Az F Wordben láttam amint Gordon Ramsay laza eleganciával összedobott egy krémes valamit. Először az otthoni konyhájában, később pedig a versenyzők készítették el az étteremben, ott is jól nézett ki.

A desszert nevét megpróbáltam megjegyezni, de másnap csak annyira emlékeztem, hogy valami zaba volt benne. Felhívtam Annát, hátha neki ennyiből is beugrik, és igen: zabaglione (zabajóne). Ami önmagában csak egy krém, de úgy emlékeztem, Ramsay receptjében két különböző krém szerepelt, és a felszolgált kehelyben élesen elkülönültek egymástól. Megtaláltam a Ramsay receptet is, és rávetettem magam.


A neve: Barackkrémes zabaglione. A barackkrémmel kezdjük. Sajnos csak konzervhez sikerült hozzájutnom, majd ha szezonja lesz,kíváncsi leszek a friss gyümölcsből készült változatra. A kimagozott, félbe vágott barackokat felkockáztam, és egy vanilia rúd kikapart belsejével, valamint némi porcukorral nekiálltam párolni egy nagyobb edényben. Eddig semmi különös, 10-15 perc elég is neki. A cukor elolvad, és lazán kevergethető lesz a kis levet eresztett barackdarabokkal. Ezután az egész megy a turmixgépbe, ahol sűrű krémmé pépesítem az egészet. Már ekkor jó az illata, és jól is néz ki, de még sehol sem járunk.

Alapanyagok a barackos krémhez:

  • 375 g sárgabarack

  • 50 g porcukor

  • fél vaníliarúd

  • 100 g creme fraiche

  • 5db bazsalikomlevél

A párolás közben készítenem kellett egy creme fraiche nevű krémet, amit nem tudom, hogy készen lehet-e kapni egyáltalán, sőt először azt sem tudtam mi ez. Aztán a korábbi posztban már említett Heston Blumenthal rajongó barátom segített rajtam, aki elmondta, hogy tejszínt és tejfölt kell elkeverni, majd hűtőben tárolni kicsit, és az eredmény lesz a creme fraiche. A turmixolás után óvatosan belekevertem a pépbe ezt a fehér krémet, és  öt, apróra vágott bazsalikomlevelet.

Így el is készült az alsó réteg, amit máris tálkákba öntöttem. Ekkor derült ki, hogy nincsenek kelyhek itthon, egy újabb tétel a beszerzendők listáján. Elnézést mindenkitől, akinek bántja a szemét a képen a tálka, szkúzi. Megígérem, hogy legközelebb már nemcsak finom lesz, de tetszetős is.

Szóval kiadagoltam négy tálkányi pépet, és nekiláttam a zabaglionénak. Rájöttem, hogy ez tulajdonképpen egyik fajtája a rettegett angolkrémnek. De most már nem hátráltam meg, mivel van már vízgőz fölötti mutatványokhoz készült edénykészletem, bíztam a sikerben. Nyolc tojássárgáját kevertem el porcukorral, kis vízzel, és baracklikőrrel. Elektromos habverővel dolgoztam, és mikor az egyveleg már összeállt, átöntöttem a víz fölötti edénybe, és elkezdtem hevíteni. A habverőzést ekkor sem hagytam abba. További öt percnyi vízgőz fölött habverőzés után kezdett besűrűsödni, akkor levettem a melegről és még néhány percig kevertem-kavartam a géppel. Nagyon szépen sűrűsödött, igazi krém lett. Örültem nagyon.

A zabaglione marsalával készül, de tokaji aszúval sokkal jobb, gyümölcsös, friss, pikáns likőrökkel, és sherryvel is el lehet készíteni. Az arányok:

  • 4 tojássárgája

  • 1 egész tojás

  • 100 g porcukor

  • 1c langyos víz

  • 1 dl marsala

Még melegen ráöntöttem egy-egy adagot a már félig tálalt barack pürére. Szépen elkülönül a kétféle színű krém. Csokit részeltem a tetejére, majd mindegyik tálka kapott két-két piskótát, mint nyuszifület, és kész. A család kicsivel korábban fejezte be az ebédet, így a desszert pont időben készült el. Nagy sikert aratott. Rettentő finom, különleges édesség. És a neve ellenére nagyon könnyű a legyártása is. Többször fogok még ilyet készíteni, az biztos.

Szeretik a pohárkrémeket?