malackaraj

"Ahogy a platóra dobáltuk a bárányokat, akadt közöttük egy racka is. Szőrpamacs, alatta pálcika lábak, ugyanakkorának tűnt, mint a többi. Ugyanazzal a lendülettel emeltem meg, mint a feketefejű német bárányokat, de ez a szegény kis szalmahasú jószág nagyot repült, alig volt valami a bunda alatt.

A kedvenc italom, rögtön a vörösbor és a törköly után. Mindent szeretek, ami vele kapcsolatos. A történetét, mert azokra az időkre emlékeztet, mikor megpezsdült az élet, az országot naiv hit, lelkesedés járta át, hitetlenkedve, de mosolyogva néztük a retkes buszmegállókra ragasztott táváris konyec! plakátokat, és büszke voltam, hogy apám generációja rábólintott a rendszerváltásra, holott az okosabbja már akkor tisztában volt vele, ők szívják meg legjobban.

Hát mög lehetünk elégedde. Jó időt fogtunk ki, ahhó képest. - mondja a mama, és én nem merek felröhögni. Szitáló, jéghideg esőben meregetem a vizet a teknő mellett és szeretnék valahol máshol lenni. Valahol, ahol nincs disznóbél meg disznószar.

-Hm, megdöbbentő ez az aszú, megtudhatunk róla valami közelebbit?
-Céges repiajándék volt, várjál, megnézem a dobozt, azt mondja, nahát, 1956- itt az egész család egységesen verte ki a félig kiivott poharat a vodkanarancs korban lévő kiskamasz kezéből és nagyon röhögtünk. Az ötven éves aszú csak a véletlennek, és a karácsonynak köszönhette a méltó felhasználást.

Ma reggel anyáméknál kismalacokkal játszottam a disznóólban. Szaros lett a selyemszoknyám, még most is ólszaggal van tele az orrom, de megérte.

Hiába híreszteltem, én ugyan nem karácsonyozom össze a karajt, mégis lesz egy poszt. Ez az. Vegyük racionálisra, ezért átfutottam az esetleges konyhai lidércnyomásokat és összeállítottam pár tipikus menüt. Remélem segítek mindenkinek, aki ilyenkor nem beleül a halászlébe, kacsasültbe, diós kosárba, mint ahogy én is, hanem nála ülnek bele mások a tutiba. Talán így még tutibb lesz.

A pastrami nem volt mindig menő, csak egy tartósított hús. De pár jóínyű zsidó befuttatta.

Fotók:The PIG/Lukács Dávid

Ritkán vagyok beteg, ha mégis megfázom, saját hülyeségem számlájára írható. Most is. A náthából, meghűlésből másfél hét alatt kilábalhatunk, nem kell egyből a gyógyszertárba rohanni. először nézzünk körül a kamrában. A zsír összeköt, most is nagy szerepe lesz.

"Nemtom mennyi kell, de a diót úgy lopom a szomszéd tanyáról, ahol három fa van és kibaszott sokat teremnek. Már leszedtem a javát, arra vártam hogy legyen egy jó szél ill. vihar (na most volt) mert akkorák a fák, hogy leverni lehetetlen, rázógép nincs. Rohadt sok dió van, még a tavalyi egy része is megvan, ne vegyél egyelőre, majd meglátod, mennyit küldök és ha több kell, utána vehetsz, eladót nem tudok, ez a három fa bőven eltart minket, még sok is, de sajnálom otthagyni a termést, a gazda nem foglalkozik a tanyával, egy facsemetés vette meg, beültette az egészet fenyővel meg csavart fűzzel, azóta ott rohad az egész ültetvény." Hajni

Pár napja Zágrábban jártam és dél tájban igencsak megéheztem. Fogalmam nem volt róla, hogy 230 kunával mire megyek ebben a városban. Az Ilica út eleje, -vagy vége?- leginkább a nyolcvanas évekre emlékeztet, a boltok régiesek, étterem sehol, kénytelen voltam a város szíve felé venni az utam, ahol már csillogó kirakatok, és gyorséttermek világítottak. Az utca másik végére értem, ahol egy pincehelységből tömény illat áradt. Lenéztem, talponálló. Mást nem tudtam megállapítani, mert nem tudtam kiszagolni mit ehetnek lent. Nálunk leginkább lepukkant játéktermek üzemelnek ilyen helyeken egy buszmegálló mellett. Nem tudom mi vitt rá, de elindultam lefelé a lépcsőn.

Zsófi, nem fogod elhinni. A Corában vagyok. A kezemben egy olyan egyenletesen márványos bélszíngyönyörűséggel, amit most meg fogok vásárolni.

Köd van. Ha Mercivel járnék, nem látnám a birodalmi csillagot. Így csak a terepjárót kívánó gödröket nem látom a Tápiószentmártonba vezető úton. Negyed órája nem jött szembe senki. Itt fogok megdögleni.

Márton nap környékén megszaporodnak az éttermi menükben a sült libacombok, libamell sztékek, ludaskásák és libamájak, Márton-napi akcióznak a baromfis pultok. Miért?