Mindenki ismeri azt a reménytelen törekvést, hogy pont olyanra akarom megfőzni, mint a mamáé. Ez a folyamat évtizedekig húzódhat, mert a hülyéje, mint én is, olyankor kezd kutatni, amikor már nincs kit kérdezni. Így elindul a kisérletezés és minden tányér felett csak várom a sikert jelző, felismerő csengőt a fejemben, de nem jön a csengő, ahogy ott sem csörög telefon.

Az újrajátszások napján mindig van itthon tömény, és reggel elmegyek futni. Rosszul tűröm, ha veszítenem kell, és ennek a sportnak mindig az a vége. A végeredmény jó, persze, mi baja lenne, de nem OLYAN. Engem rég nem izgat fel, ha jó, egy ötperces agliooliopeperoncino is jó. Más jó főztje, az felizgat, abban van különleges tartalom, és ha egyszer sikerülne előállítanom a tökéletes emléket, az is biztosan hatna rám, de nem sikerül.

Most viszont átestem a ló túloldalára. Nem olyan lett, jobb.

Az ecetes tüdőlevesről két dolgot tudtam: tüdőből kell elkészíteni és ecettel fűszerezni. Ehhez még tartoznak olyan emlékfoszlányok, hogy a mama nem volt rántásos, így azt hagyhatom, imádta a babért, a citromot és a mustárt, így ezekkel bátran nyomulhatok. Azt viszont be kellett látnom, ennyi információ alapján még túl sok a lehetőség.

Báránytüdőm volt. Ez úgy lehet, hogy Józsi hentesnek akadt egy komplett báránybelsőség, úgy egyben recehájastul, szívburkostul, és rákérdezett nálam az igényre. A bárány alkatrészei most szép sorban következnek egymás után, első a tüdő.

Egy kevés füstölt szalonna zsírján apróra vágott hagymát üvegesre pároltam, átsütöttem rajta a falatnyira darabolt tüdőt. Kevés mustárral, sóval, borssal ízesítettem, felöntöttem vízzel, és alacsony lángon vagy másfél órát főztem.

Álltam a pult mellett, ez se lesz jó, mi fog hiányozni, nézelődök a hűtőben, fekete olívabogyó, ez biztosan nem kell bele. Megittam egy unikumot, hej, jó kis leves lesz ez, csak nem olyan, ugye. Múltkor a kapormártás, az de dráma volt, meg se közelítette. A fekete olívabogyó nem is rossz az unikumhoz, ez a szárított, tömény fajta legalábbis.

Fekete olívabogyó? Raktam pár szemet a tüdőlevesbe, majd egy csapott evőkanál kapribogyót és két elkapart szardellát. Volt rendes citromom, aminek nincs a héján nem odavaló, abból is reszeltem bele egy fél citromnyit.

    • 1 kg tüdő

    • 1 közepes fej vöröshagyma

    • 3 babérlevél

    • két szardella

    • csapott evőkanál kapribogyó

    • egy evőkanál jófajta mustár

    • egy biocitrom

    • 1-2 evőkanál 10%-os ecet

    • só, bors, kevés füstölt szalonna

A végén ecettel, citromlével ízesítettem, ennek a mennyisége eléggé intim dolog, ki mennyire bírja, annyit tesz bele.

Tálaltam és apróra vágott petrezselymet szórtam rá, mert így láttam jónak. A leves jobb lett, mint bármelyik tüdőleves, amit valaha ettem. Mama is bírná.

 Tüdőlevest szeretik?