vernem, de mindig rettegek, mikor belekezdek. A hab szép kemény lett ugyan, csak kicsit kevés, így az arányoknál írt 2 dl tejszínt nyugodtan duplázhatjuk, ha a többi mennyiséget megtartjuk. Én nem dupláztam, így a végső rétegként felkent fehér szín nem hogy vékonyka lett, de a szélekre már nem is jutott. De annyi baj legyen.

Töményen édes desszert lett a végeredmény. A krémezés pepecselése miatt csak erős idegzetűeknek és nagycsaládosoknak ajánlom. Gyerekeknek csak fél szeletet adjunk, mert attól is reggelig pörögnek a hátukon.

Multitaszk, megy?

Mostanában nem veszek receptújságokat, régebben sokat vásároltam, főleg az ünnepi számokat és a tematikus példányokat. Esős tavaszi délutánokon előveszem a gyűjteményt és átlapozom őket. Közben álmodozom. Látom magam, ahogy hablapátokkal, spatulákkal körülvéve brillírozok a konyhában, valószínűtlenül magas torták tetejét díszítem saját kezűleg készített marcipánrózsákkal. Kevésbé fantáziadús napokon azt képzelem el, egyszer sütök egy olyan tortát, aminek a krémjét négyszer kell visszahűteni és a magazin hasábján a nehézségi fokot öt kis cukrászsapka jelöli. A lúdlábtortát sincs türelmem tejszínhabbal körbepöttyözni. Megnyugszom, mert eszembe jut Tomával felállított alaptételünk, a főzés szenvedély, a sütés kémia, félreteszem az újságokat, és elfeledkezem a felkiáltójelekkel bejelölt süteményekről, meg arról, sose fogom őket megsütni.

Egy kivételével. A recept azonnal megtetszett, mert egyszerű, könnyen elkészíthető, kevés, de annál jobb alapanyagból áll és nem kell miatta szétrobbantani a konyhát. A hozzávalókat kijegyzeteltem, de a nevét nem írtam fel, így lett belőle Elba süti. Semmi köze Németországhoz vagy az azonos nevű folyóhoz, az új név az elronthatatlan rövidítéséből született.

További előnye, hogy variálható, sütöttem dió helyett darált mogyoróval, aszalt gyümölccsel, dobáltam bele apróra tört csokit, hagytam kopaszon, öntöttem le étcsokival, mindig jó lett. Ügyeltleneknek és kísérletező kedvű férfiaknak találták ki, meg azoknak, akik nem akarnak három órát gályázni egy habos csodával.

Öt tojás sárgáját habosra keverünk 15 deka vajjal és 15 deka cukorral. Hozzáadunk 10 deka durvára vágott (vagy darált) diót, egy evőkanál rumot, a felvert tojásfehérjét, 15 deka lisztet, egy citrom lereszelt héját és két marék mazsolát. Őzgerincformába öntjük és 150 fokon körülbelül 50 percig sütjük. Kész. Negyed óra, plusz a sütés. Két tálat kell elmosni utána, megszűnik az úgy ennék valami édességet nyavalygás, konyharuhába tekerve napokig eláll, vihetjük buliba is, mert nem olvad, nem csöpög, nem csurog, társaságban hanyag eleganciával viríthatunk vele a nincs egy jó recepted? kérdésre. Megkerestem az igazi nevét. Király szeletnek hívják, de az unalmas és fellengzős.

Tudnak egy pofonegyszerű sütit?

Hetekig csak a diós csukára tudtam gondolni. De pont nem volt csuka. Minden héten felírtam a listára, csuka, majd vettem helyette harcsát, pontyot, marhapofát, spenótot, bárányt. Jók ezek, de a csukát kívántam. Ez eleve ostobaság, mert készíthettem volna éppen diós harcsát, a különbség nem annyira drámai, mintha a rántotthúsvágyat kellene pörkölttel csillapítani. Mégis drámai, mert nem követtem el ezt az istenkáromlást, diós CSUKÁT akartam.

Eltelt pár hét, talán hónap is, túlvártam. Van kaland a várakozásban, de nem a Szerelem a kolera idején a kedvenc könyvem. Rutinból még mindig megkérdezem, csuka? Lassan padlizsánszezon, én még mindig a csukát keresem. Fermina Daza vajon a csukát se szerette? A szomszédban, nézd, van egy jókora. Hinnye, bő kétkilós böszmeség mered rám dühödten a fémtálcáról. Sajnos nem gondolkodtam, és megvettem. Nézd, csuka, idenézz, a harmada a feje, láttál már ilyet közelről? Nézd a fogait, befelé állnak, amit megfog, nem ereszti, apámnak egyszer gyerekkorában így járt az ujja, bizony. Ne nyúlj a szájába. Anna, hány kiló ez a hal? ... Holnap megyünk apádékhoz paprikás csirkét ebédelni, sőt, disznósajtot akartál csinálni, meg vettél nyelvet és pofát is, a hűtőben van még a bárányból. Mikor esszük meg ezt a szörnyet? Ha levágom a fejét, az már csak, csak két kiló? Igen, és te tíz dekákat eszel.

