Az első probléma az aludttej előállítása, illetve az erre alkalmas tej beszerzése. Az UHT nem savanyodik (->kicsapódik a fehérje), hanem megrohad (->lebomlik a fehérje), okádék lesz. Mégis sikerül tejet szerezni, az megaludt, de még mindig meg kell sütni, lekap, leég, ragad az egész. Végül csak sikerült, de senki nem akarja megosztani a porcukorral vastagon borított, sötétbarnára pirult, remegő képlet örömét.

A sok költözésben, pakolásban elveszejtődött a füles vastepsi, így soha nem sikerült előállítanom az igazi prószát. Zsíroztam, vettem a vastepsiket, változtattam a hőfokokat, majd teflonoztam. Egy napon megvilágosodtam, átálltam a vasserpenyőre, és egy spatulával küzdöttem tovább. A vasserpenyő muszáj, a teflon nem adta oda a vasvilla ízét az aludttej istállószaga mellé.

A prósza sajnos csak azonos emlékekkel rendelkező, a prószával régen mély kapcsolatba került embereknek adható fel. Ők is ritkán eszik, mert hol és mikor tennék, de mindig megörülnek neki. A prószát borító ropogós karamell és savanykás, löttyedt tésztája egy halmazban van az őszinte, csontos, fejes, belsőséges birkapörkölttel, a pacallal, és a hagymás vérrel. Kockázatos tétel, de ha eltalálja a célcsoportot, aznap megmarad a flan, a tiramisu és lánykérés van. Célcsoport nélkül marad a fintorgás.

Prósza (somogyi megoldás)

  • 1/4 l aludttej (így készül, a savót le kell önteni róla)
  • annyi liszt, hogy sűrű palacsintatészta állaga legyen
  • 5 dkg zsír (vajjal is finom)
  • porcukor

A tejet csomómentesre keverem a liszttel. Egy vasserpenyőban felolvasztom a zsiradékot, beleöntöm a masszát. Mielőtt leégne, rázogatom, alányúlok, megfordítom. Ez ritkán sikerül, nem baj, felkaparom, tologatom a kulimájszt, igyekszem minél több pörzsanyaghoz jutni. Amikor a karamell legalább ötöde a löttyedt tésztának, kirakom egy tányérra, vastagon beporcukrozom. Lerágom a spatulára ragadt, csöppet odakapott aludttejet, és egy sarokban, magányosan élvezem a végeredményt, ha közel jön valaki, vicsorgok.

Megeszik az aludttejet?