Pelmenyi, gondoltam naivan, az egy szibériai étel. Persze Kínától kezdve a komplett Közép-Ázsián és a Kaukázuson át Olaszországig vannak közeli rokonai. Nyilván a szibériai verzió a tuti, a Medveszellem adta át egy korják sámánnak az eredeti receptet, majd valahogy Marco Polo közreműködésével lett belőle más nemzetek vízben főtt vagy gőzölt húsos batyuja, mint a jiaozi (gyaoci), manti, kreplach, tortellini és a derelye.
Egészen kevés utánajárással persze kiderül, hogy sajnos szó sincs ilyesmiről, a pelmenyi - és a többi helyi változat is - kínai származású.
Az eredettörténetben tehát nincs semmi izgalmas. Sokkal misztikusabb, hogy a legtöbb kultúrában, ahol megtalálható ez a fogás, elkészítése az új év ünnepéhez kötődik. A már említett kínai jiaozi, a mongol buuz, az afgán mantu, az askenázi kreplach mind-mind ünnepekkor, leginkább újévkor kerülnek az asztalra. És a legtöbb esetben valamilyen ecetes, vagy más savanyú mártással.
Mi lehet ennek a hátterében? Hiszen nem sok egyezést találunk a fenti újévi ünnepek dátumában sem, de a húsos batyu közös. Remélem, az olvasók között van a paleogasztronómiában, vallásfilozófiában és az antropológiában egyaránt járatos személy, aki fényt tud deríteni erre. Addig is íme a szibériai pelmenyi receptje.
Három pohár lisztet szitálj egy tálba, üss rá egy tojást, önts rá nem egész egy pohár vizet, sózd meg, próbáld meg összegyúrni. Valószínűleg kell majd még bele liszt, egészen addig, amíg nem tudod tisztességes, de puha labdává gyúrni a tésztát. Akkor jó, ha kicsit még ragad, de lisztes kézzel már kezelhető. Így álljon legalább fél órát letakarva.
A töltelék jó fél kilónyi vegyes darált húsból legyen, klasszikus a bárány-disznó-marha egyenlő arányú keveréke. Szibériában simán megcsinálják medvehúsból is, ezt a gyakori fonálféreg-fertőzés miatt nem ajánlom. A darált húst összegyúrod vajjal, aprított hagymával, fokhagymával, sóval, borssal és tetszőleges fűszerekkel. Egy bevált kombináció például a római kömény-borsikafű-gyömbér-bazsalikom-paprika.
A tészta további kezelésének módjára két iskola létezik. Az egyik szerint az egészet ki kell nyújtani vékonyra, majd nagy pogácsaszaggatóval (vagy pohárral) kell belőle korongokat kiszedni. Ez nem csak azért hülyeség, mert marad egy rakás tésztacafat, amiket újra összegyúrva a végtelenségig ismételhetjük a kiszaggatást, de amikor éppen jó állagú a tészta, akkor még túl ragacsos is lenne ehhez. A Medveszellemhez hűen tehát inkább formálj hüvelyknyi (2,54 centiméter átmérőjű) golyókat és ezeket nyújtsd ki hét centis korongokká. A korongokra rakosgass bő mokkáskanálnyi tölteléket, majd hajtsd félbe, így:
Határozottan nyomkodd össze a széleket, a megfelelő állagú – nem túllisztezett – tésztával nem lesz gond. A pelmenyiforma batyuhoz a félholdak két sarkát a fenti kép szerinti 12 órához hajtsd össze és gyurmázd egymásra. A pelmenyi gond nélkül fagyasztható, feltéve, hogy még bedobozolás vagy – zacskózás előtt darabonként fagy meg (például tálcán megy a fagyasztóba), ellenkező esetben reménytelen gombóccá áll össze. A fagyasztott verziót főzés előtt nem kell felengedni. A főzés úgy történik, hogy lobogó vízbe – esetleg pár babérlevél társaságában – bedobálod a batyukat, friss tészta esetén kavarsz kettőt a vízen, hogy ne ragadjon le a fazék aljára. Miután feljöttek a víz felszínére, még pár percet vársz, azzal kész.
Szibériai fogyasztási módja a következő. Mivel egy deci vodka kevés, kettő viszont sok, kétszer másfél decire van szükség. Az egyiket megiszod előre. A pelmenyi főzőlevével felhígított ecettel meglocsolod az egy-másfél tucat batyut, ami egy adag, esetleg lehet tejfölözni is. A második másfél deci vodkát hozzá kell inni, és az új év boldog lesz.
Hozzávalók:
3 pohár liszt
1 tojás
1 pohár víz
1/2 kg vegyes darálthús
10 dkg vaj
egy kis fej hagyma
két gerezd felaprított fokhagyma
egy teáskanál római kömény
egy teáskanál friss borsikafű
5 levél felaprított bazsalikom
egy csapott evőkanál fűszerpaprika
só
Meg tud inni valaki három deci vodkát?
Utolsó kommentek