Ma reggel vettem egy zsák spenótot, mert túl könnyen felejtek. Bekerült mellé két, még tavalyi születésről bontott báránylapocka is, rozmaringos-mézes sültnek a spenót mellé, magában mégse ehetünk zöldet. De a spenóttal volt a több meló.

Főzelék, főzelék, esetleg főzelék, vagy spenótos tészta. Pedig a zsenge spenót frissen és nyersen salátának a legjobb. Úgy, magában. Magasan veri az összes fóliás jégsalátát és aranyárban mért radicchiót, édesköményt. Csak árulnák megmosva.

Kiborítottam a mosogatóba és boldogan beleharaptam az első leöblített levélbe. Homok, köptem ki. Hát persze, ezért hanyagolom ezt a szerelmet. A spenótot szeretem, nem a földet. Gyorsan áttértem a bárányra. Attila kiszerelte belőle a lapockát és a felkart, a rongyos, belső felére rámaszatoltam egy kis rozmaringot és fokhagymát, feltekertem, megkötöztem. Öt perces meló.

A spenótot beleborítottam a kitisztított mosogatóba és rányitottam a csapot. Levelenként mostam át a fél köbméter zöldet, mert az öblögetés, felöntés, beöntés, szűrés nem működnek tökéletesen, nekem ne mondja senki, mindig marad egyetlen átkozott homokszem, amitől a belem kifordul. Egy óra, egyáltalán nem élvezetes meló volt, ezt csak abból gondolom, hogy közben úgy csikorgott az agyam, mint a homok a fogaim alatt, a közben elpancsolt több száz liter vízre nem is akarok gondolni. Minden évben ez történik, szia spenót, igen kérek egy zsákkal, nem fér a táskámba, nem baj, majd otthon a dühöngés, GDP-t kell előállítani, nem marginális köreteket öblögetni órákig, a nyakunkon rohad és kuka.

A mosás még semmi, mert a lakásban felbukkanó kósza napfoltokra terített konyharuhákon szépen meg kell szárítani, különben pár perc alatt berohad. Úgyis be fog rohadni, de legalább ne az első körben, és megmosva vesszen kárba.

A bárányt 1 dl méz, 1 dl olívaolaj, 3 gerezd elkapart fokhagyma keverékével bekentem (két perc) és a 230 fokra előmelegített sütőbe toltam.

Addig két körtét hámoztam, felkockázva belekevertem a spenót felébe, egy kis lábosban 1 dl mézet 1 dl vörösborecettel és egy ág rozmaringgal beforraltam a felére. Tíz perc alatt sikerült végrehajtani a műveletet, a mézes ecetet a salátára öntöttem. Beletúrva minden falat egy lépéssel távolabb visz a mosás kínjától, besüt a nap az ablakon, tavasz van, spenót, harsog, szeretem.

A lapockák egyenként 80 dekásak voltak, medium végeredményhez kilónként 25 perccel számolva (átsült 30, angolos 20) 20 perc alatt készen lett.  Tíz percet pihentettem letakarva és már lehetett szeletelni a puha, bárányszörpben gazdag rózsaszín húst.

mézes-rozmaringos báránysült

  • egy kicsontozott báránylapocka

  • 3 apróra vágott fokhagyma a belsejébe 

  • 3 pépesített fokhagyma a pácba 

  • két szál rozmaring 

  • 1 dl méz 

  • 1 dl olívaolaj 

  • só ízlés szerint

spenótos-körtés saláta 

  • 1 kg zsenge spenót, megmosva és leszárazva 

  • 4 kemény körte, meghámozva és felkockázva

  • 1 dl vörösborecet 

  • 1 dl méz 

  • 1 ág rozmaring 

  • só ízlés szerint 

  • 20 dkg márvány, vagy bármilyen kék sajt, ez most elmaradt, köretnek így sok lett volna

Az édeskés, zsenge spenótlevelet össze se lehet hasonlítani a mélyhűtött pürével, mintha nem is egy növény lenne. Előbbi friss, ragyogó, utóbbi punnyadt és unalmas. A friss nyersen, salátának, sajtokkal, tejszínnel éppen felforralva levesnek sokkal jobb spenótétel, mint a szokásos főzelék és tészta. Szezonban minden nap enném, és tegye ezt mindenki, mert itt terem, finom, egészséges, még bojtot is lehet kötni a farkára, de ez a homokmentesítés kikészít.

Vásárolnak friss spenótot?