Mit csinálnának négy liter tiszta szesszel? Meginnák, persze, de hogyan?

Az etanolt az Égő Ákos vette a kocsijába. Drágán, de a kísérletek drágák, pláne a zárjegyesek. Végül maradt négy liter több ezer forintos üzemanyag, minek pazaroljuk el a kocsikba, ha egyszer iható?

  Tavaly óriási karácsonyi -hehe, kezdődik- tojáslikőr gyártás volt, úgy kellett volna ez az ingyen alkohol, mint egy falat kenyér. Mentem gyógyszertárba, ááá, felejtsem el, nem úgy megy az már, csak a körúti Azúrban, kisasszony. Ahol a tiszta szeszt egy jobb vodkánál is drágábban mérik (6900 Forintról beszélünk literenként, az eladóval együtt röhögtünk ezen az áron), így lett vodkás a tojáslikőr, ami szépen elfogyott.
  Most van tisztaszesz, idén is lesz karácsony, idén is iszunk, minden évben kevesebbet, de iszunk. Az Égőnek vissza kéne adnom mutatóba egy kis végeredményt, úgy illik, mondjuk ez az illem téma nála pont mindegy, de ha mind lenyúlnám a drága szeszt, rövid úton elküldene a picsába, és kereshetnék új védőnőt a Volvónak. Így húsozni nem ér. Szalonnalikőr diszkvalifikálva.
  Így lesz tojáslikőr, limoncello és részeges szilva. Egy otthonról, egy Mexikóból, egy Olaszországból.
  A részeges szilva gyerekkori emlék, halvány képeim vannak róla, receptem nincs, ahonnan választ kaphatnék, oda nem megy email, hogy rohadna meg.
Veszek szilvát, ha nem lennék eszetlen, magvaválót. De nem magvaválót veszek, így egy kín kimagozni. Egy befőttesüvegbe lerakok egy réteg szilvát, cukrozom, egy darab fahéj, szegfűszeg, megint szilva. Így töltöm tele az üveget, felöntöm alkohollal, és várok egy-két hónapot. Más gyümölccsel is működik, de novemberben nincs más gyümölcs, legfeljebb alma, abból meg novemberre elegünk van.
  A tojáslikőr kicsit bonyolultabb. Két deci alkoholra számoljanak két liter tejet, egy tucat tojást, 70 deka cukrot, egy vaníliarudat és egy nagyobb darab fahéjat. A mennyiségeket nem merem felszorozni egy liter alkoholra. Sokkoló a hatvan darab tojás, maradok két deci alkoholnál, ami így sohasem fog elfogyni. A tejet kétszer felforralom. Egyszer kifut. Lehűtöm, elkeverem benne a tojássárgájákat és a cukrot, és sűrűre főzöm. Maghőmérőt és fakanalat használok, mert 42 fokon a sárgája kicsapódik. Így viszont órákig tart. Amikor már nekem tetsző a sűrűség, kis adagokban elkeverem az alkohollal és forrón üvegekbe töltöm. Szép ajándék. Kapni főleg. 
  A jutalomjáték a limoncello. A limoncello az édes, a keserű és a savanyú legszebb együttállása, a kedvenc likőröm. Nem szeretem az édes italokat, de ez a legtrükkösebb likőr mind közül. A boltikat felejtsék el, a különbség drámai. Fél liter alkoholra öt nagy citromot számolok. Szép, nagy, lehetőleg olasz citromok kellenek, néha akad ilyen is itthon. A citromokat körömkefével alaposan lepucolom, vagy biocitromot veszek, amin nincs utólagos védőréteg. Vékonyan, a fehér részt a gyümölcsön hagyva meghámozom a citromokat, és a héjakat leöntöm az alkohollal. Két hét múlva 200 g cukorból és két deci vízből szirupot főzök. A szobahőmérsékletűre hűtött szirupot elkeverem a citromos alkohollal, leszűröm egy üvegbe, és jéghidegen kínálom, akár férfiaknak is. Nagyon nem az elszopogatható kategóriájú, lányos likőr, istentelenül ütős és határozott, másállapotba került citromhéjak rágcsálásához hasonlatos élmény.

Az etanol absz. 96%-os töménységű, önmagában nem alkalmas emberi fogyasztásra. Likőrgyártásra igen, de oda is érdemes 70%-ra higítani vízzel. A receptek is 70%-os töménységű, gyógyszserkönyvi minőségű (így kérjék) alkoholra vonatkoznak. Az alkohol amúgy méreg. Mint az köztudott, khm.

Mit csinálnának az etanolból?