Kidobtam a harmadik botmixerem és szereztem egy ötkilós vasdarálót. Anyádat, fogyasztói társadalom!
Nem visznek el ezek semmit. Pörgeti a kis borotvapenge vastagságú kését, búg, búg, a hangja is semmitmondó, ki tudja már milyen fordulaton járunk és elszáll, elég, kuka. A második, haláltusájában még áramot is akart belém vezetni. Turbo gomb, isten barmai, hát ne turbót rakjatok rá, hanem rendes motort bele, amit nem égetek le három szamócával. Ugyanaz megy a konyhában, mint a garázsban, de elég volt, nem veszek negyedik tdcdifsi-t. Egy életre szóló darálót akarok. Darálót, amit jó megfogni, amiről tudom, örökre az enyém, ha leejtem, a padló törik szilánkosra, nem a játékom. Igazi anyagot akarok fogni, nem műt. Két lehetőségem van.
Iszonyú sokat költök, és tíz, vibrátoralapra épített botmixerke árán veszek egy ipari darálót. Ezek kellemetlenül nagyok és drágák, és a másik életre szóló eszközöm pont új futóművet kap nyárára.
Marad a hátraarc, mert régen minden jobb volt és teli anyaggal. A hatalmas darálót pótnagymamámnál, Ilusnál túrtam ki, neki van kettő is, ez sose romlik el, mi romlana el rajta, nekem adta, hálásan köszönöm. Talán évtizedek óta volt lerakva a sublótfiók aljára, kicsit berozsdásodott, amin ecettel és körömkefével segítettem, majd a rozsdamaradékok eltávolítása érdekében átdaráltam rajta fél kiló vesefaggyút.
Asztal szélén rögzíthető, milyen lenne, a karmok közé célszerű konyharuhát helyezni, az ikea nem bírja a vasat.
A szerzemény 5-ös lyukméretű, ami hamburgernek, darált húsnak biztosan nem jó, túl pépesre darál, maradok a késsel aprításnál. Nem is ezért vettem, soha nem szoktam húst darálni, vagy daráltan veszem, vagy felaprózom késsel. Gyümölcsöknek, zöldségeknek, magoknak és a nyakunkon lévő grillszezonra, saját gyártású kolbászok megtöltéséhez kellet a daráló.
Beledobtam pár mandulát, áttekertem. Pont ezt akartam. Durvára tört darabok keverednek a darálékba, ez a kedvenc állagom és ez való a pillanatnyilag legkedvesebb süteményembe, a balzsamecetes mandulatortába is. Beleöntöttem egy zacskó mandulát, sütök egy mandulás sütit. A sok vasnál is van nagyobb vaddisznó, ennyi kemény terméstől elakadt, vissza kellett forgatni és három, négyesével darálni a szemeket, úgy kívánta. De a mandulában fuldokolva sem romlott el, nem égett le a motorja, nem tapad fel a darálék a pohár oldalára, nem lett pépes, de egész mandulákkal kevert, a vas nem rázott meg és bármikor megfoghatom vizes kézzel.
Szeretem. Tökéletes, mert egy jó eszköz kiszolgál, és közben nem romlik el. Hacsak nem zeneszerszám, nem kell zenélnie, hacsak nem Rubikkocka, nem kell bele rejtvény, de kell bele anyag.
Hétvégén veszek egy töltővégződést 150 Forintért, és idén belefulladunk a kolbászba.
Mivel darálnak?
Utolsó kommentek