Nem szerettem a tököt, semmilyen formájában. Sem nagyanyámék telet idéző émelyítően édes (elő vagy utócukrozott?), denevérfüllé töpörödött kérgű sütőtökjei, sem a menzás tökfőzelékek nem tettek semmit azért, hogy megszeressem.

Aztán már felnőttként, Németországból hazafelé Ausztriában egy Wels nevű városkában belefutottam egy Tökünnepbe. Ősszel van, Halloween környékén, bár szerintem semmi köze hozzá, csak akkor csípi meg a dér a tököt és onnantól jó. Na most itt ekkor minden a tökről szól. A sógoroknál amúgy is nagy nimbusza van neki, de akkor ott én először szembesültem a Szent Tök Mennybemenetelével. Az bugyogott ki az ablakokból, az ereszekről csüngött, szembejött veled az utcán és az összes vendéglő összes fogásában szerepelt valami tökszármazék, kezdve a sütőtöklevestől egészen a tökös pitéig és a tökpárlatig (!).

Valamint nem elhanyagolandó az a tény sem, hogy ilyenkor minden legény tökös.

Ott találkoztam egy olyan töklevessel, ami fordulásra késztetett, mint anno Pál apostolt. Elkértem a receptjét (hézagos osztráktudásom minden tartalékát latba vetve), hazahoztam, íme: Végy egy jó kilós sütőtököt (azt a hosszúkás sárgát) hámozd meg, vágd ketté. a bélzetét a magokkal (!) tedd föl kb. 3-5dl vízzel főni, főzd 20-25 percig. Szerencsés esetben fínom olajos sárgás lé lesz az eredmény. Szerencsétlen esetben nem, de bajnak az se baj. A tök háromnegyedét vágd kockákra és egy fazékban, olajban előre megfonnyasztott felaprított jókora édes fehér hagymára dobd rá, majd önts rá valami húsalaplevet vagy maradék húslevest (szerintem egy jó húsalaplével egy vödör faforgácsból is elfogadható levest lehet készíteni), valamint a bélből/magból kifőtt sárga löttyöt leszűrve, hogy ippeg ellepje. Só, bors, piciny szerecsendió, és főzd puhára. Ha megpuhult, ess neki a botmixerrel, némi levessel állítsd be sűrű krémes állagúra. Mehet hozzá 2-3 dl tejszín, még egy rottyantás tulajdonképpen kész is.

Most jön a firnájsz. Tálaláskor rajzolj a tetejére egy mandalát tejszínből és tökmagolajból, valamint hintsd meg piritott tökmaggal és sütőben sütőpapíron kiszárított baconforgáccsal.

Ha a szerző azt mondja mandala, mandalát kell csinálni. A tejszínmandala úgy készül, hogy a sűrű levesbe körkörösen sűrű tejszínsugarat csorgatok. Ezt megismétlem az olajjal. Fogok egy fogpiszkálót, vagy kést, vagy hústűt, nekem mindegy, és a közepétől a tányér széléig virágszirmok formáját karcolom bele. Az él mentén elhúz a tejszín, az olaj, és az ellentétesen behúzott csíkok ezt a formát adják. Nem valami minimalista megoldás, de annak, aki a virágot szereti, jó lesz. A képen olyan, amilyen, egy dobásom volt. Anna voltam a kezdő mandalaszakkörből.

Én régebben Ausztriából szereztem be a tökmagolajat, de egy ideje a feleségem egy kolléganője szállít nekünk Zalából olyat, hogy egy püspök lukat rúgna érte a templom oldalába. (Figyelem! 40 fölötti férfiaknak különösen ajánlott!! Prosztata!!) Na, hát ennyi. A maradék tököt (a hosszú végét) én 1 centiméteres szeletekben kirántom. Kicsit durvábbra darálom a prézlit és némi csilipelyhet keverek bele.

Az sem rossz, sötétben húsnak elmegy.

Azt mondják, ahogy öregszik az ember, úgy változik az ízlése. Harminc évig utáltam a sütőtököt, mint macska az esőt, de ma már szeretem.  

A másik oldalon is a tél utolsó napjára adunk tanácsokat, mit együnk tavaszig, amikor már tényleg minden téli zöldséget ununk? 

Mennyire unják a sütőtököt így februárban?