malackaraj

Szeretnénk elsőzni ezzel a fényképpel. Itt a tél, és annak egyik első csalhatatlan jele a hűtőszekrényekben.

Október a nemzetközi pizzahónap, és úgy illik, hogy ilyenkor legalább egy étzterem előrukkoljon valami teljesen agyament pizzával. Például egy pizzakoktéllal.

A ételkísérlet miatt minden nap alig várom, hogy beérjek dolgozni. Szabadjára engedhetem az infantilis-romantikus oldalamat és munkaköri kötelességem az irodában káromkodni. Tiszta Amerika. A baracklé a kedvencem, majd meglátják miért.

(Emlékeztetésül: kísérletet végzünk, hogy valóban kevésbé romlanak/boldogabbak-e azok a víztartalmú élelmiszerek, amelyeket pozitív üzenettel láttunk el. Magyarázat itt. Az első nap tapasztalatait itt olvashatják.)

Reggel annyira büdös volt az irodában a haltól, hogy pánikszerűen kidobtam mindkét pontypatkót. Mert oké, hogy kísérlet és elhivatottság, de mindennek van határa. Egy rohadó pontyszeletnek nem tudok szerelemet vallani, a romantika itt megdöglött, vállalom. A pozitív- és negatív üzenetes halak közötti különbség egyébként is elenyésző volt; a melegtől a szeretett pontypatkó is rohadt, levet eresztett. Nem udvaroltam neki eléggé vagy csak simán győzött a hőmérséklet. Kép nincs, mert ha még 10 másodpercet el kellett volna töltenem a két rohadó gánnyal egy légtérbe behányok feladom az egész kísérletet.

A párizsik között sincs igazán számottevő különbség. Bebarnultak, felpöndörödtek, az egyetlen pozitívum, amit el tudok mondani róluk (jó, hogy a pozitív üzenetes párizsi nem tud olvasni, mert dugájába dőlne nyilván, hogy ennyi volt a szerelmünk), hogy nem büdösek. Egyáltalán nincs szaguk, mintha műanyaggá váltak volna.

A jobbik tej tegnap már megaludt, mára a másik is nekiállt, de erősen le van maradva, sokat sértegettem, nem csodálom.

A narancsokon alig látszik valami, nyilván száradnak mindketten. Ha akarom a jobbik kevésbé ronda, de ez már lehet az elfogultság is.

A baracklé – amitől igazából titokban semmire sem számítottam – viszont lenyűgözött. Az ajnározott pohárban egy-két minimális penészpötty figyel, majdnem teljesen tiszta, nagyanyáink a „nincs annak baja” felkiáltással simán meginnák. A negatív üzenetes ablakban lévő pohárban viszont rendesen megpunnyadt a lötty. Őrület. Letagadni sem lehet a különbséget. (És igen, ugyanannyit sütött rájuk a nap, a szoba hőmérséklete adott, még az ablakot is egyszerre nyitottam rájuk, csak a hozzájuk-állásom volt más. A jobb ablakban lévőt egy igazi házikedvencként kezeltem, a balt fikáztam, naponta többször is. Az üzenetek ugye adottak, lásd itt.

A hal tehát kikerült a tesztcsoportból, a kísérletet azért folytatom, hétfőn megtekintem az addig szabadon garázdálkodó élelmiszereket, szeretettel gondolok a hétvégén a jobb ablakra, a balt pedig továbbra is megvetem. 

Nem sejtek nagy összefüggéseket az alkatom (186 centi, 67 kiló) és az életmódom (fizikai munka), valamint az evési szokásaim között, mert ha néha voltak is rendesen kajáló fázisok az életemben, akkor sem tudtam felszedni egy dekát sem, fogyni viszont bárhol, bármikor, bármennyit. Márpedig én hízni szerettem volna, és cseppet sem vigasztalt, hogy trendi dolog anorexiásnak lenni. Erre ételallergiás lettem. Vagy mi?

Kedvenc téli elfoglaltságom, hogy bámulok ki az ablakon. Nyáron eszembe sem jut, ehhez tél kell, hideg, jégvirágok, sár, latyak, hó, nagykabátba öltözött fázó emberek, szürke égbolt, levél nélküli fák.

Vannak kedvenc ablakaim is. A tanyán, a kiskonyha ablakából az orgonabokorra akasztott madáretetőt nézem, apu barkácsolta gyerekkorában, mellette a kiakasztott szalonna és a cinkék. A Sugovica-parti söröző ablakából a vizet nézem, a vihogó gimnazista lányokat színes sálban, és alkalmatlan tűsarkú csizmában jönnek kapucsínózni, kinyitják az ajtót, megcsap a hideg. Idősebb férfi áll meg hajadonfőtt, kopott kabátban a parton, kavicsot dob a vízbe, hátam mögött egymáshoz koppannak a biliárdgolyók, a kiscsajok esemeseket küldenek, vihognak. Az autóból a szántóföldeket bámulom, a kopár fákon ülő varjakat, a nyúzott arcokat a zebránál, koszos, kormot krákogó buszt a szomszéd sávban, az ablakra csíkokat húz a szemetelő eső.

