malackaraj

A haltöpörtyű még halevő családokban is ritkaság, horgászok és elszánt rajongók csemegéje. Pedig a halban más országokban nagyra becsült zsíros lehetőség, nálunk, itt jelentkezik a legtöményebben.

Mi ez, fenőkő? Mit gondolsz? Füstölthússzagú kaszakő, nem tudom, mondd meg, mire való ez? Dasiii, árulja el a Lajos, majd egy óvatlan pillanatban megfaszozott engem, majd a Dávidot is az inox pult mögött.

Fotó: The PIG/Lukács Dávid

A rohasztott cápahús majdnem kifogott rajtunk, de a kemény legények felnyalják az ammóniát is.

Szeretnénk megköszönni a segítséget Fűszeres Eszternek, Csite Norbertnek, és családjuknak. Ha valakinek akad lutefisk, vagy bármi szélsőséges élelmiszer, kérjük!

Elvállalnák?

Zsírmentes randikaja következik. Jó dizájn, afrodiziákum, könnyű fehérje, fokhagyma nélkül.

A szép tonhal sajnos teljesen tájidegen nálunk, de szerencsére elég jól bírja a szállítást. Egy, ha mégoly kicsi, de egész egyed érkezésétől annak ellenére megvadultunk, hogy láttunk már elég tonhalat. Lajos kezében kimondottan jól állnak a nagy húsok.

A magyar gyomron az erjesztett hering sem tudott eléggé kifogni, egy öklendezés és két mosoly, a végeredmény kettő-egy, ide.

Tessék papa, tonhalas borjúszelet. Ha palotaforradalmat akarnak a pörkölt és a rántott hús közé, dobjanak be otthon egy halas-húsos fogást. A kóstolást is mellőző fesztivál garantált.

A füst a halnak áll a legjobban, húst farag belőle. Nem vagyok egy jingjangmaca, de ugye milyen érdekes, hogy a füstölt halban mind a négy elem találkozik? Igazi női magazinos kaja lenne, ha nem hagyna szagot a kézen, szájban. De ha egyszer szagot hagy.

Tintahalkarika? Az. Ugye nem vetted? Dehogy vettem, aglio-oliora és lángosra alig futja, a Claudia hozta. Mi lesz vele? Nem tudom. Jó, addig is tessék, ez pont jó az ujjadra, hozzám jössz?

Végre akadt egy tökös legény, aki elhozta. Már csak ki kell nyitni, túlélni a gáztámadást és méltó módon elfogyasztani.

A jó tonhalkonzerv drága, miért nem készítünk házilag olajos tonhalat? Mert még drágább.

Egy baszk szakácskönyvet forgatva futottam rá a konfitált tonhalra, rögtön felizgatott.

A szardíniát ismertük meg elsőként a tengeri halak közül, de csak felnőttként láttam meg először a fejét. Talán az se az volt, hanem egy spotni. Vagy szardella.

Oda tetszik adni a fejét? Tessék. A pénztárnál már kicsit kényszeredetten mosolyogtam a méteres szurony végén lógó halfejjel. Szerencsétlen extracomunitaria*, biztos nincs pénze rendes ételre. Mire felmásztam a dombra, sejtettem, hülyeség volt.