A csuka valóban nem cserélhető fel a harcsával. Sokkal erőteljesebb az íze, ami külsejével tökéletes harmóniában él együtt. Ez nem elegáns, mint a fogas, nem cuccos, mint a harcsa, a csuka a hamisítatlan ragadozóíz. Szálkás, akit zavar, a gerinc mentén irdalja be.

A hal egyre mérgesebben nézett a pulton. Fényes acélszürke bőrének jól állt az inox, a hosszú tanakodás közben szemei beestek, koponyája kezdett nagy lenni a fejére, meg fog romlani. Megpucoltam a fokhagymát, összetörtem a dióval. Fehérborban kevés zsemlét áztattam, elkevertem a diós péppel, apróra vágott, pirított szalonnával, annak a zsírjával, és citromhéjjal. A halat már egy órája kívül-belül jól besóztam, bedörzsöltem citromlével, most megtöltöttem a hasát, fogpiszkálóval megtűztem.

Alapanyagok 1 kg csukára:

• 0,5 kg dió
  
• egy zsemle
  
• 2 dl 1 üveg finom fehérbor
  
• 10 dkg szalonna
  
• fél citrom héja
  
• 4 gerezd fokhagyma
  
• só, bors, vaj

A fejével nem fért bele a legnagyobb tepsimbe, így azt kénytelen voltam ebben a fázisban levágni. Nem ez az első eset, hogy nagyobb fejet veszek, mint amire van infrastruktúra, de nem tudok letenni a negyedik emeletre képzelt, várkastélyba illő konyháról. Vásárlás közben néha elragad ez a kép, akkor cipelek haza komplett disznófejeket, tíz kilós malacokat és egy méteres halakat.

A halat 150 fokon bő fél óra alatt pirosra sütöttem, közben lelkesen dobáltam rá a vajkockákat, öntözgettem alá egy kevés bort. Legközelebb veszek két húszdekás filét és a töltelékkel megpakolva, bőrén fogom ropogósra sütni, majd megpakolom egy kis kocka vajjal és betolom a sütőbe pár percre, mintha városban élnénk. Vagy veszek egy rekordert és egy méteres grillt hozzá.

Bátor Malackaraj helyzetjelentés: Bátor Malackaraj ügyes kis disznócska, tegnap éjjel elkezdte karcolgatni a 800 000 Forintot. Szombaton kölcsönadjuk a szarvasgombászoknak, túrjon ott a következő közös melóig. Holnapig még megy a játék!

Hogyan készítik a csukát? Egészben?

Szokás szerint Kari süt, Anna beledumál, kivételesen szerdán, nem vasárnap, mert Annát megette a Bátor Malackaraj

Almás, datolyás, ricottás sütemény következik. Ebből kettőről tudtam, hogy mi, a harmadiknak csak megtetszett a neve. Ez a süti kicsit körülményesen készült. Azon a hétvégén, amikor el szerettem volna készíteni, nem kaptam ricottát. Persze akkor már tudtam, hogy ez egy olyan sajt, ami inkább túró, de mégis sajt.

A ricotta, bár szükségben, Magyarországon helyettesíthető áttört, és tejszínnel fellazított túróval, egy másik termék. Általában a parmezán készítése után visszamaradt, lefölözött (az a föl a mascarpone) íróból készül. Az írót egy kevés citromsavval felmelegítik (ricotta- újramelegített) így a bennemaradt fehérjerögök összeállnak, ez a savósajt a ricotta. Puha, édes és csak pár napig fogyasztható, mert gyorsan elveszíti nedvességtartalmát és kellemetlenre savanyodik. A legfinomabb változata a juhtejből készülő ricotta romana.

Könnyen elkészíthető otthon egy hasonló termék: egy liter teljes (magas zsírtartalmú) tejet felforralok, beleöntök 30 ml citromlét, 3 g sót és kevergetve csendesen forralom tíz percig, majd egypelenkával kibélelt szűrőbe öntöm.

A túró, szerelmünk savanyúbb. Ugyanígy, de nem friss, hanem alvadt tej leszűrésével készül.

