Tejfölös, tejföllel, tejfölben. A végén locsoljuk meg tejföllel. Adjunk hozzá annyi tejfölt, hogy elérjük a megfelelő állagot. Tálaljuk, kínáljuk tejföllel. Kenjük, kanalazzuk rá, keverjük hozzá.
Tejfölös, tejföllel, tejfölben. A végén locsoljuk meg tejföllel. Adjunk hozzá annyi tejfölt, hogy elérjük a megfelelő állagot. Tálaljuk, kínáljuk tejföllel. Kenjük, kanalazzuk rá, keverjük hozzá.
Kedves Olvasó, ha ízlelőbimbóidat hosszú ideje jóféle zacskós/dobozos tejjel tompítod, ha többre vágysz a kokakólafílingnél, ha az élet valódi ízét akarod érezni - vegyél egy fejőskecskét. Ne egy üveg kecsketejet, az már illúziórombolás. Egy igazi, hús-vér-tej kecskét, de vigyázz , legyen benne csont és egyéb apró kiegészítők is.
Mindenki szereti, de nincs mindenkinek egy órája az elkészítésére. Bruttó, tűzhely mellett álló egy órája. Jackie Brown segített.
Nem szerettem a tököt, semmilyen formájában. Sem nagyanyámék telet idéző émelyítően édes (elő vagy utócukrozott?), denevérfüllé töpörödött kérgű sütőtökjei, sem a menzás tökfőzelékek nem tettek semmit azért, hogy megszeressem.
Aztán már felnőttként, Németországból hazafelé Ausztriában egy Wels nevű városkában belefutottam egy Tökünnepbe. Ősszel van, Halloween környékén, bár szerintem semmi köze hozzá, csak akkor csípi meg a dér a tököt és onnantól jó. Na most itt ekkor minden a tökről szól. A sógoroknál amúgy is nagy nimbusza van neki, de akkor ott én először szembesültem a Szent Tök Mennybemenetelével. Az bugyogott ki az ablakokból, az ereszekről csüngött, szembejött veled az utcán és az összes vendéglő összes fogásában szerepelt valami tökszármazék, kezdve a sütőtöklevestől egészen a tökös pitéig és a tökpárlatig (!).
Valamint nem elhanyagolandó az a tény sem, hogy ilyenkor minden legény tökös.
Kíváncsi lennék egy olyan kimutatásra, hogy hány gyerek fanyalgott otthon az anyja teájára, hogy az nem az igazi. A korombeli magyarok (plusz, mínusz öt év) 90 százaléka érti, hogy mondom, ha a menzás teáról beszélek, mert az finom, meleg, édes, a gyerekkor maga vagy langyos, szar, túlédes, geil, ízetlen lötty.
Félálomban csoszogok ki a konyhába, nagyjából nyolcéves lehetek, a körfolyosón kávéillat, a lakások ajtaja mindenkinél nyitva. Csukott szemmel iszom az anyám által kezembe nyomott kakaót, a gyomrom azóta is képtelen ébredés után másra gondolni. Meleg, tejes ital nélkül puszta kézzel gyilkoló terminátorrá válok, kommunikációm kimerül a morgásban és hümmögésben. Ha lenne pöcsöm, biztos azt is vakargatnám.
Szia ....! Figyu cicu, az van, hogy van ez a meló, és kéne tej. Te hülye vagy. Szia ... van ez a meló és kéne tej. Milyen tej? A tiéd bébi. Figyu, bírlak, de alig tudom összekaparni a gyereknek, nem tudok adni. Aztán feladtuk, sose lett anyatejes meló a Karajon. Akartam, mert ittam anyatejet felnőttként. Hidegen, hűtőből, de akkor is ittam, kérdezték, megkóstolom-e és megtiszteltetésnek éreztem, zsíros vérszövetség keveredett zsigeri barátsággal. Édes volt és elég szar, mert nem nagyon szeretem a tejet.
Mivel az ízlésem szerintem kifinomult, szeretem az összes megosztó alapanyagot. A pacalt körömmel, velővel, anélkül, citromosan és rántva, a tenger gyümölcsei, na jó, az unicumot szigorúan gyomorbántalmakra használom. A karamellás tej is örök szerelem.
A saláta még jobban el lett felejtve, mint a tisztességes hússütés, a késsel aprított kolbászhús és a libamájas disznófősajt.
A délutános parkolóőr megint teljesen hülyének nézte Attilát, pedig az - a szituáció élét tompítandó - már valahol a huszadik és a tizedik között leszerelte a jószág nyakából a tulipiros pántlikát. Kedves gondolat volt a fiúktól - összegezte később keserűen, a sztrádára kanyarodva - de egy szép könyv mégiscsak hagyományosabb megoldás lett volna. Valamivel tíz előtt ért le Izsákra. Kinyitotta a csomagtartót, kiszedett egy ablaktörlő rongyot a kis hülye szájából, felnyalábolta, és bevitte az előszobába.
A gabonatejek literje 5-600 forint. Házilag 50-60, allergiások, divatmajmok, szörpivók gyertek!
Rendszeresen túltenyésztem a joghurtot, csak állok a hűtő előtt egy kiló iszonyatosan erős, savanyúba forduló ízű, ehetetlen mikróbateleppel és elegem van az egészből, elegem van magamból, hogy nekem semmi sem megy kicsiben.
A dobozos, főleg az UHT tejekkel éppen az a baj, hogy nem tudnak megromlani. Pontosabban megaludni.
A baktériumok és a gombák az ínyenc legjobb barátai. Nem minden fajtájuk, de a jó sajtokat, tejtermékeket ezek a néha igencsak kártékony élőlények készítik.
Utolsó kommentek