Az érzés november első napjaiban, a fürdőkádban tör rám először. A lilára fagyott lábujjaimból indul, állok a kádban messzire eltartva magamtól a zuhanyt, míg felkönyörgöm a negyedikre a meleg vizet, lilabőrös vagyok és reszket minden porcikám, bazmeg, itt rajtam kívül senki nem fürdik? Mire átmelegszem a forró víztől, hipnotikus állapotba kerülök, felhúzom az epres termópizsit, a sízoknit meg a szőrös szobapapucsot és húzom magam után a tengerifű tárolót. Előkészítem a különös gonddal, évek kemény munkájával megírt cédét, az első taktusokra felnyitom a csodadoboz tetejét, kicsit illúzióromboló körülöttem a felvert padlóburkoló meg a malterosvödör, de nem veszek el a részletekben. Leülök, és elkezdem egyenként kicsomagolni a selyempapírba burkolt karácsonyi díszeket.
  Mire a rápápámpám (Peace on Earth) véget ér, hiányérzetem támad, megpróbálok kikászálódni a magamra tekert ötszáz égős karácsonyfaizzó közül, nem sikerül, nem baj, rutinos vagyok és kihoztam a spájzból a hosszabbítót, bár szürreális a látvány, de világítva elindulok a konyhába, hogy elkészítsem a szezon első forralt borát. A mikulássapka és a rénszarvasagancs a fejemen talán már túlzás, de nem lát senki.
  A forralt bor első és legfontosabb szabálya ugyanaz, mint a fröccsé: csak olyan borból készítsük, amit amúgy is szívesen meginnánk. Nincsen forralt bornak való bor. Vörösborból szeretem igazán, fehérborból még nem készítettem, kéne egy normális dugóhúzó végre, letitsznóletitsznóletitsznó….

  Kibírom és nem húzom meg az üveget, az olyan proli, csak szagolgatom. Három deci vizet öntök a lábasba, ráöntöm a bort, jöhetnek a fűszerek: szegfűszeg, fahéj, pár szem egész bors, citromhéj. Neve ellenére ne forraljuk fel, mert agyonvágjuk a bort, kiforraljuk belőle az alkoholt, de mindig a fűszerekkel együtt melegítsük kellő hőmérsékletűre: mikor elkezd gyöngyözni, kész. Lekapcsolom a tűzhelyet, eszembe jut, hogy a hóemberes bögrét nem készítettem elő, megkeresem, állhat a bor egy kicsit, összeérnek az ízek, ó, tényleg, van angyalkás edényfogó kesztyűm! A bögrébe vizet töltök és be a mikróba egy percre: a víz felmelegíti a bögrét, így nem hűl ki olyan gyorsan a forralt bor. Szelek egy citromkarikát, csurgatok rá egy kis mézet és rámerem a bort. Az illatát szeretem a legjobban. Mire kihűl, már ég az összes tavalyról megmaradt csillagszóró, tényleg csak egy kis angyalhajat, csak a hangulat kedvéért, most mi az, hogy ne gyerekeskedjek meg hogy nincs elég kupi már így is? Micsoda ünneprontó, lesztkriszmöszájgivjúmájhárt….

  Aki szereti, önthet hozzá keveset jó minőségű rumból, én nem bírom. Víz helyett higíthatjuk gyümölcslével vagy teával, citromkarika helyett merhetjük mazsolára, gyümölcsdarabokra, hóemberes bögre helyett üvegpohárba, akkor gyönyörködhetünk a színében is.

Mit isznak, amikor a Jézuskát várják?