Elkapott a gépszíj. El szokott. Nézem a kutyát, ahogy nem tudja elengedni a kemény gumilabdát. Megszerezte, a levegőben kapta el, szét akarja tépni, meg akarja enni az egészet, akkor lesz teljesen az övé. Hatalmas, fekete pupillákkal dühöng a semmibe, megsüketült, túlméretezett mancsaival szorít, rág, harap, vastag drótszőrén átfeszülnek az erek. Gyűri, amíg van belőle, vagy amíg a nagyobb kutya, mondjuk én el nem veszem tőle. Akkor pár másodperc feszülés, ideg, felejtés, új gumilabda keresése.

Most éppen a kolbásztöltőt kaptam el, és ezt nehéz lesz szétrágni.

4:50-nél, ugye

 

Nem kell visszahoznod azt a szart! Így maradt nálam a Józsikától kölcsönkapott töltő. Úgy két kiló csúszik le rajta egy töltésre, félért már megéri elmosni, kellemes kis házi darab, nem is szar. Annyira nem, hogy kétnaponta előkerül és tekerem át rajta a kolbászokat, sertést, bárányt, kacsát, vaddisznót. Kisérletezési fázisban vagyok, nem olvastam utána a tökéletes technológiának, a tökéletes húsnak, a tökéletes semminek, játszani akarok, ahogy jólesik. Ha már lenyugodtam, finomítok, nem mintha lenyugodva már érdekelne majd a téma, de hátha. Jövő héten bemutatom a töltőt, jó kis darab, szeretem, kétnaponta előveszem és letöltök valami kis kolbászt, vagy mondtam már?

Most egy ringakés kéne, mert vágva jobb' szeretem a kolbászhúst, mint darálva, meg  Kerekes ő a vérkirály Sanyi is megmondta, úgy kell, ezért nemsoká' lesz ringakésem, de a mai téma a rózsavíz.

Rózsakészítményt legutóbb a mama szekrényében láttam, kis cirádás fatok, benne fiola, rózsaolaj, Bulgáriából hozta hatvanhétben, ott voltak nyaralni. Néha megszagolhattam, sohase tudtam eldönteni, ez nekem tetszik, vagy mindjárt a torontálira hányok tőle. Ugyanez a helyzet a rózsavízzel, különösen, ha húshoz kerül. Tönkreteszi, de ha jó az arány, az átlagfelhasználóknak kitalálhatatlan, az enyémhez hasonló rózsaolajos élményeket felidéző izgalmat okoz. A receptet az ártatlan Főzdefesztesek hozták ki belőlem, sörhöz kellett nekik kolbász, meg is kapták a nénilábujjszagú alkotást.

Rózsás báránykolbász pisztáciával

  • 1,5 kg báránylapocka
  • 0,5 kg durvára tört pisztácia
  • 1 kg apróra kockázott szalonna (utólag úgy látom, a felét jobb lett volna darálni)
  • 2 evőkanál rózsavíz (vagy több, muszáj próbát sütni és kóstolni, nyersen ökörség megkóstolni, teljesen más az íze)
  • 2 evőkanál egészben megpirított, majd ledarált koriandermag
  • durvára tört feketebors, só

A húst jól eldolgoztam, sertés vékonybelébe töltöttem és kisütöttem. Balzsamecetes paprikalekvárral és pitával ettük, de szilvacsatnival, vagy hagymalekvárral is el tudom képzelni. Finom, trükkös kolbász, nehéz, sötét, karamelles sörökhöz illik, Guinnesst ittunk hozzá.

Főztek már rózsavízzel?