Úgy tűnik, csendesen elrohad a stáb, tegnap Andi rítta ki magából, én 2008 óta kibírtam, hogy ne verjen le semmi, de most megoldotta. Megint február végén. Elfogynak a tartalékok, erre rámászik egy extra feszkó, fogyok pár kilót és jön a gyógyíthatatlan, átkozott nátha, rosszabb esetben felfázás.

Múlt héten már csak a legfinomabb és legcsípősebb távol-keleti levesek maradtak meg a gyomromban, ebből legalább kerekedett egy teljes körkép, holnap azt olvashatják. Lesz benne Bock bisztró is, hogy ne lenne, de a héten úgyis megyek az Olimpiába és akkor a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében másik Lajos szerelmemmel lesz teli az újság. Hiába, minden nő kurva. 

De hétvégére már nem volt kedvem mozogni, felraktam egy hatalmas húslevest Fűszeres receptje szerint, de tyúk helyett gyöngyiből, amikor elkészült, boldogan kilöktem a teraszra, és elájultam.

Másnap kiéhezve levettem a fedelet és ordenáré fingszag csapott fel a lábasból. A kutya vadul szurkolt a lábamnál, utálkozva néztem rá. Meg fogom keresni a lakásban a kis koszos házioltárat, ahol az öt liter csodaleves bepunnyadásáért könyörgött egész éjszaka valami vérben forgó szemű, afrikai hiénaistenségnek, vagy mijük lehet ezeknek a kis büdösöknek, de nem létezik, hogy a rögtön hidegre vágott leves magától így megsavanyodjon.

Ott álltam egy menhelyre való kutyakajával és semmi alapanyaggal, a tíz kiló kutyahúst leszámítva, de nem volt elég erőm a feldolgozásához.

Mivel a lényeg a forró víz, a só, és a csilipaprika, rá kéne keresni nagyanyáink kőleveseire, miből főztek ők levest, amikor nem volt miből levest főzni? Szerencsére tojás sincs a hűtőszekrényben, így a legtaszítóbb szegénykaja, a rongyosleves fel se merülhet. A rántott levest pedig csak azért írom le, hogy mindenki tudja mire gondolok, hát rántott levesre kurvára nem, csak a szokásos dolgokra, viszont most éppen enni kéne valamit.

A köménymaggal nincs bajom. Csilipaprika van kilószám, petrezselyem, zöldhagyma, sőt, egy csokor citromillatú kakukkfű, lime, krumpli és koriander, ecetek, olajok, és változatos zsírok, pár gerezd fokhagyma és tejföl. 

A kakukkfűlevessel kezdtem, a kiváló, káeurópai szakácskönyvben találtam. A csokor kakukkfüvet puhára főztem, kiszedtem a kemény ágakat. Leszűrtem, apróra vágtam (a főzőlét nem dobtam el) és két gerezd olívaolajon megpirított fokhagymával, 1 dl rizzsel visszatettem főni. Sok citrommal, sóval és borssal teljesen vállalható betegkoszt, de a kakukkfüvet ezer más módon sokkal jobban lehet hasznosítani.

Egy ilyen tartalmas ételtől hamar megéhezik a náthás, a köménymagos levest pedig hogy szerettem. Annyit csaltam hozzá, hogy az evőkanál lisztet bizony maradék velőn pirítottam meg, és ettől nem lett rosszabb. Egy evőkanál köménymagot szárazon megpirítottam, belekevertem a rántásba, sóztam, borsoztam, paprikáztam és felengedtem vízzel. Forraltam negyed órát, leszűrtem, kínomban vágtam bele csilit, zöldhagymát és finom, tokaji borecettel meglocsoltam. Ez van a képen. Úgy emlékeztem, finomabb. 

A krumplilevesben nagyon bíztam. Nem mintha szeretném a burgonyát, de a két kőleves után ebben legalább már van valami. Négy közepes burgonyát megpucoltam, felszeleteltem, és egy kevés, zsíron lepirított, fűszerpaprikázott vöröshagymán feltettem főni. Adtam hozzá három babérlevelet, sóztam, borsoztam. Amikor már ressre főtt, kevés tejföllel, ecettel és friss, apróra vágott petrezselyemmel próbáltam ízesíteni, de mindhiába.

Vöröshagyma még volt, meg egy darab száraz pecorino is, de nem akartam vízzel kicsúfolni a hagymalevest, azt alaplé nélkül még elképzelni is borzalmas, főtt hagyma levében, pedig úgy érzem, az lesz a tökéletes szegényleves, amit az alaplé használata eleve kizár, így ugyanott vagyunk, mint eddig. A szegénylevesek nem jók.

A megfázásra egyetlen egyszerű, hatékony, és élvezetes leves van, a gyümölcsleves, ezért négyegy kellemes, tokaji furmintból készült szőlőlevessel mozdítottam el szervezetemet a gyógyulás felé. 

Ma már elég jól vagyok ahhoz, hogy elmenjek máshova, egy rendes levest enni, a kőbányai úti kínai úgyis hiányzik még a holnapi szuperleveskörképből. 

Ma nagy a harmónia, a másik oldalon a könyv rovatban az alap, az örök, a Horváth Ilona szakácskönyv.

Főztek már kőlevest?