malackaraj

Elég hektikusan ugrunk rá az ünnepekre, pláne, ha azoknak amúgy lenne gasztronómiai vonatkozása. A Valentin-napnak nincs, talán ez tetszett meg benne. Kívánságműsor következik. Aki nem szerelmes, ne is kattintson.

Annyi poszt szólt már mostanában az erősekről és azoknak imádatáról, hogy úgy döntöttem, hogy beizzítom az új robotgépet, ami darál is(!) és házi erőspistákat fogok gyártani ajándékba, mert olcsó, mert szép és mert kell. Aztán jött a tűz és a nyígás.

Kösz a tippet Kiss Ádám!

Az elmúlt nap történései beindították a fantáziánkat, és mivel semmi sem lehetetlen, időben adunk tippeket olvasóinknak egy zsírjegyes időszak lehető leghedonistább átvészelésére.

Egészségünk álítólagos megóvása érdekében újabb, és újabb élelmiszer-adókat találnak ki különböző tárcák, legújabb bűnbak a lekvár és a szörp.

Ötvenezer okos, nagyméretű, rövidszőrű koca keres gazdát, ki fogadja őket örökbe? Vigyázat, büdösek!!!

Mi van ebédre? Nem ebédeltél? De igen, és? Dőlt is a hát ezért fizetjük a menzát része a párbeszédnek. Minden egyes nap. De én komolyan vettem a szervezetem fejlődését, a menza csak előételnek számított. Fehérjét és minőséget akartam, nem logisztikai hadgyakorlatot.

"Mindenkinek, aki filmet készít, főznie is kellene. A főzés előadó művészet, egy étel az őselődje az emberi szobornak. A főzés a kultúra eredete, és minden művészet anyja. Az étel pontosan úgy, ahogy a művészet, a kommunikáció egy fajtája. Az elkészített étel médium, amellyel kifejezzük a gondolatainkat és érzéseinket.”"
Peter Kubelka

Soha, soha nem főztem magamra különösebb műgonddal. Nem értettem, egyedül miért vagyok végtelenül igénytelen, zabálok kiflit papírból a laptop előtt, iszom a sört bögréből, mert koszos a pohár, pogácsát utcán, hamburgert kocsiban. Ha van kire, minden megváltozik, órákig hámozom a pisztáciát, kelesztem a pogácsát, válogatom a pultban a húst, eltolok fél napot a műveletre, és élvezem.

Mert közönség nélkül nincs előadás.

Az idézetet Feldmár András blogján találtam, Főzni emlékezetből címmel. Nem linkelhető közvetlenül, majd gurítsanak lefelé, meglesz. Jó írás, de nem közvetlenül az etetésről szól.

Az etetés hódítás. Csábítás. Nevezhetjük így az éttermi vendég kiszolgálását is. Jó éttermekre, olyanokra gondolok, ahol hörögve nézünk egymásra, körbekóstolva hümmögünk, és önkéntelenül a szexről kezdünk beszélni. Elcsábítom, kielégítem, visszajön, ez a tökéletes vendéglátás.

Az etetés szex. Az egyenes és elmoshatatlan tényen felül, hogy a másik testébe kerül kezünk munkája, a két művelet között végtelenek a párhuzamos vonások. Már a bevásárlás, vagy ki ne gondolt volna úgy az új, még ismeretlen szeretőre, vajon mit szerethet? A hasát szereti, vagy inkább a hátát? A marha, vagy a sertéshúst? Az erőset, vagy a gyengédet? Vagy egyiket elő,- másikat főételnek? 

De, ezen mindenki gondolkodik eleget. 

Etetni azért is jó, mert akkor végig lehet nézni, hogyan eszik a másik. De szerencsére Julcsinak Jóska, Marcsinak Feri az eszményi, és szó sincs csereszabatosságról, ezért eszem ágában sincs itt isteníteni a jóból sokat, kézzel, hörögve, és lelkesen zabáló férfiakat. 

