Márpedig idén karácsonykor lesz bejgli. Mákos. Ez abban a pillanatban dőlt el, mikor megtaláltam a hat csomag, hirtelen felindulásból vásárolt mákot. A keservesen összegyűjtött, több mint 14 kiló dióból pucolás után lett nettó három marék súlyú dióbelem, a többi fekete volt, biztos a sok eső miatt. Nem szeretem a bejglit, ha mák és dió akkor kelt kalács, de még inkább guba, de gubát mindenki tud csinálni, bejglit meg csak az érett háziasszony meg a nagymamák, úgyhogy most érett háziasszonnyá lépek elő.
Az érett háziasszony nem sokkal később fennhangon szentségel, kiderül, a hirtelen felindulásból megvásárolt mák annyira hirtelen vásárolt, hogy meg kell őrölni. Mama, megvan még az a nyomós daráló, amivel a mákot szoktuk? Meg, de nem adom oda. Nem rontom el, nem azért, nekem is kő. De nekem is. Mondom, nem. A mondomnem után felesleges erőzni, Zoli lécci akkor kérd el anyukádtól a mákdarálót.
Gordon Gekkotól megtanultam a Tőzsdecápák c. filmből, hogy a legfontosabb dolog a világon az információ.
Nem, az egyértelmű kommunikáció az. Nézem az öntöttvas mákdarálót, izé, nem erre gondoltam, hanem az elektromosra, hagyjuk. Szerencsétlenkedek az összeszereléssel, Zsuzsi, Zsuzsi, hát látod milyen bugyuta vagy, nem látod, hogy jobbmenetes? Másfél óra múlva tanácstalanul nézegetem az addig ledarált másfél deka mákot, meg a bicepszemet, ez így nem fog menni. Vagyis fog, de akkor elmarad a karácsony, majd húsvétkor megüljük, hétezerért nem veszek darálót. Zoli brénsztormingot kap, kiviszem a mamához a mákot, ledaráljuk gyorsan, addig keress receptet.
Heló, bejglit sütök, hogy kell? Mi? Nem értek semmit. Idó addig jut a magyarázattal, hogy van élesztős változat meg egy másik, nem kell beszarni, tök egyszerű az egész, mondom a receptet 12 rúdra, mivan?! Meg hogy a nem élesztős tészta jobban eláll és akkor nem reped, ha, jó hagyjuk, most iszom egy kávét. Tényleg, el is felejtettem ezt a repedéses parát, attól még a nagyon érett háziasszonyok is sokkot kapnak, nemhogy én. Már nincs is kedvem bejglit sütni. Elfogy a kávé, megérkezik a darált mák, nincs mese, neki kell állni, biztosra kell menni, nyitom az oldalt, szia Limara, jöttem bejgli receptért, repedésállót lécci, ha lehet, van? Hogyne lenne. A hozzávalókat megfeleztem, mert untig elég három rúd.
Először a tölteléket készítettem el: 35 dkg mákot (vagy diót), 7,5 dkg zsemlemorzsát, összekevertem mazsolával, reszelt citromhéjjal, egy kevés fahéjjal és szegfűszeggel. Két és fél deci vizet felforraltam 25 dkg kristálycukorra, összeöntöttem és jól elkevertem. Megvártam, míg kihűl (A hűtés miatt a keveréket elkészíthetjük előző este is.)
A tésztához összegyúrtam 45 dkg lisztet, 12,5 dkg vajat, 5 dkg porcukrot, 1,25 dkg élesztőt, 6,25 dkg sertészsírt, egy tojássárgáját, csipetnyi sót, fél dl tejszínt, gyúrás közben öntöttem hozzá kb. egy deci vizet is. Pár perc múlva könnyű, rugalmas tésztám lett, pedig fel voltam készülve hosszan tartó, verejtékes melóra.
A tésztát lemértem és három felé osztottam, egy adag tészta kicsit kevesebb mint 29 deka lett. Azért fontos méricskélni, mert ugyanannyi tölteléket kell szétsimítani a kinyújtott tésztán, mint a tészta súlya. Mikor elkezdtem kinyújtani a tésztát, a maradék félelmem is eloszlott, nem hittem el Limarának, hogy a tészta nem fog ragadni, ezért nem kell lisztezni a deszkát, valóban nem kell, csoda. Szépen nyúlik, nem cafrangos, nem szakad, nem ragad. Még a végén megszeretem a sütést, hö. Feltekertem a rudakat és bekentem őket tojássárgájával, ettől szép márványosak lesznek.
A legnehezebb feladat most következett, a bejglinek pihenni kell, 5-8 fokon, ha melegben, szobahőmérsékleten pihentetjük, túlkel, hűtőbe, a recept szerint nem jó tenni. Némi ideges futkározás és hőmérőzés után építettem az erkélyen egy bunkert, kiraktam a tepsit és reménykedtem benne, hogy nem lesz mínusz húsz fok hajnalban. Reggel gyorsan megkentem a rudak tetejét tojásfehérjével, hagytam még egy kicsit pihenni, jól megszurkáltam hurkapálcával, hogy ne repedjen (így el tud távozni a keletkező gőz és nem repeszti szét a tésztát), betoltam a sütőbe (légkeverés, 180 fok) és izgatottan vártam.
Érdemes volt. Nem repedt – később én törtem el kettőt, mikor eszetlenül leemeltem a tepsiről – jól átsült, márványos. Csúnyának csúnya, de kit érdekel, mikor iszonyatosan finom?
A portálon egy karácsonyi maradékokra is alkalmazható téma: pástétom, halból, vérből, egész aprómadárból, májból, amiből akarják.
Diós vagy mákos?
Utolsó kommentek