Pörkölt. Magában. Tudják milyen az, amikor ebéd után nem kéne szénhidrátozni? Az olyan, hogy a körömpörköltet magában, röptében. Esetleg csípős ecetes almapaprikával. Kemény dolog az. Még keményebb rendes képet fotózni róla.
A pörkölt legnagyobb erénye, hogy az égig feljavítja a legalkalmatlanabb alapanyagokat. Annyira, hogy ettem már rossz marhapörköltet, még rosszabb borjúpaprikást, raktak már elém ehetetlen harcsapaprikást, de a körömpörkölt megbízható, mintha valaki kőbe véste volna. Cuppan, ragad, csíp. Csak kell, aki megeszi. Ők meg egyre csak fogynak. De akik megmaradnak, jobban örülnek neki, mint a libamájnak. Átjössz, körömpörit főzök? Rohanok. Ennyi. Ilyen egyszerű. Csak tudnom kell, kit hívjak.
Körömpörköltet kézzel enni, hozzáragadni a borospohárhoz, de nem csak a borospohárhoz, mert ennyi zselatint nincs az a nyál, ami leold, összeragad a szám, borral próbálom lemosni, ember oda se néz, most mi van, amikor elvettél is vadember voltam, az, sőt, vadabb, kifordulnak a csontok a bőrből, ezt éppen lehetne evőeszközzel is enni, de a köröm hegyéről is le kell szopogatni az utolsó kötőszövetet, mert húsnak nem nevezném, szopogatni meg hogy is lehetne villával. Úgy ideírnám, hogy körmöt csak foggal, a körmöt aztán lehet fogazva szopogatni, hát ideírtam, a halasi csipkét keressék máshol, körmöt nem lehet feszengve enni, írni se lehet róla úgy. Hús nincs benne, csak bőr és olvadósra főtt inak, a vágóhíd alja, a szemét, amit már csak a párizsi vesz fel. De így, egyben, pörköltnek, legjobb paprikával puhára főzve, kizárólag csípősen összetett élmény, feledteti az alapanyag relatív értéktelenségét, alacsony beltartalmi értékét. A körömnek az állaga az érték, és az a ritka dicsőség, megint sikerült szarból várat építeni.
A körömpörkölt a legegyszerűbb, a szép tiszta körmöket háromba vágatom és mindig elősütöm egy serpenyőben. Zsíron (a köröm maga elég száraz, ezt aztán végképp nyugodtan, nem mintha bármilyen pörköltet lehetne bármi máson indítani) a köröm felének megfelelő súlyú, apróra vágott vöröshagymát párolok, rádobálom a körmöket, megszórom sok fűszerpaprikával, sózom, és felöntöm egy kevés vízzel. Utánadobok kegyetlenül csípős paprikákat és fedő alatt pár óra alatt puhára párolom. Köretnek kenyér, vagy főtt krumpli jár hozzá, a sok kioldódó ragasztó miatt komoly szaftja van. Ecetes almapaprika a méltó kísérője, a körömpörkölt nem bírja el a flancot.
A trilógia többi része:
Kocsonya
Ecetes köröm Mexikóból
Szeretik?
Utolsó kommentek