Miért is fontos, hogyan eszik a másik? Eszel, ahogy baszol. via Bíró Lajos, nem mi mondtuk, de mélységesen egyet értünk vele. És ez érvényes mindenre, úgy jövök ki a motorral a garázsból, úgy írom az emailt megszólítás és aláírás nélkül, úgy megyek az utcán, és úgy dolgozom. Akinek jó a szeme, kitalálja, mit, hogyan eszik szívesen a másik, és akkor telibe lehet etetni. De ahhoz oda kell figyelni, és a másik oldalnak őszintén. természetétől idegen neveltetést megtagadva kell mozogni, akkor nem lesz kudarc az etetésből. Azt is Lajos mondta, egy nőt bizony nem mindegy, hova viszünk vacsorázni. Nem mindegy, mivel etetjük meg, és ez fordítva is ugyanilyen fontos. Hosszú távon még fontosabb. 

Nőknek könnyebb, mert enni 2011-ben is férfiasnak minősül, így kákabélű, vonakodó, diétázó férfival nehezebb összefutni, mint ugyanezzel a női kategóriával. Ahogy a férfiaknak ritkábban fáj a feje. Ha pedig jóízűen eszik, könnyű lesz etetni, legfeljebb mohó, de az azért nem akkora gond. 

Gyereket még nem etettem, de azt ennél is sokkal zsigeribbnek és intimebbnek képzelem. 

Miért etetnek? ÉS JÓÓÓ?

A gonosz multik, itt tart még mindig a csapat, pedig szart éppen magyart is lehet enni. Sőt, szarabbat, és bizonytalanabb eredetűt, mint bármelyik gonosz, multinacionális vállalat tulajdonolta gyorsétteremben.

A kölöknek a hülyére szabályozott, agyoncimkézett Meki, BK, KFC, vagy a minden egyes nap, vaskos csíkokban felszippantott, tápértékben, összetételben szintén nem az egészség szimbólumaként csillogó közétkeztetés a nagyobb méreg? Vagy akkor már miért nem maga az élet?

Betti félig német, pontosabban svájci-német, félig pedig magyar. Ez már ugyan három fél, de meglátjuk, ebben az esetben ez még kevés is. Betti génjeiben a svájci-német a domináns, mert sarkos, mint egy 82-es Jetta lökhárító, és száraz, mint Tutanhamon kézfogása.

Ötéves lehettem, mikor nagyapám egyszer hazaállított vele a búcsúból. Augusztus vége volt, vasárnap, az utcabeli gyerekek mind a búcsú lázában égtek, meséltek a céllövöldéről, a körhintáról, az árusok színes bódéiról, a mesebeli kincsekről (tükrösszív, fakardok, törökméz, vattacukor, lacipecsenye, lángos, palacsinta). Engem még kicsinek tartottak, nem vitt magával senki, a magamfajta kisvárosi tökmag örült, ha kapott valami búcsúfiát.

 Éreztem már lelkitársnak harisnyanadrágot is, de ismeretlenül ilyen közel még senki sem került se hozzám, se a Malackarajhoz. 

A fiúk főznek. Sötét napokon - náluk, Svédországban éppen akad ilyen elég - néha én is főznék így, dühösen, dobálva, szórva, kenve, belemászva és a pultról felzabálva, a végén farkasként üvöltve.

A Regular Ordinary Swedish Meal Time főzőműsor, pontosan bemutatják az alapanyagokat, és alternatív technológiákat tanulhatunk egyszerű ételek elkészítésére. 

Közben megszakadunk a röhögéstől.

Reggeli:

Palacsinta:

Virsli:

A többit a Youtube-linken találhatják és ez a Facebook-oldaluk.

Hogy tetszik?

A PETA jól csinálja, provokálni kell a népet, hogy felkapja a fejét. Ezt az eljárást nem kifogásolhatja senki.

Azt az elméletet sem lehet megtámadni, hogy a túlzott húsfogyasztásra nincs szüksége az emberi szervezetnek. A túlzott tengerihal-fogyasztásra sem. Mindezt - igen! - itt, a Malackarajon olvassák.

