Van az a vastagság, amit nem lehet sütő nélkül kezelni. Ha csontos is, egyenesen reménytelen.

  A csontos, háromujjnyi primadonnáknak nem elég a serpenyő, ott legfeljebb az angolos fázisig lehet jutni velük. Egy medium rare (félangolos), medium T-csontért muszáj előmelegíteni a sütőt.
  Az alany egy kéthetes, 4,5 centi vastag, 0,7 kilós T-bone. Vékonyabb koncok az elkövetkező szintidőkkel teljesen más végeredményt fognak adni, átsülnek, kiszáradnak, tönkremennek, ne vetítsék ki ezt a folyamatot egy szelet bélszínre, legfeljebb azonos méretekkel rendelkező rostélyosra, öt centi vastag, nagydarab hátszínre, akár csontosra.
  A T-bone kezdett az agyamra menni. A maghőmérő megtévesztett, nyers maradt a hús. Mindegy, megettük, itthon a véres szték megy. A nyomkodásos módszer félelmetesen félrevezető, használhatatlan, nyers maradt, mindegy, megettük. A serpenyőben a legmagasabb, még a felületet nem szétégető (5-6 perc/oldal) szintidővel sem mindig jutottam a véresen túl. Nehogy már ne tudjak egy rohadt félangolos sztéket sütni akármiből, ami elém sodródik, kurvaéletbemá'.
  A számok után nyúltam, és a szép T-bone remegni kezdett a rozsdamentes pulton, de nem a hidegtől.
  Nagy spíler vagyok geometriából. Matematikából katasztrófa. De a geometria az utóbbihoz volt beosztva gimiben. Sőt, azzal kezdtük. Egy jó kis transzformáció? Bármikor jöhet. Októberre mindenki azt hitte, matekzseni vagyok. Ez novemberben, a csak térlátásból nem megoldható feladatok megérkezésével elmúlt. A számok nem tudnak lekötni. T-bone bajban volt.
  Félretettem az érzéseket, és lekövettem részben Thomas Keller utasításait, de ezernyi forrás ugyanígy osztja-szorozza a Flintstones sztékeket. A húst hagytam szobahőmérsékletre melegedni, mint mindig. A sütőt előmelegítem 150 fokra. Közvetlenül sütés előtt sóztam-borsoztam, ezt általában sütés után szoktam megtenni, de miért is ne próbálnám ki most így. Vasserpenyőben egy evőkanál olívaolajat hevítettem és a legmagasabb lángon tartva a húst, négy-négy perc alatt, néha megrázva alaposan széo barnára sütöttem mindkét oldalát. Ráraktam egy evőkanál vajat, és betoltam 20 percre a sütőbe. Kivettem, letakartam egy fedővel és 5 percig pihentettem. Tökéletes lett, elkészült a csont mellett is. Puha, rózsaszín és csupa szaft volt.

4perc+4perc+20perc+150fok+5perc+0,7kg+4,5 cm=félangolos.

 De a folyamat nem ment ilyen egyszerűen, a húsz perc végtelenül soknak tűnt. Tíz perccel a sütőbe helyezés után:
- Ki fog száradni. Nem fog, igyad a borod. Ki fog száradni, megnézem. NYEEERS.
Tizenöt perc sütő után:
- Nem akarok száraz húst enni. Nem mehetsz be.

Holnaptól megint angolosan esszük a T-csontot is. Mert úgy jobban szeretjük.

Hol sütik a sztéket?