Una Cubííítááá! Másnaposságra, kávé helyett, vízkő,-és fogzománcoldónak, pácba, ahhoz képest, mennyire ódzkodik tőle az úri közönség, a kóla egy sokoldalú alapanyag. Nincs benne vitamin, gejl, túl cukros, de sokoldalú. Kár kamuznom, a legócskább cukrászdákban, szégyenletes kívánósrohamok után bevitt islerek mellett, ezzel fedezem szegényes E-szükségleteimet, de van egy formája, ahogy tényleg szeretem. A Cuba Libre koktél.

 Az ital Kubában született, a legnagyobb valószínűséggel 1900 körül, egy havannai bárban (1898-ben ért véget a spanyol-amerikai háború, felszabadult Kuba, de Coca-colát 1900-tól lehetett csak kapni, rum és citrom addig is volt)

Hivatalosan így néz ki:

  • 200 ml kóla (nem light!)
  • 100 ml rum
  • jég
  • egy gerezd citrom (nem facsarva, biggyesztve)

Ez kislányoknak való, mi nem így szoktuk. A legfontosabb alkotóeleme az izzadság. A második a napernyő. A harmadik a fehér lening. Flipflopban leülök az egyik rozoga székre, lábaim a napernyőtartó virágláda csempe szélén keresztezem, dől rólam a víz, a mellvéden sistereg az évelő menta. Nincs mitől félnie, nem mojitózás lesz. Cubalibrézni a sarki kisboltból is lehet, minden hűtőben ott állnak a kólák, lakat alatt a rumok, hálós citromok támasztják a fonnyadt, megpuhult tavalyi répákat. Jégkocka van otthon, de ha nincs, a közeli benzinkúton van. A négydecis poharat telerakom jégkockákkal, félig töltöm rummal, kólával higítom, belefacsarok egy gerezd citromot, utánadobok egy másikat. Vagy ugyanazt, kit érdekel?

Csörög a telefon, hogyne csörögne, hétköznap délután van. Mañana. Mañana, de a második cubalibrét még ma megiszom, a szúette tálaló tetején rég elszívott szivarok után matatok vakon, a székre már nagy bölcsen nem merek felállni. Egy doboz Cohiba szivarka, milyen szép az arany és a mustársárga a feketével, kicsit kiszáradt, halkítom le a telefont. Egyáltalán nem érdekel semmi, meleg van, cubalibrézek, egy levél Xanax se csatolja szét jobban az idegvégződéseimet.

Mit csinálnak a rummal?