Bár semmi különleges téma nem volt benne, de a neve annyira egzotikus, hogy úgy döntöttem mindenképp belevágok, lesz, ami lesz. De könnyítettem az ügymeneten: a marcipánt nem én készítettem. Gőzöm sincs, hogyan kell, miből van.

A marcipán így készül

De még csak nem is boltban vettem, hanem egy cukrász-termelő műhelyből kértem, és ez volt a szerencsém.



A rétegek elkészítésének sorrendje szabadon választható, tudnak várni egymásra. A tésztával kezdtem, kakaós piskótaszerűségre van szükség. Először a lisztet a porcukorral és a sütőporral dolgoztam össze, miközben a robotgép a vajat elegyítette a tojásokkal. A lisztet kanalanként adagoltam a vajas tojásokhoz, miközben a robotgép a legalacsonyabb fordulattal dolgozott, így is szétcsapta a fehér port, jutott mindenhova. De ez még hagyján, amikor a lisztes cucc elfogyott, és elkezdetem a kakaó port adagolni, akkor lett csak igazán barna hóesés a konyhapulton.

recept
Hozzávalók 8 személyre:
5 evőkanál porcukor
3 evőkanál vaj
2 db tojás
10 dkg liszt
2 evőkanál kakaópor
1 teáskanál sütőpor
csipetnyi só

15 dkg marcipánmassza, helyett 1/2 kg

A jégkrémhez:
2,5 dl tejföl
8 dkg mentás csokoládélap
2 db tojássárgája
10 dkg porcukor
1 tasak vaníliás cukor
1 teáskanál kakaó
pár mentalevél
recept vége

Sikerült eltalálni a megfelelő méretű tepsit, és amíg a tészta sült, nekiláttam a jégkrémnek. Itt elkezdtek tornyosulni a felhők, mert már a bevásárlásnál kompromisszumot kellett kötnöm. A recept ugyanis mentás csokit ír elő, olyat viszont nem kaptam. Helyette vásároltam After Eight nevű csokit, ami ugyan mentás, de nem abban a formában, amire szükségem lenne. Ez is megfelel, csak kicsit macerás a végeredmény kezelése.

Elmostam tehát a robotgép edényét, majd beleöntöttem a tejfölt, a porcukrot, a kakaóport és a vaníliás cukrot. Alacsony fordulton simára kevertem, majd belevágtam az ablakpárkányon, egy cserépben növő mentáról néhány felaprított levelet, majd jött a két tojássárgája.

Ezen a ponton jönne a szintén apróra darabolt mentás csoki, de az After Eight masszája miatt itt jött az első csapás. Nekiláttam felaprítani néhány kockát – kimértem hány darab adja ki az előírt súlyt -, de ragadt mindenhez, nyúlt mindenfelé, végül én lettem a győztes, és a krémhez csaptam a ragacsos, darabos képletet.

Könyörtelenül belekapartam minden apró darabkát az edénybe és tovább robotoltam. A tészta közben megsült, kivettem a sütőből és a pulton hagytam kihűlni. A krém állaga kezdett homogén lenni, lekapcsoltam a robotgépet, és az edény tartalmát átöntöttem egy olyanba, amit be tudtam rakni a fagyasztóba. Átöntés közben megláttam, hogy az After Eight csokidarabkák alulra törekednek, nem olvadnak bele a krém folyós részébe, mint mentás töltelékük. Emiatt kell kicsit figyelni majd a szervírozásnál, amit már említettem.

A krém ment a fagyasztóba, a marcipán massza pedig a nyújtódeszkára. Ekkor derült ki, hogy szerencsém van a friss, puha, előre gyártott marcipánnal. A recept 15 dekát ír, én közel fél kilónyit kaptam, és pont ennyi kellett, hogy be tudjam borítani a tésztát. Nem tudom mekkora méretűre kellett volna sütni a tésztát, hogy 15 deka marcipán elég legyen. Ha 10x10 centis négyzet alakú tepsiben sütöm, akkor talán elég lett volna, csak úgy húsz centi magas lenne. Így viszont pont harapható magasságú a tészta, pont olyan vastag a marcipán, hogy ne domináljon sem kinézetben sem ízben. Kinyújtottam a marcipánt, és beterítettem vele a tésztát. A menta miatt eleve zöld színű marcipánt kértem. Lehetne más színű is, de szerintem így elég jól néz ki.

Mikor a jégkrém megfagyott, jött volna a következő lépés, de itt ismét el kellett térnem a recepttől, és ismét úgy, hogy közben fogalmam sincs, hogyan lehetne betartani az előírást. Mert a recept szerint a megfagyott krémet rá kellene kenni a marcipánra. Már eleve ez a rákenés sem működik, hiszen a keményre fagyott cuccot, mivel lehetne kenni? És hogyan? És vajon meddig tartja magát, miközben melegszik és olvad? Elárulom: semeddig.
 

Sajnos a fagylaltgép a megoldás, vagy húszpercenként egy villával habosítani a krémet fagyás közben, így lesz fagyott és laza szerkezetű.


Úgy folytatódott az ügymenet, hogy a marcipánnal burkolt tészta maradt, ahogy van, csak tálalásnál vettem ki a fagyasztóból a krémet, és csak a felvágott süti szeletek tetejére készítettem belőle kis gömböcskéket, figyelve, hogy az edény aljáról ne kaparjak krémet, mert ott vannak a csokidarabkák, amik rontanák az összhatást. Mikor elfogyott a tésztás marcipán, akkor szépen kikanalaztam az edényből a csokidarabkás maradék fagyit, ami önmagában sem volt rossz.