malackaraj

220000 Forint kilója, szinte lehetetlen beszerezni, mégse akartuk lenyelni.

Zsoltnak és Szilvinek

Alig ocsúdtam fel az olyan történetekből, "tizenegy éves voltam, mikor először kiestem az első emeletről", a szétfőtt túrógombóc okozta sokkból és abból, valaki megint kenyeret kért a bajai halászléhez, máris új kaland kezdődik. Gyűrött fejjel vánszorgok le a lépcsőn, a konyha romokban, csörög a telefon, jó, összeszedünk a Deák téren. Majd. Ha megittuk a kávét. A Csarnok előtt azon röhögünk, Toma Pécsről előbb fog odaérni, mint mi, Anna vészvillogóval és Papikutyával otthagy a kapubejáróban, csináljak úgy, mintha. Úgy csinálok. Gyvy beül mellém az autóba, miközben én óbégatok a telefonba, mi? Nincs gps. Ja, de, már van, gyvynek hívják. Araszolunk, te, miért is szorongunk itt ketten húsostul a hátsó ülésen?

Berohadt. Nekem is. Nekem is. Mert nem hőkezeltétek, azért. A csírátlanítás a lényeg, a kapszaicin úgyse hőérzékeny vegyület, csíp a baktériumok, gombák elforralása után is.

Az apja holmiját egy nagy, barna papírzacskóban adták oda a kórházban. Nem volt sok, az öreg szemüvege, olcsó órája, zsebrádiója, villa-kanál, tisztálkodó szerek. És mellé a rizsa: tragikus hirtelenséggel, a vártnál korábban, őszinte részvétünk… Felfordult tőlük a gyomra. Nem volt már érkezése beszélni az öreggel, amit nem is bánt nagyon, mert veszekedni nem akart, jó szót meg már nem tudtak mondani egymásnak évek óta, csak hát mégis…

Kösz a tippet Kiss Ádám!

Az elmúlt nap történései beindították a fantáziánkat, és mivel semmi sem lehetetlen, időben adunk tippeket olvasóinknak egy zsírjegyes időszak lehető leghedonistább átvészelésére.

Az a jó a fűtési szezonban, meg a trehány népekben, hogy ami a pulton marad, az oxidálódik. Pontosabban kiszárad. Szélei megbarnulnak, ha puha volt kemény lesz, ha kemény volt, kőkemény. Mehetne a kukába, de 30 dkg ír vajnál mégis megállok egy pillanatra és elgondolkodom a félig beszáradt krumplipüré sorsán. Heti kármentésünk következik.

38 fok van, de ahol a márvány visszaveri a napfényt, minimum 42-nek érezni, egy pórusunk nem marad szárazon. A Torre del Mangia tetejét próbáljuk befókuszálni, de mintha az egész tér halszemoptikában gördülne ránk, csak foltokban látunk. A harmadik kávé és a második liter víz után is össze kell szedni minden erőnket, hogy felfogjuk Zsófi, már évek óta Sienában élő barátnőnk pörgő utasításait, információit, iránymutató karlendítéseit. Na, gyertek már, iszonyú sok minden van még, nem láttátok a hernyót, az összes farkast, meg a Katalin fejét, és még fel is kell mászni, le kell jönni, vissza kell menni. Kimerült, üveges tekintettel, vizes, csapzott hajjal, vörös arccal, lógó végtagokkal mászunk utána a meredek, kacsaringós középkori utcákon. Megáll, visszanéz, sóhajt. Na jó, azért előbb kaphattok egy ciaccino-t.

Az olasz Gianni, vagy a szexi Árpa Attila vágja jobban a hagymát? Legyenek erősek, egyik se bírja. Videó!

Az öreg bajszosban meg lehet bízni. Ha valaki, akkor ő hoz. - mondta a nejem némileg túlzott bizalommal, de végül neki lett igaza. Már egy hónapja vadásztunk cseresznyepaprikára a piacon, de senkinek se volt. Ezekkel a "tennap még vót, hónap tán lesz" dumákkal aztán faszául ki voltam segítve, mígnem az asszony rátalált az öreg bajszosra. Ő megmondta, szombatra hoz, amennyit bír. "Olyan másfé' kila tán összegyün. Ötér egy kila. Jólesz?" - kérdezte az öreg és csak nézett a Steve McQueen-kék szemeivel a sapka simlédere alól, amely sapka úgy nézett ki, mintha még maga Vak Bottyán generális fújta volna bele az orrát anno.

A garázsban leláncolom a bringát a motorról, dőlne a kocsinak, eléugrok, a váz a nadrágzsebembe rakott üvegnek ütközik. Hm. Nem biztos, hogy a combomra kötözött dorset nagás sóval kellene este bringaútra indulni. Elképzelem, ahogy az Oktogonra becsúszva törik az üveg, tépi a farmert, és a sebbe rögtön beledörzsöl a csilipaprikás só. Majd elviszem jövő héten, akkor táskával megyek, így iktatva ki a fegyencgyógyászat élvezetének legkisebb esélyét.

"Hi, my name is Lance and I'm an addict" - Agent Kellerman (Prison Break)

A kapszaicin-függőség pont ilyen, az ember előre tudja, hogy fájni fog, leállítani mégsem lehet. Mégis, időről-időre ránk tör a vágy, hogy szándékosan fájdalmat okozzunk magunknak. Igaz, a csípősfüggőség nem az öncsonkítás, vagy az autoagresszió enyhe formája, a hardcore függők ugyanis nem igazán erre, hanem vele járó endorfinzuhanyra, a szenvedést követő zsibbadt pihegésre hajtanak. Lángoló szájak, bevérző szemek a hajtás után.