A Bock Bisztró idén is megtartotta a Michelin kalauz Bib Gourmand minősítését, ami kiváló ár-érték arányú helyet jelent. Interjú a séffel, Bíró Lajossal a csillagról, csajokról, motorokról és arról, hova kell vinni egy nőt vacsorázni.

Villáminterjú Herczeg Ágnessel, a Gróf Buttler Borászat vezetőjével, rendhagyó elnevezésű borukról, a komolyság és a komolykodás közötti különbségről.

2007-es, félédes Kadarkájuknak a G-pont nevet adták, ezzel a macerás női alkatrésszel minden szempontból felkavarva a férfiakat.

- Adjon Isten jó reggelt!
- Jó reggelt! Kerüljön beljebb az úr! Csak vigyázzon, mert a pallásra befészkelte magát egy szarka. Mindent összeszarik, meg be nem áll a pofája , de nem lehet bántani, mert védett madár. Így osztán hallgassuk egész nap. A tetőt nézi? Kicsit meg van rogyva, igen. Tavaly még rajta ült a morgács, de áthíttam Bélát, a volt tanácselnököt, ő felolvasott A Kommunista Kiáltványból, oszt az elzavarta.

- Add ide a fényképezőgépet!
- Előbb kiveszem az üveg vodkát a hűtőszekrényből.
- Siess, elmászik!!!

Ohlala, ezt tudja az új gép konyhai neon alatt, szívem repes.

- Asszonyom, fejtse ki bővebben! Legalább három mondatban.
- Gyűlölöm! Gyűlölöm! Gyűlölöm!
- Ez nekünk nem elég. Igazából ez csak egy szó. Háromszor megismételve.
- Mit tegyek, ha gyűlölöm?
- Miért gyűlöli?
- Mert megbántott.
- Mivel bántotta meg?
- Elvett, kihasznált, majd eldobott. Elment úgy, hogy azt sem mondta miért és hová.
- Épp elegendő okot adott, hogy kihasználja önt. Szerette.
- Szerettem. Nagyon.
- Meddig?
- Évekig.
- Mit adott neki?
- Vágyakat. Megértést. Talán reményt egy új élethez. Velem.
- És nem kért belőle?
- Nem. Gyakran volt, hogy éjjelente eltűnt. Aztán csapzottan jött haza. Hosszan nézte -magát a tükörben. És olyankor megkívánt, én meg szerelmes voltam belé.
- Miért nézte magát abban a tükörben?
- Nem tudom, de bármit kérdeztem, csak furcsán mosolygott, lerakott az asztalra egy nagy adag friss húst, szeretkezett velem, megmosdott és aludni ment.
- A hús honnan volt? Talán vadászott?
- Nem tudom, soha nem kérdeztem. Ő nem vadászik. Képtelen lenne egy élőlény életét kioltani. Annál érzékenyebb ember.
- Mennyi intim együttlét volt önök között ebben az időszakban?
- Hogy jön ez ide?
- Kérem, válaszoljon! Kihallgatás alatt áll.
- A hétköznapokban igen kevés. De, ha a titokzatos útjairól hazatért, nagyon kívánt. Egymás után sokszor. Változatosan. De mégis, mintha nem lett volna velem.
- Hol járt ön szerint?
- Valahol London utcáin. Ködben és szemerkélő esőben. Erről sokat mesélt. Hogy ott olyan élet folyik, amiről nekem elképzelésem sincs.
- Kifejtené, milyen?
- Nők, az utcasarkon, ott keresik a kenyeret. Nem is értem, hogy kerül az utcára a kenyér. És ha ott is van, hogy szedhetik fel a földről. De miért faggat? Mit tett? Miért keresik?
- Miket ettek azok után a titokzatos éjszakák után?
- Bélszínt sokat. Mindig volt friss máj, és vesepecsenye is. Miért kíváncsi arra, mit ettünk?
- Hasfelmetsző Jack. Hallott róla?
- Igen, valami törvényen kívüli bűnöző. De hogy jön ez ide?

