Nem kell tojás. Ezért nem kell kettéválasztani, felverni, óvatosan elkeverni, lesni, feljön-e, nem jön fel. Összeesett. Nem számít a liszt, lehet fogós, nem fogós, nem kell értelmezni hülye fogalmakat, mindegy, csak sima liszt legyen. Nem kell angolkrémet főzni, gőzfürdőbe menni, összekapja, nem kapja, besűrűsödik, nem sűrűsödik, nem kell kikészülni, amikor a Lajos azt mondja a telefonba, szar volt a hatvan forintos biotojásod. Mind a hat, mert azt hatosával csomagolják. Nem kell Valrhona-csokoládé, sem bourbon vanília rúd, sem drága, mégis kizárólag kollégiumszobákban, alapozáskor iható likőr. Ebbe a liszten túl csak vaj, cukor, és egy üveg ajándékba kapott házilekvár kell, konyhaszekrényből, idegen konyhákban, éjjel-nappaliból is összeszedhető az egész egy elfelejtett születésnapra. Az őszi lekvármigráció legfontosabb mellékterméke, a linzertorta még a pofára esést is elbírja, nem mintha olyan könnyű lenne pofára esni ezzel az egyszerű édességgel.

A képen saját feketeszederrel.

 Jönnek a kis üveg barackok, szedrek, bodza, becsúszik egy adag narancs, folyós, igazi, tömény, tökéletes, finom lekvárok, de ennyit nem lehet elvajaskenyerezni, meg arra úgysincs jobb a sárgabaracknál. Vajaskenyérre nem valók a csilis, rozmaringos és kínai ötfűszerkeverékes büszkeségek, linzertortára annál inkább.

Hozzávalók egy 25 cm átmérőjű tortára:

  • 2 dl finom, folyós, ajándékba kapott lekvár, akár fűszeres különlegesség
  • 30 dkg liszt
  • 20 dkg vaj
  • 10 dkg cukor

A tészta hozzávalóit eldolgozom, a hűtőben, ha nagy sietség van, a mélyhűtőben pihentetem, amíg újra megkeményedik benne a vaj. 180 fokra előmelegítem a sütőt, a tésztából gombócot formázok, fél centi vastagra nyújtom és kibélelek vele egy formát úgy, hogy 2 cm magas pereme legyen. Pitesütőformával rendelkezők előnyben, de vészhelyzetben jó ha akad tortaforma, vagy egy kerek jénai, és a linzertortának az is elég. Beleöntöm a lekvárt és 20-30 perc alatt készre sütöm. A formában hagyom kihülni, majd szeletelem. A lekvárt lehet tésztával rácsozni, de nem muszáj.

Mit kezdenek az ajándéklekvárokkal?