Káposzta, paradicsom, liszt, olaj és cukor visz vissza minket a menzára.

Ötszáz liter. Sivatagért, Las Vegasért, Joe Pesciért kiált. Mégse Cadillac, Volvo, ott ez nem újgazdag prolik, csak háziasszonyok szekere, de a csomagtartóban elférne az öt hulla. Háziasszonymobil imidzse erős, itt Budapesten is befőttesüvegeket szállít, úgy 20 liternyit, tíz tételben. A hétvégén ezek hiányoztak olyan nagyon. Lent maradtak a kocsiban, jól van, és? Ezért lett kevesebb a csalamádé, az ajvár, ezért nem készült savanyú csillagtök. Káposzták, több kiló paradicsom és tök rohadt volna a nyakamon, ha nem adok ezeknek új irányt. Lehetőleg mindet egyetlen ételbe főzve. A tíz fej csillagtököt végül kirántottam és marináltam ecetes lében, így csak egy hét múlva fogom kidobni a felét.

A paradicsomnak és a káposztának rögtön meglett a közös halmaza: paradicsomos káposzta, rántással, cukrosan, hidegen, mint általánosban.

Hogy gyűlöltem, ez volt az alja, a vég, a paradicsomos káposzta, ami még a paradicsomos krumplinak is aláígért. A káposzta szaga már a menza folyosójáról csapatostul fordított minket az iskolabüfébe, ennél még a habos isler is jobb volt ebédre. A pultba rohadó káposztából és paradicsomból viszont nem lesz habos isler. Ha hozzáadom a hűtőben egy egész polcot elfoglaló füstölt szalonnát, akkor sem.

Kevés olajra kevés lisztet és cukrot dobok, karamellizálom, felöntöm a hámozott paradicsomok összeturmixolt pempőjével, sózom, összefőzöm. Közben a legyalult káposztát köménymagos, cukros, sós, enyhén ecetes lében üvegesre párolom, leszűröm.

A tányérra kirakom a káposztát, leöntöm a paradicsommal és megeszem. Nem, kiszedem a paradicsomot, ráhalmozom a káposztát, máris sokkal jobban néz ki, de az íze ettől még nem fog megváltozni. Sokkal rosszabbra emlékeztem. A menzás paradicsomos káposzta egyszerű, mint a faék, édes, közönséges, de a habos islernél sokkal jobb.

Mikor ettek legutóbb paradicsomos káposztát?