A másik oldalon itt a hústavasz, első bárányos receptünk idén!

Ez a poszt modoros. Meg hatásvadász. Tudom, direkt úgy írtam.

Vagyunk négyen barátok (vagyunk többen is, de ez most nem lényeges), akik szívesen utazgatunk néha Gasztronómiában, néha repülőn, néha autón, de sokszor bizony csak gyalogosan. Mivel az ember gyerekben is azt szereti legjobban, amelyiket maga csinálta, gyakran mi magunk csináljuk meg, amit megeszünk.

Jójó, ittam két korty bort, az íze kedvéért, de ki más lenne akkora idióta, hogy megveszi az egyik kedvenc furmintját, majd elnézi, ahogy más iszik? Játszom a tiszteletest a sztriptízbárban, nem vagyok normális, de a próbatétel így az igazi.

Igen, ismerem. Nem, nem tudom mi ez. Várjávárjvárjá, megvan, eper! Hát, az a helyzet, hogy ez a málna. Aki látott, és próbált már illatminta-kollekciót, tudja, a szaglásunk és az agyunk közötti összeköttetés rég nem létezik, újra, egyénileg kell megtanulnunk felépíteni az elsorvadt idegpályákat.

Tasty English food, finom angol étel. Ezzel az erőteljes marketing szlogennel igyekeznek becsalogatni az egyszeri turistát a londoni kocsmák. Gondolhatnánk pedig, hogy az angol konyha híre kellőképpen rossz ahhoz, hogy nagyobb erőfeszítést tegyenek a reklámok ügyében. Pláne, hogy a felirat bal és jobb oldalán általában jó, vagy nagyobb eséllyel tasty, bár az európai ízléshez finomított kínai és indiai ételeket kínálnak.

A tegnapi lemondás után lépjünk tovább

Tavasz volt, de emberes. Válságévben nyárnak elment volna. Azon a hétvégén koronázták meg a Horn Gyulát, ha értik, mire gondolok, de azon a szombaton ebből mi még semmit sem sejtettük. Felhőtlen volt az ég, ha értik, mire gondolok.

A V. Laciék balatonkenesei telkén tartottuk a szokásos szezonnyitó bacchanáliát, ami azt jelentette, hogy főzünk és leittasodunk. Vagy fordítva. Mindegy. A telek príma, faházas, 200 m². Nem a ház, a telek.

Elnézést kérek a címért, végre könnyíthetek magamon, valós időben szerettem a Rapülőket. Zavart kamasz voltam, na.

Egy hét hús és alkoholmegvonásos böjt után egy dolog biztosan kiderült. Nem vagyok alkoholista.

Már írtunk a 100 kihagyhatatlan ételről, amiket egy másik blogról továbbítottunk ide. Olvasói kérésre praktikus oldalról közelítjük meg a témát, segítünk lefőzni ezeket, és kiegészítettük pár olyan recepttel, amit nem hogy enned, de ha érdekel a gasztronómia, meg kell tisztességesre főznöd, mielőtt elvisz az ördög. Ezekkel a receptekkel, a tökéletes megvalósításig vezető úton, és elfogyasztásuk közben, szinte minden végső kérdésre megkaphatjuk a végső választ. A receptek összeválogatásában segítettek ekkerjoz, Mautner Zsófia, Havas Dóra. Helyspecikifikus a válogatás, milyen lenne, de nem zártkörű magyar.

Szerdán volt hamvazószerda, a nagyböjt kezdete, ma még kedvezményesen csatlakozhatnak a tavaszi tisztuláshoz

Évek óta nyomaszt a böjt téma. Ki kellene egyszer próbálni. A tavaszi böjt magasfilozófiája, ahogy semmilyen más böjt vallási vonatkozásai, nem érdekelnek. A megtisztulás igen, és egy kicsit az erőpróba is, kibírom-e hús és alkohol nélkül negyven napig. Mindkettőt nagyon szeretem.