Zsírmentes randikaja következik. Jó dizájn, afrodiziákum, könnyű fehérje, fokhagyma nélkül.

 A kékre, pontosabban acélkékre főtt pisztrángot sokáig városi legendának véltem, majd egy étlapon kellett szembesülnöm a valósággal. Létezik. Még csak nem is új, nem is nyugati az ügy, a recept az Ínyesmester szakácskönyvében és a kékre főtt lazac a Czifrayban is megtalálható.

A pisztrángot még a halgyűlölők is hajlamosak megenni, olasz barátaink egyáltalán nem esznek édesvízi halakat, kivéve pisztráng. Sütjük, persze, hogyne sütnénk, natús, sőt kukoricadarába, mandulalisztbe forgatva, vagy kakukkfűvel kitömve.

Ha szeretik az ecetes halakat, ruszlit, marinált halat, akkor a kékre főtt pisztrángot is szeretni fogják, de ez sokkal árnyaltabban ecetes.

A tányérban rámrohantak páran, benne van Klément Feri, nálam ettem először kakukkfüves pisztrángot, mert a kakukkfű megy ám a halhoz, nem csak a malachoz, nem véletlenül van valami édesvízi, nyilván legyezőhorgászat alanya halfajtának hasonló neve, mint a kakukkfűnek, hasonló illatuk miatt jártak így. Ezt is ő mesélte, de majd valaki megmondja, melyik az a hal, a kakukkfű latinul Thymus serpyllum. A pisztráng ordenáré módon jó vele, ezért forraltam el a balzsamecetet kakukkfűvel. A gyömbér összetettebb eset, egy mexikói ecetes-rózsaborsos-mentás tányérban találtam egyszer, te, ez mi, gyömbér, de jó, és tényleg az volt még az öntetben, nagyon nagydarab, fekete olívabogyóba hajló árnyalatú szájjal mesélte a szinte kékesbarna bőrű felszolgáló. Vaj nélkül nincs élet, ezt Párizsban tanultam, kész elmebaj, ahogy a vajkockákat csapkodják mindenbe, a vékony építészcsaj is akinél laktam, halhoz milyen jó a vaj, imádom. Az édeskés galambbegy salátát Olaszországban ismertem meg, a friss zellerszár zsenge leveleivel együtt, de balzsamecetet is ott láttam először, amit újabban literszám pancsolok mindenre, főleg frissen facsart gyümölcslevekkel és fűszerekkel elforralva, a húsok mellé adott saláták tetejére csorgatva.

A végeredmény egy mutatós és elronthatatlan randikaja, kimondottan szexis a kis magenta rózsaborsokkal, nem büdösíti be a lakást és hidegen is tálalható, sőt, hidegen jobb, csak a rózsaborsos vajat kell melegen rálocsolni.

A kék pisztráng:

  • 1 friss pisztráng ( a szeménél fogják meg, ne sértsék meg a nyálkát a bőrén, attól lesz kék)
  • 1 liter víz
  • 1/2 dl ecet
  • egy répa
  • egy fehérrépa
  • egy kis fej hagyma
  • egy szál kakukkfű
  • só

A hal kivételével minden alapanygot egy lábosba öntök, negyed órát forralom. Belecsúsztatom a halat/halakat és lekapcsolom a gázt. Egy órát hagyom a forró lében, de akár ki is hűlhet benne. Készen van. Akár így is feladható, kevés olvasztott vajjal meglocsolva, de most a vajban pár kanál rózsaborsot forrósítottam.

A saláta:

  • egy marék galambbegysaláta
  • pár zellerszárlevél
  • mandarin
  • balzsamecet
  • friss gyömbér, kakukkfű, menta, petrezselyem

Az öntet. 1:1 arányban balzsamecetet  egy kisujjnyi gyömbérrel és két szál kakukkfűvel sűrűre forralok mandarinnal, leszűröm, a salátára locsolom, és megszóróm frissen apróra vágott mentával, petrezselyemmel.

A balzsamecetes öntet a rózsaborsokkal összeforralva bármilyen más fehér húsú halfilé mellé használható téma. Ha nem szeretik a hal bőrét, jobb filével kombinálni. Édeskés, pikáns, játékos hangulatú. Randiöntet, mondom.

Igen, ez egy hal salátával, de tegnap körömpörkölt volt, az ég szerelmére!

Ettek már kék pisztrángot?