Mától egészen év végéig minden héten egy videóval jelentkezünk, ahol ismert, és karakteres médiaszemélyiségekkel (egy részük kimondottan dekoratív is!) veszünk végig minden olyan alapanyagot, ami bár nagy fájdalmat okoz, mégis finoman átmelegít, felszabadít, és nem érdemes nélküle élni. Pont, mint a szerelem.

Hallgatták a Kartellt eleget?

Tejfölös, tejföllel, tejfölben. A végén locsoljuk meg tejföllel. Adjunk hozzá annyi tejfölt, hogy elérjük a megfelelő állagot. Tálaljuk, kínáljuk tejföllel. Kenjük, kanalazzuk rá, keverjük hozzá.

Idén mi is beszálltunk a sok kicsi karácsonyi jótékonysági akciójába. Felajánlott nyereményünk nem más, mint tíz tányér kocsonya.

Múlt héten a Gundelben életem legjobb túrós rétesét ettem. Jó, nem maguktól jöttek elő vele, kellett hozzá egy Cserna-Szabó András, és Fehér Bélával közös könyvük, az Ede a levesben, az idei év legizgalmasabb gasztronómiai tematikájú könyve.

Fogytam két kilót, és úgy tűnik, átestem a holtponton. Harcosok diéta, második hét.

Nem kéne előmelegíteni a sütőt?

Este 11, felemás pupillákkal, bandzsítva összenézünk, majd a partvonalról beszóló Zolira tüzelünk. Szívem, te itt legfeljebb egy szűzfiú lehetsz a kuplerájban, szerinted mi ez az idegesítő zúgás fél órája? Amúgy meg nem, ez nem az a fajta sütemény, amit forró sütőbe kell tolni, de éppenséggel lehet.

Nelli néni a szemetet vitte előre a kapualjba, mikor először meglátta. Az öreg, körfolyosós angyalföldi bérháznak sötét, koszos és - valljuk meg - húgyszagú kapualja volt. A rozzant, valaha zöld kapu, utána pár méter sötétség a kukákkal, törött székekkel, majd az udvar az elengedhetetlen porolóval. Pont, mint 1950-ben, mikor Árpáddal beköltöztek.

Mert melyik konyha illeszkedik szinte sajátjánál is jobban a magyar késő őszbe? Hát a grúz!

Csókolom, ha répatorta van, miért ne lehetne sütőtöktorta is? Vagy van itt még valaki, aki nem ette túl magát sült, vagy krémlevesbe pürésített sütőtökkel?

A bajai és a szegedi kérdésnél van egy, az ország halfogyasztási grafikonjait tekintve lényegesen nagyobb és fontosabb kérdés. Cukorral, vagy borssal a káposztás kockát? Mindkettővel!

Előzmények, aki lusta olvasni, az a történet, hogy kipróbálok hangzatos és furcsa elméleteken alapuló diétákat. Az első a harcosok étrendje. Lényege nagyon röviden a napközben zöldség-gyümölcsre, kevés fehérjére korlátozott étrend, amit napnyugta után, este, egyetlen, korlátozásoktól mentes zabával lehet bepótolni. Sport ajánlott, ennek mennyiségét igyekszem az eddigi szinten (heti 3-5 edzés) tartani, hogy ne befolyásolja az eredményt.

Hasonló, sikeres kísérletet már folytattam, a kéthetes diétával, 2009-ben. Link.

Kezdés: 2011 11 01 176/64, 2400 méteres Cooper-teszt

Első hét vége: 63 kg

Többen hiányoltak képet, tessék, klasszik combos Kata vagyok rendes karral, vállal, nem fogok tizenkilókat fogyni, nem kell, nem is akarok, ez nem erről, nem rólam szól, hanem az étrendekről, ezt nem győztem eleget hangsúlyozni az elején.:

Béla elpöccintette a csikket és feltápászkodott. Átmegyek a Filézőbe. Jön valaki? A Filéző a "szolgálati" büfé volt a piac túlfelén, reggeliző, talponálló kifőzde egyszerre. Azért hívták Filézőnek, mert pár éve megkéseltek ott egy szabadnapos rendőrt, és akkor mondta a mentős, hogy "na, ezt úgy kifilézték, mint nagyfater a tükörpontyot Horányban", ami azért barokkos túlzás volt, mert a rendőr egy hónap múlva már újra ott itta a bindzsóreszt (málnás fröccs) az immár róla elnevezett intézményben.

Tegnap volt életem legcsípősebb napja. Egy forgatás miatt ötkor letoltam egy kiskörömnyi Dorset Nagát (Scoville skála 1 000 000, a világ legerősebb csilije), majd egy tányér vagány csirke vindaloo-t. Mindenki a ma reggelemért izgult. Én nem.

Én a szöget is. Röptében.

Egy huszonötéves Volvo teljesen más viszonyokat teremt maga körül, mintha a kétéves céhetvenest hordanám kötelező márkaszervizbe. Így van az, hogy amikor elmentem a kocsiért, vittem magammal egy sütit. Banános pitét, mert az én tehetségemmel jobb biztosra menni a cukrászat területén.