A menzán gondoskodtak mindenkiről, ballagásra az is utálja a kőkeményre főzött májat, aki az ízét szeretné. Pedig csak egy titka van, nem addig kell főzni, amíg megpuhul, hanem amíg még puha.

A borscs ukrán nemzeti eledel, ukránikum, ami talán már Bogdan Hmelnyickij idejében a kozákok kedvence volt. A borscs emellett lengyel, litván, orosz, fehérorosz, továbbá román és moldáv nemzeti étel is, nem lennénk meglepve, ha valamikor a múltban véres harcok tárgya lett volna az ősforrás meghatározása. Vagy akár az az egyszerű kérdés, hogy tulajdonképpen mitől nevezünk borscsnak egy ételt. A heterodox felfogás szerint létezik vörös (céklás), illetve zöld (sóskás, csalános vagy labodás) verzió. Az étel neve ráadásul a borscsevik, magyarul medvetalp nevéből származik, ennek a leveleiből készülhetett az ősváltozat - tovább bonyolítva a problémát. Mi viszont a kérdésben ortodox elveket képviselve kijevi szent Vlagyimir támogatásával kijelentjük, hogy a cékla teszi a borscsot.

Olaszország kellős közepén tortellinicsináló készséget vásárolni igen nagy hülyeség. Itthon is. Mindenhol. Hogyan gyűlöld meg a főzést rossz eszközök segítségével sorozat, első rész: a tortelliniforma.

Una Cubííítááá! Másnaposságra, kávé helyett, vízkő,-és fogzománcoldónak, pácba, ahhoz képest, mennyire ódzkodik tőle az úri közönség, a kóla egy sokoldalú alapanyag. Nincs benne vitamin, gejl, túl cukros, de sokoldalú. Kár kamuznom, a legócskább cukrászdákban, szégyenletes kívánósrohamok után bevitt islerek mellett, ezzel fedezem szegényes E-szükségleteimet, de van egy formája, ahogy tényleg szeretem. A Cuba Libre koktél.

 Az ital Kubában született, a legnagyobb valószínűséggel 1900 körül, egy havannai bárban (1898-ben ért véget a spanyol-amerikai háború, felszabadult Kuba, de Coca-colát 1900-tól lehetett csak kapni, rum és citrom addig is volt)

Hivatalosan így néz ki:

• 200 ml kóla (nem light!)
• 100 ml rum
• jég
• egy gerezd citrom (nem facsarva, biggyesztve)

Ez kislányoknak való, mi nem így szoktuk. A legfontosabb alkotóeleme az izzadság. A második a napernyő. A harmadik a fehér lening. Flipflopban leülök az egyik rozoga székre, lábaim a napernyőtartó virágláda csempe szélén keresztezem, dől rólam a víz, a mellvéden sistereg az évelő menta. Nincs mitől félnie, nem mojitózás lesz. Cubalibrézni a sarki kisboltból is lehet, minden hűtőben ott állnak a kólák, lakat alatt a rumok, hálós citromok támasztják a fonnyadt, megpuhult tavalyi répákat. Jégkocka van otthon, de ha nincs, a közeli benzinkúton van. A négydecis poharat telerakom jégkockákkal, félig töltöm rummal, kólával higítom, belefacsarok egy gerezd citromot, utánadobok egy másikat. Vagy ugyanazt, kit érdekel?

Csörög a telefon, hogyne csörögne, hétköznap délután van. Mañana. Mañana, de a második cubalibrét még ma megiszom, a szúette tálaló tetején rég elszívott szivarok után matatok vakon, a székre már nagy bölcsen nem merek felállni. Egy doboz Cohiba szivarka, milyen szép az arany és a mustársárga a feketével, kicsit kiszáradt, halkítom le a telefont. Egyáltalán nem érdekel semmi, meleg van, cubalibrézek, egy levél Xanax se csatolja szét jobban az idegvégződéseimet.

Mit csinálnak a rummal?

Van, amihez nem nyúlunk. Nem szokás például egyben lehúzni egy téliszalámi penésztől porzó héját, apróra vagdalni a fűszeres húst, és felhigítani alantas alapanyagokkal.

A szétrepedt sült hurka, kolbász nem nagy dicsőség, amit egyszer bőrbe töltöttünk, őrizze meg a formáját. Nem trancsírozzuk szét a sütni való kolbászokat, pláne szalámikat, az oltári szentséggel pedig végképp nem tennénk ilyet.