A következő napokban viszont ráálltam a ricotta keresésre, és kiderült, egyáltalán nem olyan különleges, mint gondoltam, és az első boltban is lett volna, csak nem jó helyen kerestem, vagy a dolgozók nem jó helyre tették. A lényeg, hogy vásároltam fél kiló ricottát, és már semmi sem akadályozhatott tovább. Mivel a hétvégét anyósoméknál töltöttük, így vendégszereplésben készült a süti. Összecsomagoltam a hozzávalókat, és vittem magammal. Nem kell nagy távolságra gondolni, Budapesten belül maradtunk.

A vajat és a lisztet dolgoztam össze elsőként. A recept azt mondja, addig elegyítsük, amíg morzsakupacra emlékeztet. És tényleg úgy nézett ki, mikor leállítottam a gépet. Ekkor kapott cukrot és újra kezdődött a keverés, aminek folyamán még egy kis vizet öntöttem a masszához. És ezzel a tészta el is készült, ment a hűtőbe.

Felvágtam a datolyákat és kiszedtem a magot a közepükből. Utána az almaszeleteket is kisebbre vagdostam. A keverőtálba öntöttem a ricottát, egy kis lisztet, tejet és két tojást.És egy kis szilvapálinkát. A recept brandyt ír, de tudtam, hogy ez is jó lesz. Ezt az egészet addig robotgépeztem, amíg összefüggő, de azért folyós állagú lett.

A hűtőből kivett tésztát elegyengettem a tepsi alján, majd ráhelyeztem a datolya darabokat és az alma szeleteket. Direkt össze-vissza, nehogy a felvágáskor két gyümölcs között menjen a kés, és így olyan szelet is létrejöhet, amiben valami nincs. Aztán erre ráöntöttem a ricottamasszát, és egy egész órára ment a sütőbe.

Rettentő finom illata volt sütés közben, és a teteje is szép aranysárgára pirult. Mikor kivettem a tepsiből, már mindenkinek folyt a nyála. Aztán kiderült, hogy a datolyát senki sem szereti, sőt a sült almát sem.

Ebből a sütiből én ettem a legtöbbet, nekem ízlett. És akkor is büszke vagyok, hogy annak ellenére, hogy ennél talán csak a forralt víz elkészítése egyszerűbb. Pont úgy néz ki, mint a receptkönyvben a fényképen.

• 1/2 bögre teljes kiőrlésű finomliszt
  
• fél teáskanál sütőpor
  
• 60 gramm vaj
  
• 1/2 bögre cukor
  
• 1/2 bögre jéghideg víz
  
• az almás-datolyás rátéthez: 400 g lecsöpögtetett almabefőtt
  
• 1/3 bögre friss vagy aszalt, kimagozott, félbevágott datolya
  
• 500 gramm lecsöpögtetett ricotta sajt
  
• 1/2 bögre sovány tej,
  
• 2 db lágyan felvert tojás
  
• 1 evőkanál brandy

Vettek már ricottát?

A rácponty volt az utolsó a halételek között. Komoly gondjaim voltak az állagával, hiányzott belőle a roppanás, a határozottság, nem kedveltem benne a zöldségeket és a tetején a sajtot. Nálunk ez a karácsonyi menü, bajai hallé, utána rácponty. Csak akkor eszem meg, mert a szívvel készített rácpontyos tepsi tetejéről ellopni a többiek elől a megpirult sajttetőt, lerabolni a legcuccosabbnak kinéző pontyszeletet, ez nem a rácpontyról szól. Tele a hasunk ikrával, tejjel, egy másik ponttyal, hárman vörös fejjel ülnek a túlpaprikázott létől, előttük vizespohár, a bölcsek előtt vörös. Így imádom a rácpontyot, de étteremben, otthon, eszembe se jutott.

Csukát akartam venni, hetek óta diós csukát kívánok. Csuka nincs, ponty van. Egy gyors hallére gondoltam. De otthon találtam csírázás előtti állapotban krumplit, tejfölt és alig egy evőkanál pirospaprikát. Szalonna és vaj mindig van, legyen rácponty. Paprika és paradicsom nincs, de nem akarok bele rakni, nem szeretem, ahogy összelecsóznak mindent a nedveikkel. Ezek elhagyására engedélyt kellett kérnem, és rögtön az Ínyesmesterben megkaptam. Magyar Elek könyvében nincs a rácpontyban se paprika, se paradicsom, se sajt, csak krumpli, ponty, tejföl és fűszerpaprika, a pontyot a burgonya fölött, rácson süti, csak a végén tejfölözi. Ez az, így biztosan nem lesz szottyos, ezt kerestem. Csak rácsos tepsim nincs.

