Tél van, málnára még gondolni se érdemes. Pont két hónapja fogyott el a málnaszörp, amit a nyáron főztünk be. A hiánya már kínzó, hiába próbáltam eddig kétféle, a boltban kapható szörppel is helyettesíteni, sikertelenül. A bolti sokkal málna színűbb, málna illatúbb, de valamiért almalevet és bodzát is hordoz. Ez a legfontosabb, most kell szar, bolti szörpöket inni, hogy legyen üveg nyárra. Aki esetleg kedvet kap, igya, essen túl rajta.

Megkínáltam valakit nyáron a házival, pontosan azt az ízt érezte, mint gyerekként. Valamiért erre mindenki gyerekkorából emlékszik. Talán, mert csak nagyik készítik, csak unokáknak.

A szörp ötlete is nagymamám öröksége. Volt hátul a kertben nyolc ribizli bokor, amiknek az agyagos talajban nyaranta három kiló termése volt. Se több, inkább kevesebb. Valamiért mégis arra sarkalta nagyszüleimet, hogy ne essen veszendőbe az éppen csak megérett három kiló gyümölcs, vettek hát tíz-tizenöt kilót a zöldségesnél, pótlásként.

A ribizli a Dunakanyar jellemző gyümölcse volt, ganádpusztai kóstolók alkalmával mindenki megtudhatja. Napjainkra a ribizlit kivágták, szinte senki nem emlékszik már rá, gyerekként én se szerettem annyira. Sokkal inkább Klári néni málnaszörpjét. Klári néni a temető alatt lakott, egész életében otthonkát hordott. Minden vasárnap, mikor arra jártunk, betértünk hozzá a nagyival. Nyáron mi eshet jobban egy gyereknek, mint egy igazi, üveges szódával felengedett málnaszörp. Apám gyakran meséli, reggel négykor keltek, mentek málnát szedni az Újvölgybe, vagy hova. Aztán a kilences vonattal ment fel Vácra eladni. Utálta, hajnalban kelt, viszketett tőle, ment volna inkább a Dunára. Lehet, hogy megutálták, ezért maradtunk mi a ribizlinél. Én csak a faluban kaptam Klári néninél, közben végig kellett hallgatnom nagymamám falusi pletykáit, aki mikor rám nem tartozó részhez ért azonnal svábra váltott. Ilyenkor vagy a plébánosról lehetett szó, vagy a postás nőről, vagy mindkettőről egyszerre.

Több nappal előre felkészültem. A telekről behoztam a zománc lábasokat, megálltam Dömösnél a málnásoknál, elkértem a telefonszámot, begyűjtöttem az összes üres szörpös üveget.

Ez a legfontosabb, most kell szar, bolti szörpöket inni, hogy legyen üveg nyárra. Aki esetleg kedvet kap, igya, essen túl rajta. Aztán eljött a kiszemelt hétvége. Tárcsáztam, málna, így van elmentve a telefonomban. Sok kéne. Nem gond. Mennyi? Húsz kiló. Rendben. Mennyiben maradtunk? 600. És szombat reggel mennék. Jöjjön, várjuk, a láda plusz 200, de mi egy sorba rakjuk csak a málnát. A lényeg meg is volt.

A recept mindent leír, de azt nem adja vissza, hogy milyen húsz kiló frissen szedett, nagy szemű málnába túrni, ez megér egy napi pancsolást, vagy bármi mást. Illat és színorgia. A kiválogatott málnát egy edénybe összezúzzuk, majd a teljes mennyiséget, a garázsban a kocsik között anyázva levittem a tárolóba. Szerencsére senkivel nem találkoztam a lépcsőházban.

Négy napig erjesztettem. Ettől kap igazi málna ízt, ettől lesz házi. Habzik, mint állat. Utolsó nap azt le kell szedni. Harmadik napon már gyanakodtam, hogy itt valami nem stimmel. De tartottam magam Klári néni receptjéhez. Négy nap után elmentem a Tescóba és vettem három pár nylon harisnyanadrágot. (méret mindegy) Olyan jó ötletnek tűnt, hogy csak felakasztom egy partvisnyélre és lábközé akasztva fellógatom. Végül térdnél el kellett vágni, különben a plafonra akaszthattam volna a málna súlya alatt. Szóval bele a málna, már hab nélkül. Másnap a kicsöpögött málnalével felsétáltam a lakásba, azon szurkolva, nehogy elejtsek tizenkétezer forintnyi málnaeszenciát.

Egy liter léhez hetven deka cukrot olvasztottam fel a lábasban. 10 percig forraltam az egészet, majd melegen bele az üvegekbe. Ekkorra már nem kívántam annyira a málnaszörpöt. Hiába a jó tölcsér, minden piros lében úszott. Egy szalicil pöttyöt tettem a tetejére, idén kálium-szorbátot használok majd. Kiokított a szörpös a búcsúban, Az már nem rákkeltő, mondta. Ááááááá

A melegen lezárt üvegek, pár hét elteltével máris fogyatkozni kezdtek, nem vettem elég málnát, legalábbis most ebben a nagy hóban nagyon úgy tűnik.

Van még szörpük? Ha nincs, mit isznak helyette?