Ma reggel a gép elé ülve megcsapott az előző este otthagyott söröspohárba száradt hab keserű szaga, és megőrültem. Felöltöztem, vettem egy sapkát az elfeküdt pumukli állapotok eltakarására, mert letusolni, hajat mosni nem volt időm. Disznósajtot akartam. Magában. Mit magában, sörrel.
Ez a hajnali, féltanyasi vérkeringés szerencsére ritkábban jön rám, mint másokra a reggeli merevedés, de erre se a hideg zuhany a legkielégítőbb megoldás. Akkor már bepiacolok, pénteken jön úgyis a hal, kéne tintahal, rég volt. Halaséknál nem értik mit akarok, holnap jön a szajré. Újabban szombaton hozzátok, ne már. Nem, pénteken hozzuk. De akkor? Ma csütörtök van, Annácska, kérsz egy kávét?
Ez a kisebbik baj, a hal várhat, a disznósajtot kívánom. De nincs tökéletes forrás. Cegléden van egy jó gyártó, csak túl fokhagymás, a csarnoki őstermelősor töltelékárusának májasa kiváló, de a disznósajtja egyszerűen böszme. A csóka nyilvánvalóan belerakja a saját szívét is, de egy szelet sajtja a csomagtartóban szállítva kiüti a sofőrt, túl van paprikázva, és óriásira vannak darabolva az alapanyagok, egy falatba nehézkesen fér bele az egész termék mondanivalója. Egy jó kis bőrbe kötött, disznófejes hidegtál ez, nem sajt. A szeletről alkotott véleménye harmonizál lendületesen fűszerezett termékeivel. Vékony szeletet kérek, megkapom a fél kilós darabot, mehetek borogatni isten hírével.
A vékony szeletem negyedétől megnyugszom, disznósajtpánik vége. De hogy jó disznósajtot még csak házit ettem, ott is ritkán, elszomorít. Boltban megtalálni a tökéleteset, reménytelen. Évek óta mániákusan kutatom a Tökéletes Disznósajtot, megtetszik a pultban, veszek belőle, de mindig hibás. Mindig. Régen se volt jobb. A disznósajt kereskedelmi forgalomba érve tönkremegy. Egyszerű darabnak gondolnám, de állástalan színészként finnyázza a pénzt, ő csak a művészetért, magasabb célokért, asztrálsíkon tud alkotni. Nem eladó. Amikor eladják, lealjasodik.
- legtöbbször szétfokhagymázzák. Az ócskákat fokhagymaporral, a kiműveltebb termékeket fokhagymával, de sokkal. A fokhagyma eluralja a kevéssé karakteres bőröket, zsírokat, fokhagymasajt lesz belőle, itt vérzik el a termékek 90%-a.
- túl nagy darabokra van vágva a töltelék. az ujjnyinál nagyobb egységek minden falat után mást ízt mutatnak
- száraz, kevés benne a kötőanyag. ez kevéssé jellemző, mert csak túl sok hús adagolásával lehet elérni, de fent említett emberünk is így csinálja, húsosra, a drága.
- porzik, csomós benne a paprika, túl sok benne a paprika, és az is ócska, keserű
- szőrös
- átlátszó, túl sok a malter, ezt nem kell megvenni, messziről látszik az ipari kókányolás
- túl apróra van vágva, ez is ipari maszatolás, nem kell megvenni
- amit viszont a legjobban sajnálok, az a dögunalmas fűszerezés. A legszebb disznósajtok is ritkán merészkednek a fokhagyma, paprika és bors hármasán túl, pedig szerecsendió, és némi zöldfűszer, kakukkfű nagyon kellene bele, így lehetne a magányos bozótharcos reggelije mellett egy elegáns terméket is létrehozni ugyanazokból az olcsó hulladékokból
- hol maradt a füle?
Sokkolóan jót, igazit, jobb kolbászok méltó párját még háznál sem ettem. Talán túl értéktelen, mellékes ügy a disznósajt, de nem az, mert bárhol megemlítem, felcsillannak a szemek. Kiváló lehetőség lenne a filléres semmiből alkotni, szarból várat építeni. Pont az a műfaj, amiben elég erős a magyar, mégse ezen a pályán éli ki ezt a tehetségét. Kár.
A Magyar Élelmiszerkönyv kivételesen nem áll útjába a jó szándékú, tehetséges alkotóknak, bár ezt a szőr dolgot átgondolhatnák, mert a kemény porc engem kevésbé zavar. "Jól összeálló, jól szeletelhető, nem rágós, nem széteső, a metszéslapon legfeljebb 5 db 10-15 mm-es légüreg és zsírzsák látható, a kötőanyag 25% (m/m)-nál nagyobb mennyiségben ne forduljon elő, a húsmozaik aránya 25% (m/m)-nál kevesebb ne legyen, a töltelék kemény porcdarabot ne tartalmazzon"
Konyhai birkózáshoz egy paprika és fokhagymamentes tipp a Zilahyból és egy szórakoztató útmutató a Matuláról. Melós, de ha van disznósajtos a családban, biztosan örülni fog.
Mit reggeliztek ma? És hol vesznek disznósajtot?
Utolsó kommentek