• 1 kg ponty, filé jobb
• 1/2 kg krumpli
• 0,5 l tejföl
• 20 dkg füstölt szalonna
• 10 dkg vaj
• egy púpos evőkanál fűszerpaprika
• só, bors

A krumplit meghámoztam, pár miliméter vastagra szeleteltem. A szalonnát apróra kockáztam, kilolvasztottam a zsírját, ezt a tepsibe öntöttem, a biztonság kedvéért raktam bele pár szelet szalonnát, milyen jó lesz ezekre később rátalálni. Rásoroltam a krumplit, sóztam, borsoztam, és a 150 fokos sütőben ropogósra sütöttem. Közben a vajon pirosra sütöttem a pontyszeleteket, a pörccel megszórt sült krumplira raktam őket, meglocsoltam a paprikával elkevert tejföllel és a legmagasabb, grillfokozaton adtam neki a sütőben.

Horasz volt nálunk ebédelni és megállapította, olajban eltett száritott paradicsom kéne még neki, legközelebb úgy fogom elkészíteni.

Szeretik a rácpontyot?

- De jó nálad lenni. Mióta is nem voltam?
- Két éve Anyám. Igyunk még egy pálinkát!
- Igyunk! Áh, de jó ez. Házi?
- Persze. Szilva.
- Valami süteménysütést emlegettél ma estére.
- Non plus ultrát kell sütnünk. Holnap van a nővérem születésnapja.
- Remek. Süssünk! Segítsek?
- Jó lenne, mert negyven főre lesz. Felkészültél?
- Persze! Süssünk. Előtte még egy pálinka?
- Mindenképpen. Szükséged lesz rá.

Vakmerő kijelentést tettem, mert a non plus ultráról azt sem tudtam, hogy létezik.  Negyven főre. Süteményt sütni vidékre kell menni. A pesti  megoldja valami bögréssel, egy bögre cukor, egy bögre liszt, pár tojás és kész a süti. De Félegyházán igazi lakodalmast kell villantani.

• A tésztához: kell 20 dkg liszt
• 1 teáskanál sütőpor
• 20 dkg vaj
• 5 dkg vaníliás cukor
• 2 tojássárgája
• A bevonathoz: 2 tojásfehérje
• 15 dkg porcukor
• + tetszés szerinti házi lekvár az összeragasztáshoz (mi használtunk barackot, meggyet és málnát)

Ildike nekiállt, a lisztet összekeverte a sütőporral, deszkára öntötte és a közepébe kis mélyedést nyomott, amibe beletette a kis kockára vágott vajat, a tojás sárgákat és a vaníliás cukrot. Összegyúrta, majd fél órára hűtőbe tette.
- Még egy pálinkát?
- Jól esne. Pihenjünk, amíg pihen.
- Egy cigi?
- Az is belefér.

Ezután a tésztát vékonyra nyújtotta, kis pogácsaszaggatóval köröket szaggatott belőle és kivajazott tepsibe tette.
- Jól van, szépen sül. Még egy pálinka?
- Mindenképen.
- Aggódom, hogy odaég. Már egészen barna.
- Vegyük ki! Odaég.
- Nincs itthon porcukor Anyám.
- Nem gond. Van mozsarad?
- Van.
- Majd én.
- Milyen leleményes vagy! - Néhány vízhólyaggal és majd én egy zacskóban klopfolóval szétverem felkiáltással később a tojásfehérjét a porcukorral és pici citromlével habbá vertük és kiskanállal mindegyik tésztalapocskára kis halmot raktunk. 150 fokos sütőbe toltuk, és kis lángon kb. 10 percig sütöttük. Amikor kihűlt, párosával összeragasztottuk lekvárral úgy, hogy a habos rész legyen kívül.

- Kifolyik a lekvár.
- Nem baj, tapaszd vele össze.
- Ma este ez az első édes nyalásom, leszámítva a mézes pálinkát.
- Erről jut eszembe, most olvastam a vagina monológokat.
- Ez most miről jutott eszedbe?
- Hát nézz rájuk! - röhögünk. Nagyon.
- És tetszett a könyv?
- Nem értettem. Mint ahogy ezt a sütit sem.
- Igyunk még egy pálinkát!
- Igyunk! Egészségedre Anyám! Ez a süti jó. Nem mondom, hogy megéri a macerát, de ha két barátnő rég találkozott és újra meg akarják találni egymást tökéletes választás.

Mikor ettek legutóbb non plus ultrát?

A busa a halak margarinja. A csodás hasonlat nem tőlem, ekkerjoztól származik, de ennél frappánsabban nem tudom összefoglalni. Minden szempontból megegyezik a margarinnal. Olcsó, tájidegen, kulináris élvezet előállítására kevéssé alkalmas és imádja a magyar.

