malackaraj

Rendszeresen túltenyésztem a joghurtot, csak állok a hűtő előtt egy kiló iszonyatosan erős, savanyúba forduló ízű, ehetetlen mikróbateleppel és elegem van az egészből, elegem van magamból, hogy nekem semmi sem megy kicsiben.

Egy barátom, épkézláb tyúk híján engem kért meg, süssek a céges karácsonyra. Reménykedtem, sztéket akar, de nem. Gyerekeknek kell süti. Nem zavarja, hogy nem szoktam sütni, és fogalmam sincs a gyerekek igényeiről. Kénytelen voltam átgondolni.

A tejbegrízzel nehéz nagyot mondani. Nem szeretem, túl lapos, egyszerű, tompán édes, rosszemlékű dögunalom. Erre egy nevetségesen egyszerű csavar hozzáadásával egészen belezúgtam. Mint amikor egy pasi kategóriákat lép előre egy jó szemüvegtől, vagy borostától.

A sós karamell nem vicc. Talán jobb, mint az édes, pedig édesség ez is.

A baklavában még a brownienál is több kalória lehet. Finomabb is sokkal.

Terem egy jó gyümölcs a kertünkben, de nem becsüljük meg eléggé, pedig ősszel ez az egyik legjobban kihasználható alapanyagunk.

Nincs kedvenc ételem, de a gesztenyepürét gyűlölöm. Szívből. A szagától hányingert kapok, nem tudom megenni. Mindez a múlté.
Sejtettem, mi az oka az ellenszenvnek. Soha nem ettem még egy jót.