Majd egy napon megéreztem a téliszalámi fűszerezését elnyomó, érlelt hús aromát, ami eszembe juttatta a szélben szárított sonkákat. Miért is ne pancsolhatnék belőle fűszert?

A nyereményjátékban begyűjtött téliszalámi tatárokban, fasírtokban és töltelékekben végezte. A téliszalámi nem könnyű eset, sajátos íze könnyedén kicsap más karakteres összetevőket, például parmezánnal kifejezetten rossz párosítás.

Bazsalikomos télitatár

• 20 dkg apróra vágott téliszalámi
• 10 db, friss, feldarabolt bazsalikomlevél
• 10 dkg szárazon megpirított, majd pépesített fenyőmag
• só

A hozzávalókat alaposan összekeverem és forró pirítóssal tálalom.

Zöldségtatár téliszalámival

• 10 dkg apróra vágott téliszalámi
• egy piros kaliforniai paprika
• fél csokor friss, apróra vágott petrezselyem
• 3 szem koktélparadicsom
• egy kis salottahagyma
• két gerezd fokhagyma

A zöldségeket felkockázom, kevés vajon megpirítom, és elkeverem a szalámival

Téli mogyoróvaj

• 10 dkg mogyoróvaj
• 10 dkg ledarált téliszalámi
• 1/2 kiskanál curry

Spárga téliszalámival - a serranós spárga után

• egy köteg kevés vajas vízben megpárolt zöld spárga
• 10 dkg apróra vágott téliszalámi
• 5 dkg vaj
• két gerezd apróra vágott fokhagyma
• fél csokor apróra vágott petrezselyem

A fokhagymát a vajon aranybarnára sütöm, belekeverem a szalámit, petrezselymet, és a spárgán tálalom.

Téliszalámis felfújt

A sajt, vagy bármilyen összetevő helyett 5 dkg apróra vágott téliszalámit keverek a tojásos habba.

Kedves nyereményjátékosok! A játék határideje továbbra is 07 29, aznap megint lesz valami téliszalámis ügy és oda kérjük a ti megoldásaitokat, én pedig addig is sokat gyakorolom a 06 és a 07 közötti különbséget. Pardon.


Főztek már téliszalámiból?

Virslit és párizsit nem lehet botmixerrel gyártani. Nutellát se. Az olasz csokis mogyorókrémet utánzataival és egy otthon gyúrt termékkel közösen próbáltuk ki.

Mobiltelefonos képek, kocsma.

Február 5 a nutella napja, ezért ragadtattuk magunkat idáig. Kerestünk egy olasz helyszínt, ami a Gian Mario kávézó lett, és bónuszként érkezett az olasz tesztelő, Mario. Az este Branca Mentázásba fulladt, végül a sok cukortól összeragadt szájjal kerestünk egy életmentő giroszost. Én a felüljárónál feladtam, többiek még rámentek a Szerájra, vagy rosszul emlékszem, de azóta nem kívánom az édeset.

A vajazó liberális és vajtól felszabadító konzervatív front percek alatt felállt az asztal két végén. Szerintem nutellát vajjal, de erről fölösleges vitatkozni, a nutella nem az a kifinomult termék aminek lennének ideális, vagy elfogadható felhasználási módszerei. Olaszországban ettem túróba (ricottába) keverve, talán úgy van a legtöbb értelme.

A nutella egy 13% mogyorótartalmú csokikrém, cukorral fűszerezve és növényi olajjal, az amerikai kontinensen pálmaolajjal síkosítva, meg a szokásos adalékanyagok. A recept titkos, de a piacon vannak még hasonló kvalitásokkal rendelkező befőttesüvegek. Sőt, vödrök. A választék széles, a pralinuttát és a CBA sajátmárkás mogyorókrémét sikerült beszerezni.

A pralinuttában egy százaléknál is kevesebb mogyoró van, ennyi lehet minden olyan édesipari termékben, aminek a hátulján aprócska fonttal szedve olvasható: nyomokban mogyorót tartalmaz. Allergiások, így jártatok. Lemaradtok egy belga minőségről, vagy mi van ráírva. Mikor már kiröhögtük magunkat a mogyorótartalmán, a belgaságra koncentrálva téptük fel a kupakot. Belga csoki helyett Misimókusos mártott szeletet kentünk a kenyérre. Katalin bonbon a kávé és kardvirág mellet, Gizikének a tanácsra, mert a férje elintézte, hogy Editke soron kívül bejuthasson Lenkei professzorhoz. Meglepően közönséges, de a szockóban töltött gyerekkorunk miatt ismerős nugátíz. Egy falat után visszacsukjuk, be a szatyorba, haladjunk.

