Az, hogy az én koromban, hogy kerültünk a SZIN-re az most mindegy. Illetve nem az, de aki nem rázta a fejét Rage-re a kilencvenes években az úgyse a barátom, és ők viszont simán elindulnak egy Subscribe-ra. Amiről végül lemaradtunk. Cserébe elcsíptük a világ legjobb fesztiválkajáját.

Ami a haltöpörtyű, ráadásul pontyból, nem mindenféle hülyeségből hamisítva.

Nem a legjobb haltöpörtyű volt amit életemben ettem (az a másnaposn, a Jobb, mint otthon kisvendéglőben kikért haltöpi volt) de a VBK-k és a legrosszabb sült krumplik, hagymakarikák és kolbászok világában csodálatos meglepetésként ért minket. 

A Jobb, mint otthonban viszont tényleg jó a haltöpörtyű, adhatnának hozzá sok lilahagymát, és igazán kispórolhatják belőle a húsosabb részeket, mert a töpiimádó társadalom úgyis a cuccos hasaljáért eszi, nem a húsért.