A szardíniát ismertük meg elsőként a tengeri halak közül, de csak felnőttként láttam meg először a fejét. Talán az se az volt, hanem egy spotni. Vagy szardella.

  A Heringfélék családjába tartozó szardínia (Sardina pilchardus) nem feltétlenül egyezik meg a magyar köznyelv által jelölt szardíniával. A WHO Codex Alimentarius a következő fajokat határozza meg konzervszardíniának: Sardina pilchardus (szardínia), Sardinops melanostictus, S. neopilchardus, S. ocellatus, S.sagax (csendes-óceáni szardínia), S. caeruleus, Clupea harengus (hering), C. bentincki, Sprattus sprattus (spratt/sprotni), Hyperlophus vittatus, Nematalosa vlaminghi, Etrumeus teres (pirosszemű hering), Ethmidium maculatum, Engraulis anchoita (szardella), E.mordax, E. ringens, Opisthonema oglinum (atlanti thread hering). Csúnya általánosítás áldozatai mind.
  Mindig elbűvöltek a magyar névvel nem rendelkező állatfajok. A legnagyobb kedvenceim mégis a Gábor Gáborok voltak. Érthető okokból rokonszenveztem a keresztnevet családi névként viselő állatokkal. Pica pica, Lynx lynx és persze a Sprattus sprattus.
  A piacon talált szardíniát, vagy annak látszó tárgyat nem csak konzervbe préselve lehet hasznosítani. Belezni macerás, pláne a kicsiket, de intenzív íze, alacsony ára kárpótol. A nagyobbakat (20-25 centi) sütni, a kicsiket (10 centi) marinálni szoktam.
  Rendesen át kell sütni, ezért most le kell mondani a vajról. Ez azért sem akkora baj, mert az intenzívebb ízű halakhoz a vaj nem tesz annyit, mint a lazac, vagy a kardhalhoz. A halakat besózom, borsozom és a tűzforró olajban, oldalanként öt-öt percig sütöm, amíg megbarnulnak. Apróra vágott petrezselyemmel, fokhagymával, kenyérrel tálalom. Szálkás és tömény, a halízzel birkózóknak ne erőltessék. A legjobb őszi tengerparton, reggelire, egy pokrócban ülve egy napsütötte, hűvös teraszon.
  Marinálva jobban szeretem, de az nem ilyen gyors, lényegében egy szardínia carpacciót készítek. A kibelezett halaknak levágom a fejét, felnyitom és kíhúzom a gerincet. A farok maradhat. Ha sóban tartósított a hal, lemosom. Ha friss, akkor is. Egy kerek tányéron szép kört formázok a halak háromszögletes testéből a bőrükkel felfelé. Frissen facsart citromlével bőven meglocsolom, legalább hat órát hagyom pihenni, sózom, borsozom, frissen vágott petrezselymet és fokhagymát szórok rá, egy kevés olívaolajat meglocsolom. Ha nincs citrom, bor, vagy almaecettel is el lehet készíteni. A citromban megfővő hal íze kevésbé intenzív, lágyabb, frisebb lesz, mint sütve.
  Sózott szardíniás bödönöket itthon sajnos még nem láttam sehol, de könnyű elkészíteni. A megtiszított halakat azonos mennyiségű, nagyszemű sóval kell elkeverni és elrakni egy éjszakára a hűtőbe. Másnap a leszárogatott halakat össze kell rétegezni szintén nagyszemű sóval, legalulra és a tetejére só kerüljön. Az edény/befőttesüveg tetejére kell egy súly, kisebb üveg, ami segít kipréselni a nedvességet, amit minden nap le kell róla önteni. Ajánlatos hűvös helyen tárolni, a halak két-három hét alatt kiszáradnak, készen vannak, ekkor légmentesen lezárva tovább tárolható.

Mikor találkoztak először a szardínia fejével?