A CBA kakaós mogyorókrém ruszlis vödörben van. Te is érzed amit én? Mit, a diszperzitet? Igen. Furcsa, öblítést kívánó mellékíz, mintha avas lenne, de nincs ebben semmi, ami beavasodhatna. Tartósítószer, vagy aroma lóg ki a krémből, elér a Deák térig. Öblítőszer kell, hamar, ittál már mirtót? És Fernet Brancát?

Kibontjuk a nutellát, az anyag félig megzabálva tapad az üveg falára. Így sikerült megvásárolni a közeli boltban. A maradék krém felületén egy bűzös nyelv ízlelőbimbóinak a nyomait látom, undorodva félretesszük és kikérjük az első kör Branca Mentát. Akadt még egy üveggel, így megállapíthattuk, a jelenlévő, bolti mogyorókrémek között az ős verhetetlen.

Végül jöjjön a tejből, mogyoróból és cukorból készült házi nutella. Csokikrém ízű. Az 50% mogyoró sehol. Aroma nélkül, kiváló csokoládéból elkészítve esélytelen az ipari termékekkel szemben. Így készült, de ne várják a nutella erős mogyoróízét.

• 50g hámozott, pirított törökmogyoró
• 50 g jó minőségű kakaópor, vagy étcsokoládé
• 3,5 dl zsíros tej
• 60 g cukor
• elvileg kell bele 1 g szójalecitin (szétválik nélküle, de az enyémmel ez nem történt meg)

szójalecitin: emulgeálószer, elősegíti az egymásban nem oldódó anyagok, például a víz és az olaj keveredését.

A mogyorót ledarálom, vagy egy darálóban szétcsapatom egy kevés cukorral. Lisztfinomságú végeredményre van szükség. Ezt alaposan elkeverem a többi hozzávalóval és 0,5 dl tejjel, állítólag itt kell a lecitin, de nem volt rá igényem. A maradék tejet felmelegítem és fokozatosan hozzáadom a krémet, majd alacsony lángon fél óra alatt krémmé sűrítem. Palacsintatölteléknek vállalható és nem áll el pár napnál tovább.

Mire jó a nutella? 

A grillezésben a tél ugyan egy erős hátráltató tényező, de a mai konyhagép gyártók, szinte bármiről meg tudják győzni az embert. A szobai grillsütő sokkal haszontalanabb, mint fémszappan, a szarvasgomba szeletelő, vagy a tojásszétválasztó. Meggyőződésem, hogy szobai grillt magától csak az vesz, aki vendégségben olyan jópofának találja. De még azok közül is kevesen.

A kocsonyához vásároltunk egy disznófejet, mert kell a disznófej, majd mi azt tudjuk, vidékről felpestiesedett kislányok volnánk, adjad csak, belefér, hogyne férne. Itt a Vanda halkan megjegyezte, nincs akkora lábasa, amit én egy dehogynem vannal elintéztem. Ő meg egy bölcs lány, ilyenkor befelé mosolyog egyet, hogy később annál jobbat röhöghessen.

Eoghan közel két méter, lehajolva tud csak bejönni anyámék földszinti konyhájába. A puli az udvaron meg akarta ölni, de egy puli csak motivált, sohasem céltudatos. Karácsony este van, ő az ünnepekre látogatott hozzánk, egy vad írrel könnyen barátkozik a vad magyar, a rendet a csapatban az ezüstanáltetkós mexikói tartja. Eoghan bejárta a fél világot, aludt Egyiptomban sivatagban, volt punk Londonban (akkor, bizony), hogy végül egy vizes falú, de gyönyörű házban lakjunk együtt hármasban Olaszországban. Aki már éhezett, mindent megeszik, nem problémás vendég, gondoltam.

Ma reggel a gép elé ülve megcsapott az előző este otthagyott söröspohárba száradt hab keserű szaga, és megőrültem. Felöltöztem, vettem egy sapkát az elfeküdt pumukli állapotok eltakarására, mert letusolni, hajat mosni nem volt időm. Disznósajtot akartam. Magában. Mit magában, sörrel.

Az érzés november első napjaiban, a fürdőkádban tör rám először. A lilára fagyott lábujjaimból indul, állok a kádban messzire eltartva magamtól a zuhanyt, míg felkönyörgöm a negyedikre a meleg vizet, lilabőrös vagyok és reszket minden porcikám, bazmeg, itt rajtam kívül senki nem fürdik?

Mortadella van? Nincs. Nokedliszaggatótok van, de mortadella nincs, milyen olaszok vagytok ti? Bolognaiak vagyunk. Akkor pláne.
A szalonnakockás töltelékáru pofátlanul jó, a magyar Vadászt is feljavíthatná végre valaki, addig marad a mortadella, és néhány kolbász, szalámi.