Nem is tudom már, hogyan került szóba - talán Anna említette -, hogy ad egy olyan receptet, amitől a család elájul. Eredetileg képviselőfánkról volt szó. Olyan szakszavakat dobált nekem, mint égetett tészta, meg szalagos, azt sem tudtam miről beszél. Aztán amikor átküldte a receptet, kiderült, hogy nem nagy durranás, és láttam már cukrászdában képviselőfánkot, nagyjából van fogalmam mekkora macera lehet legyártani. De amikor a recept végén - mert már előre végigolvasom ám - megláttam, hogy ehhez is angolkrém szükséges, elment a kedvem.

Japán morzsa? Vizitorma? Mi lesz még itt?

Nem rántok ki szinte semmit. Nem tudom úgy elkészíteni, rengeteg meló, mosogatás, fölösleges szénhidrát, repül a liszt, fröcsköl az olaj, az ennél sokkal élvezetesebb kalóriabeviteleket jobban szeretem.

De a pontyot imádom rántva. Ez nem volt mindig így.

A haltöpörtyű még halevő családokban is ritkaság, horgászok és elszánt rajongók csemegéje. Pedig a halban más országokban nagyra becsült zsíros lehetőség, nálunk, itt jelentkezik a legtöményebben.

Még karácsony előtt tettem egy kisérletet az adventi gyümölcskenyérrel. Adventi, talán mert akkor szokták készíteni, a hozzávalókban nincs semmi téli, ünnepi, vagy egyéb dolog ami a nevére utalna, de nagy sikert aratott a családban. Aztán megcsináltam még egyszer szilveszterkor, kis módosítással. Első alkalommal diákcsemegéből kiválogatott, óriás mazsolákat és kandirozott gyümölcsöket raktam bele, másodszorra már vásároltam kandírozott narancs és citrom héjjakat, és rendes mazsolát használtam. Harmadszorra még tovább léptem.

Ó churros, mered a jetlagtől kótyagos pasi a képernyőre. Látom a mocskos konyhát, a kimoshatatlan lábost, a szétszóródó kristálycukrot, az égett olajtól bűzlő lakást, a kifröccsenő olaj égette kezem, a megduplázott futásmennyiséget, de nincs mit tenni. Szeretnél? Igen.

Kemény fába vágtam a fejszém, és a végén a közönség is kemény tésztába vájta a fogait.

Amiben kávé, cukor, mézédes datolya és kardamom van, az csak egyvalamire lehet jó. Red Bullt gyalázni.

Mmmm, úristen, ez, én kész vagyok, ez még, én még ilyen finomat nem ettem! kapkosott levegő után Vanda, pedig elsőre igencsak ferde szemmel nézte a balzsamecetes öntetet a mandulatortájához, holmi rózsalekvárokat emlegetett, sőt, bármilyen lekvárral beérte volna.

Ezzel a sorozatunkkal a konyhában újaknak szeretnénk segíteni, Kari süt, Anna beledumál

Semmi közöm a konyhához. A főzéshez sem sok, sőt, ahhoz van a legkevesebb. Műszaki végzettséggel nem értem az olyan dolgokat, hogy csipetnyi só, meg ízlés szerint, egy kevés tej, és kicsit besűrítjük, mégis rákattantam a hétvégenkénti süteménykészítésre. Így, ha jól sikerül, hétfőn tudok vinni a haveroknak kóstolót, ha meg nem jó, akkor is viszek.

Zsírmentes randikaja következik. Jó dizájn, afrodiziákum, könnyű fehérje, fokhagyma nélkül.

Ha kettőnél több ismeretlen, vagy egymást látásból ismerő nő verődik össze olyan helyen, ahol fél óránál többet kell egymás társaságában eltölteniük, a csevegés ötödik percétől vagy szülni kezdenek vagy sütni. Szülni nem szültem, a nem, még nincs után arra már senki nem kíváncsi, sütni tudok-e.

Nem vagyok hajlandó több csokoládét a számba venni. Oké Vanda, senki sem várja el. Azt gondolták, csokoládéból soha sem elég? Egyszer készítsenek pralinét, majd megtudják.

Otthon gyúrva egy kiló, a boltban egy kis doboz marcipán kerül 1500 Forintba. A marcipánt talán mindenki szereti, én se vagyok kivétel. Fogalmam sem volt, hogyan készül. Mandula, persze, ezt tudtam, de semmi többet. Mézeskalács-recept keresés közben futottam bele egy leírásba és leesett az állam.