A PETA jól csinálja, provokálni kell a népet, hogy felkapja a fejét. Ezt az eljárást nem kifogásolhatja senki. 

Azt az elméletet sem lehet megtámadni, hogy a túlzott húsfogyasztásra nincs szüksége az emberi szervezetnek. A túlzott tengerihal-fogyasztásra sem. Mindezt - igen! - itt, a Malackarajon olvassák. 

Az elit alapanyagból prolivá csúszó lazacot úgy táplálják és tartják, mint a legvizesebb húsú, taposórácson felnőtt sertéseket, a tonhal kipusztulásra van ítélve, a Földközi-tengerben élő halállomány húsával kapcsolatban egyre többször merül fel a higany (és nem a mozgásra gondolok), a rák kínai, a szarvasmarha az emésztőrendszerének teljesen használhatatlan takarmányon, kukoricán robbantva lesz márványos húsú. 

Tudatos fogyasztók ezért veszik ezeket mértékkel - elszántabbak soha - és választanak lakóhelyükhöz minél közelebb felnőtt, minél természetesebb körülmények között nevelt élelmiszereket, és abból sem zabálnak. A hangsúly az utóbbin van, mert azt mindenki megengedheti magának, hogy egyszer szedjen a paprikás krumpliból. Nem fejlődik a szervezetünk, a többség nem sportol, nincs szükségünk sok kalóriára. De zabálunk unalomból, frusztrációból, örömünkben, bánatunkban, mintha kéne. Sokat, és a többség szart, látom a helóhájakra aggatott bevásárlókosarakat, bennük kész dráma.

Valakiknek viszont szüksége van a világ összes, de optimális beltartalmi értékű kalóriájára, és azok a kölykeink. A PETA beszűkült és téved, a gyerekek (és a felnőttek) szervezetét a cukor, a létező legüresebb, legártalmasabb kalória molesztálja, azt kellene ostorozni, és nem a saját, alapvetően nem hibás lövésük (goveg-kampány) mantrázására felhasználni a delfin, kutya, gyerek kártyát.