Mivan? Felülök az ágyról, magamra borítva a pisztáciát. A felháborodás nemcsak annak szól, hogy megzavartak, hiszen most vannak azok a napok, amikor képes vagyok katatón állapotban a Bunyó karácsonyig c. filmet is megnézni a tévében, de mit akarsz enni? E

bben a konyhában rántott csirke évek óta nem volt, hívd a mamát, velem ne vitatkozzál, hogy akkor minek a két dög a fagyasztóban, mert levágtuk, azért, de nem rántani, mi? Hogy mivel? Krumplipürével? Krumplipüré végképp nem lesz, eddig is csak a te kedvedért volt, AZÓTA meg se említsd.

Ünneplős melegítőben ülök a traumatológián, mosolygok a takarítónőre, megérdemli, eddig háromszor nézte végig, ahogy erőszakkal visszavonszolnak a járdáról, próbáltam harapni is, de ismernek, a hajamat fogták. Mindjárt jön a Doktor Úr, mondja biztatva, ja, az idegről, gondolom én, de méltóságon alulinak tartom az újabb szökési kísérletet. Lenézek a kezemre, nem is olyan gáz. Két ujjam gyakorlatilag második ujjpercig nincs, de az Anita ügyes csaj, lehet erre még műkörmöt rakni, jónapotkívánok, nem, mondom nem, orvoshozzámneérjensegíccccssséééég…. Igen, Hódos Hajnalka. Igen, nekem telt be két kartonom kutyaharapás miatt. Nem, én szeretem az állatokat. Ó, hát nagyon kedvesek, igazán, jobban is vagyok, ne, ne közelítsenek, mi az hogy nyugodjak meg és hogy maga a felismerhetetlenségig összeroncsolta két ujját az elektromos darálóval, csak siettem, hogy kész legyen az ebéd, rúgok is, hallják, menjen innen a tűvel, mi az, hogy ki az a hülye aki a főtt krumplit elektromos darálóval, menjen innen, mert köpök mint a teve, mamaaaaaa…..segítsenvalakiiiiiii…. Nézdmár, bele tudom szúrni a tűt az ujjamba, és nem érzek semmit. Ja, mert átvágtad az idegeket, tudom, mondta a doki, mi, hogy nem is nekem mondták, hanem neked, mert én sikoltoztam, hogy maga egy kibaszott hentes? Mert érzékenyebb vagyok az átlagnál. Dehogy megyek vissza kötözésre, majd szemöldökcsipesszel kiszedegetem a varratokat, nem terhelem a tébékasszát. Ne deezakezedezzél, ne morogjál, mozogni mozog, de az biztos, hogy itt krumplipüré többet nem lesz.

De lett, és egyre többször lesz, mert megszerettem. Szeretem benne, hogy majdnem úgy néz ki, mint a vaj. Szeretem az állagát, a habosságát, hogy feltálalhatom rántott hús, sültek, halak mellé. Nemcsak én szeretem, a fűszerek is. A meghámozott és kockára vágott krumplit felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje, sózom és puhára főzöm. Míg készül, egy másik lábasban házi tejet forralok, közben leöntöm a vizet és krumplinyomóval megtöröm a burgonyát, nagy evőkanál vajat teszek hozzá, elkeverem, majd lassan öntöm hozzá tejet, sózom. Krémesre habosítom rúdmixerrel, aztán döntök. Maradhat így is, de tehetünk bele zúzott fokhagymát, ízesíthetjük szerecsendióval, fehérborssal, keverhetünk hozzá darált diót, apróra vágott petrezselymet, medvehagymát, snidlinget. Még nem próbáltam, de biztos vagyok benne, hogy a szarvasgomba is kiválóan illik hozzá. Titka a forróság: a krumplit még melegen törjük át, különben megfeszül, megdermed. Azonnal tálaljuk, a kihűlt püré nyúlós, gumis állagú lesz. Egyszerű köret, az elektromos darálót pedig jó mélyre eltettem a szekrénybe.

Hogyan készítik a krumplipürét? Porból nem ér.