Anyáméknál a kacsapopuláció Dr Mureau szigetének képzelte az Ugyert, a vadak és a némák eszelős bulikon keveredtek egymással. A további zagyva kiskacsák megakadályozása miatt került a háznál kövérre hízott vadkacsa a konyhapultomra.

Kivételes zsákmány, vörös, fiatal hús, vastag, sárga zsírtakaró, mi legyen belőle. Sose gondolkodtam még recepten, inkább fordított a folyamat, olvasom a receptet és kitúrom hozzá a tökéletes alapanyagot. Egy hízott vadkacsának jól állna valami dísz, de a rögvalóságtól se szeretném elszakítani, dobtam félre a harmadik szakácskönyvet. Egyikben sem volt semmi, ami illene egy túlsúlyos vadállat perverz karakteréhez. Ekkor jutott eszembe Váncsa, talán a legtöbb szexi receptet felvonultató szakácskönyvem, ha nem a legszexibb, de mindenképpen az egyik kedvencem. Biztos lesz benne valami marsalával, vagy madeirával felgyújtott vadkacsarecept, mert az egész könyvet ez a két desszertbor áztatja át. Bele se nézek, leöntöm a kacsát madeirával és ropogósra sütöm.

Annál sokkal jobbat tudott. Kecskeméti részeges vadkacsa.

  • egy vadkacsa/kicsi pecsenyekacsa kb. 1,5-2 kg
  • 1 dl házi sárgabaracklekvár
  • 1 dl valódi barackpálinka
  • 1 dl Cointreau
  • só, bors, 2 citrom leve

A sütőt előmelegítem 250 fokra, a kacsát már régen kivettem a hűtőből. hagyom szobahőmérsékletűre melegedni. Bedörzsölöm a frissen facsart citromlével, sózom, borsozom, és rácsra teszem a forró sütőbe. Mindenképpen kell alá egy tálca, ami felfogja a bőréből kiolvadó zsírt. Addig a baracklekvárt (Hajni mamájától) elkeverem a pálinkával, és a Cointreauval (közeli bárból hoztam fel egy decit, nem első eset, megszoktak). 20 perc múlva kihúzom a kacsát, alaposan bekenem a lekváros alkohollal és visszatolom két percre a sütőbe. Megfordítom, bekenem, még két percig sütöm. Milyen szépen hangzik, pedig ez is csak egy mosolyogós díszmenetelés a szopóbódéba.

Váncsa elhallgatja, de én nem fogom, a lakás az első sütőnyitásnál tele lesz csípős füsttel, mert a kacsa alá tolt tálcában, a rácson, a kacsán ég a zsír, csak ég. A lekvár tovább ront a helyzeten, és közben bele kell hajolni a zsír büdös gőzébe, ekkor már egy laza délutáni hajmosásról beszélünk, átöltözéssel. Szerda délutáni tusolás lesz, mintha legalább svarcba mentem volna, de dugásról szó sincs, szopóbódé van helyette. A lekváros bekenés közben csorog a könnyem a forró levegőtől és a méregtől, a vasra, bőrre cukor ég, és miért nem a mosógépbe betárazott cuccokból öltöztem kacsasütéshez? A recept pofonegyszerű, összesen ha tíz perc meló van vele, de ez a büdösítés nyári konyháért kiált. A sütőtisztításról nem is beszélve. De így is megérte, belül szaftos, vadállat hús, kívül édes, illatos, roppanós bőr.

Ebédhez letusoltam, átöltöztem, így is kell. A kacsa mellé friss korianderrel elkevertem zöldsalátát, a pálinkás lekvár maradékát fele-fele arányban balzsamecettel higítottam és azzal meglocsoltam.

Ez a bő másfél kilós kacsa pont rozéra készült ennyi idő alatt, nem érdemes túlsütni, mert szárazon ehetetlenül rágós lesz, de a vadkacsa így se szeletelhető kanállal, aki nem szeret rágni, vegyen pecsenyekacsát, az olcsóbb is. Ha bizonytalanok a sütési időben, inkább bátran vegyék ki hamarabb, és ha véres a csontoknál, dobják pár percre forró serpenyőbe. A pálinkás lekvár maradékát garnélarákokra fogom elpazarolni, de egy túrós süteménynek se lehet vele ártani.

Harci Banyulka kiegészítése: a tálcába öntött víz kiváló kárenyhítő, szagelszívó trükk, ezt elfelejtettem megemlíteni, anélkül nem is tudom mi történt volna

VKI kiegészítése: krumplit a tálcába

Hús és pálinka, jöhet?