- Asszonyom, fejtse ki bővebben! Legalább három mondatban.
- Gyűlölöm! Gyűlölöm! Gyűlölöm!
- Ez nekünk nem elég. Igazából ez csak egy szó. Háromszor megismételve.
- Mit tegyek, ha gyűlölöm?
- Miért gyűlöli?
- Mert megbántott.
- Mivel bántotta meg?
- Elvett, kihasznált, majd eldobott. Elment úgy, hogy azt sem mondta miért és hová.
- Épp elegendő okot adott, hogy kihasználja önt. Szerette.
- Szerettem. Nagyon.
- Meddig?
- Évekig.
- Mit adott neki?
- Vágyakat. Megértést. Talán reményt egy új élethez. Velem.
- És nem kért belőle?
- Nem. Gyakran volt, hogy éjjelente eltűnt. Aztán csapzottan jött haza. Hosszan nézte -magát a tükörben. És olyankor megkívánt, én meg szerelmes voltam belé.
- Miért nézte magát abban a tükörben?
- Nem tudom, de bármit kérdeztem, csak furcsán mosolygott, lerakott az asztalra egy nagy adag friss húst, szeretkezett velem, megmosdott és aludni ment.
- A hús honnan volt? Talán vadászott?
- Nem tudom, soha nem kérdeztem. Ő nem vadászik. Képtelen lenne egy élőlény életét kioltani. Annál érzékenyebb ember.
- Mennyi intim együttlét volt önök között ebben az időszakban?
- Hogy jön ez ide?
- Kérem, válaszoljon! Kihallgatás alatt áll.
- A hétköznapokban igen kevés. De, ha a titokzatos útjairól hazatért, nagyon kívánt. Egymás után sokszor. Változatosan. De mégis, mintha nem lett volna velem.
- Hol járt ön szerint?
- Valahol London utcáin. Ködben és szemerkélő esőben. Erről sokat mesélt. Hogy ott olyan élet folyik, amiről nekem elképzelésem sincs.
- Kifejtené, milyen?
- Nők, az utcasarkon, ott keresik a kenyeret. Nem is értem, hogy kerül az utcára a kenyér. És ha ott is van, hogy szedhetik fel a földről. De miért faggat? Mit tett? Miért keresik?
- Miket ettek azok után a titokzatos éjszakák után?
- Bélszínt sokat. Mindig volt friss máj, és vesepecsenye is. Miért kíváncsi arra, mit ettünk?
- Hasfelmetsző Jack. Hallott róla?
- Igen, valami törvényen kívüli bűnöző. De hogy jön ez ide?

A másik oldalon itt a hústavasz, első bárányos receptünk idén!