Kedves Olvasó, ha ízlelőbimbóidat hosszú ideje jóféle zacskós/dobozos tejjel tompítod, ha többre vágysz a kokakólafílingnél, ha az élet valódi ízét akarod érezni – vegyél egy fejőskecskét. Ne egy üveg kecsketejet, az már illúziórombolás. Egy igazi, hús-vér-tej kecskét, de vigyázz , legyen benne csont és egyéb apró kiegészítők is.
A teljesértékű élmény kedvéért őszintén bízom benne, hogy hamisítatlan XXI. századi átlagember vagy, magyarán közöd nincs a kecskékhez. Így sokkal izgalmasabb!
Barátkozz össze Életed Első Kecskéjével, vagy legalábbis próbáld meg, majd ugorj neki bátran a nagy eseménynek, azaz Életed Első Kecskéjének Első Megfejésének, és fél perc után mélységesen bánd meg, hogy mégsem egy üveg könnyen kezelhető kecsketejet választottál.
A kecskeológia tudományában szintén nem túl járatos, ám módfelett segítőkész családod nyugtatásképpen megpróbálja lefogni frusztrált kecskédet, (bár lehet, hogy inkább téged kellene), a tejadást megtagadó kérődző bőszen tiltakozik, és az egész ünnepélyesnek induló procedúra átvált a Laokoón-szoborcsoport egy modern, kígyó-helyett-kecske feldolgozásába, némi tömegverekedéses jelleggel, ahol már-már vér folyik, de tej sajna nem. Húzogatod, nyomogatod, facsarod szegény állat tőgyét, de az áhított ital csak nem akar előbuggyanni - lehet, hogy Jézus is a könnyebb feladatot választotta, amikor vizet fakasztott a sziklából?
A tejesedényt már huszadszor rúgja ki a kezedből sztrájkoló kérődződ, mire sikerül kifacsarni az első cseppeket. Közel félórás küzdelem után ott állsz zsibbadástól rohadó ujjakkal, megtört rokonokkal, és egy utálkozó kecskével, aki éppen az állatvédők számát böngészi ki a telefonkönyvből (a fölösleges oldalakat persze jó étvággyal megeszi.)
De mindez nem számít, mert elgyötört kezedben ott ugrál a tejesedény, benne a kincs: Életed Első Kecskéjéből Általad Kifejt Tej. Egy teljes deci, a többi (kb. egy liter) ott van rajtad, a rokonaidon, a kecskéden, és úgy általában mindenen, ami az akció során egy kilométeres körzeten belülre került. Mindez már nem számít: a tej itt van az edényben, megszerezted, a tiéd. Töltsd át egy bögrébe, nézd meg jól, majd csipegesd ki belőle a belepotyogott szalmadarabkákat, nefirtassukmiket és kecskeszőrt (figyelem! A fehér kecske szőre kellemesen belesimul a környezetbe, ha csukott szemmel és elég gyorsan iszod meg, talán észre sem veszed. Talán.) A fölösleges szervesanyag-tartalom eltávolítása után addig egy decinek vélt tejmennyiséged immár a felére csökkent, de ne csüggedj, vigasztalódj! Végy elégtételt, és kóstold meg munkád gyümölcsét, kortyolj bele a kortynyi tejbe, majd ügyelj rá, hogy hirtelen felindulásodban hová köpöd ki. Az elkövetkezendő órákban nem lesz sok dolgod, nagyrészt fogmosással telik majd az idő, illetve ha már nagyon fárad a kezed, próbálkozhatsz extra mentolos rágógumival is.
A kecsketej egyébként tényleg nagyon finom és egészséges, csak hát a tejnek nevezett bolti lötty után kicsit üt. Rövid (?) szoktatás után egyedül fogod fejni Életed Első Kecskéjét, az összes tej a tejesedénybe fog kerülni (renitens cseppek nem számítanak), lelkesen, büszkén fogod inni – és még ízleni is fog! Remélhetőleg.
A másik oldalon egy gyors fokhagymakonfit, pörkű't mellé, kenyérre, salátába.
Fejtek már kecskét? És szeretik a kecsketejet?
Utolsó kommentek