Talán a Kinder Pinguiról kapta a nevét, mert a végeredménynek úgy kellene kinéznie, de nem úgy néz ki, és nem tudom, ki találta ki, és miért gondolta, hogy olyan lesz. Már az arányokban is hiba van szerintem, de a fehér krém pedig egyenesen érthetetlen, mitől lenne krém egyáltalán.


A piskóta:

  • 1 csomag sütőpor (aztán minek?, piskótába nem kéne)
  • 3 dkg kakaópor
  • 16 dkg finomliszt
  • 3 ek víz
  • 15 dkg kristálycukor
  • 6 db tojás

A krém:

  • 10 g zselatin
  • 5 dl tejszín
  • 3 dl tej

A máz:

  • 10 dkg vaj (elég 5 dkg)
  • 1,5 dl tej (nem kell)
  • 35 dkg étcsokoládé (elég 20 dkg)


Első lépésként a tojásokat külön kell választani, mert nem egy helyre megy a sárgájuk és a fehérjük. A fehérjével érdemes kezdeni, amit a cukor felével habbá verünk. Mikor ez elkészült, akkor átkaparjuk egy másik tálba, majd elmossuk a robotgéphez vásárolt egyetlen, és önmagában továbbra sem kapható edényt, hogy a következő anyagot is legyen miben keverni. Ez az anyag pedig a cukor másik fele, a tojások megmaradt sárgája és a víz. Mikor ezt szép sárga, krémesre dolgoztuk, akkor fakanállal óvatosan belekeverjük a félretett habot.

Egy másik bödönben a lisztbe dolgozzuk bele a sütőport és a kakaóport. Majd ezt a már barna színű port keverjük bele szintén óvatosan a krémes habba. Ha ügyesek vagyunk, akkor a végeredmény nagyon laza, puha, finom piskótatészta lesz. Ügyes voltam, a baj a krémeknél kezdődött.

Pontosabban a máznál, mert ez a következő lépés. A leírás szerint a vajat, a tejet, és a csokit összeolvasztjuk. 35 deka csoki brutális mennyiség. Ekkor még nem sejtettem, hogy az egész sütinek csak étcsoki íze lesz, így azt üzenem a vállalkozó szelleműeknek, hogy bővel elég úgy is, ha megfelezik a csoki mennyiséget. Szóval eldolgoztam a csokit a tejjel és a vajjal, de ja, igen, a vaj is durván sok ám. Annak a negyede is elég, ha nem akarnak úgy járni mint én.

Ugyanis a krémnek, a már megsütött piskóta méretének megfelelő tepsibe kell önteni, és a hűtőben megszilárdítani. Erre azért van szükség, hogy a másik krémmel ne keveredjen össze amikor a tésztára próbáljuk helyezni. Így lappá szilárdítva csak simán rá kell helyezni – ezért is fontos a piskóta méretű tepsi, és mehet rá a többi dolog, nem keverednek össze. Nem egészen így van.

Amikor a hűtőben összeállt a csokis olvasztmány, akkor vettem észre, hogy vannak benne érdekes részek, főleg a széleknél. Mindenhol sötétbarna egységes, homogén, de a széleknél világos, híg kávészínű és puha területek találhatók. Igen, a vaj, ami nem keveredett el a csokival teljesen. Ronda volt, kezelhetetlen, és gondolom nem is finom így, ezért újra összeolvasztottam az egészet. De résen voltam, mert a vaj előbb olvad, mint a csoki, így amikor már kezdett folyós lenni, gyorsan leöntöttem róla, aztán még egyszer, így megszabadultam az eredeti vajmennyiség közel felétől. Mivel ez később sem hiányzott csak arra tudok gondolni, hogy a recept a hibás, nem én. A csoki mennyiségének eltúlzására akkor derült fény, mikor az újra megszilárdult lapot ráhelyeztem a tésztára, pontosabban már a megszilárduláskor észrevehető volt, csak akkor nem figyeltem rá. Szóval a piskótának megfelelő alapterületű csokilap közel két centiméter vastag volt. Ennyi nem kell. Vagy nagyobb alapterületű piskóta kell, csak az akkor az előírt anyagmennyiségnél nem lesz elég magas, vagy kevesebb csoki.

A tej lehetett inkább a bűnös, azt teljesen el lehet hagyni a mázból


De még nincs vége, sőt ki is hagytam egy részt. Eredetileg úgy nézne ki a süti, hogy a megsütött piskótát félbevágjuk - vízszintesen. Az alsó részt megkenjük a fehér krémmel, erre rárakjuk a csokilapot, újra fehér krémmel kenünk, majd ennek tetejére rakjuk a másik piskótalapot. Ez így leírva és elképzelve, tényleg hasonlít a Kinder Pinguira.

A fehér krém elkészítésénél a tejet a tejszínt és a zselatint kellene elegyíteni, majd állni hagyni a hűtőben. Viszont a fél liter tej a három deci tejszinnel közel egy liternyi híg lé. Ehhez 10 deka zselatin annyi, mint halottnak a négercsók. Nem is állt össze soha. Örök életére híg és folyós maradt.

Ha a panna cotta bevált receptjéből indulok ki, 1/2 liter tej és 1 dl tejszín mennyiséghez elegendő a 10 dkg zselatin, tehát valóban kevés volt. Talán az is gond lehetett, hogy a zselatint meleg tejben kell feloldani és ezt a forró tejszínnel elkeverni. Nem hidegen.

De engem ez nem érdekelt, a felét rákentem a piskótára, ráraktam a brutál vastag csokilapot, és a fehér folyós cucc másik felét is ráöntöttem. Mivel az egészet abban a tepsiben csináltam, amiben a piskóta sült, oldalirányba nem volt helye szétfolyni, hehe. A tetejére megkapta a piskóta másik felét, és bevágtam a hűtőbe, hogy legalább addig fagyjon össze, amíg felvágom és lefotózom. Hogy utána hogyan esszük meg, kanállal-villával, kézzel-lábbal, az már nem érdekes.

Meglepő módon annyira nem lett folyós, mint amilyennek képzeltem. Gondolom a nagyon híg részt beszívta a piskóta, a maradék meg még az elviselhetőségen belül volt. Nem szép és mégis van benne valami visszataszító, az íze pedig egyértelműen az étcsokira utal, mi másra is?

Újabb tanulságom: receptet csak tiszta forrásból.

Jártak már így elírt recepttel?