malackaraj

Elkapott a gépszíj. El szokott. Nézem a kutyát, ahogy nem tudja elengedni a kemény gumilabdát. Megszerezte, a levegőben kapta el, szét akarja tépni, meg akarja enni az egészet, akkor lesz teljesen az övé. Hatalmas, fekete pupillákkal dühöng a semmibe, megsüketült, túlméretezett mancsaival szorít, rág, harap, vastag drótszőrén átfeszülnek az erek. Gyűri, amíg van belőle, vagy amíg a nagyobb kutya, mondjuk én el nem veszem tőle. Akkor pár másodperc feszülés, ideg, felejtés, új gumilabda keresése.

Most éppen a kolbásztöltőt kaptam el, és ezt nehéz lesz szétrágni.

4:50-nél, ugye

Ma reggel vettem egy zsák spenótot, mert túl könnyen felejtek. Bekerült mellé két, még tavalyi születésről bontott báránylapocka is, rozmaringos-mézes sültnek a spenót mellé, magában mégse ehetünk zöldet. De a spenóttal volt a több meló.

Főzelék, főzelék, esetleg főzelék, vagy spenótos tészta. Pedig a zsenge spenót frissen és nyersen salátának a legjobb. Úgy, magában. Magasan veri az összes fóliás jégsalátát és aranyárban mért radicchiót, édesköményt. Csak árulnák megmosva.

Kiborítottam a mosogatóba és boldogan beleharaptam az első leöblített levélbe. Homok, köptem ki. Hát persze, ezért hanyagolom ezt a szerelmet. A spenótot szeretem, nem a földet. Gyorsan áttértem a bárányra. Attila kiszerelte belőle a lapockát és a felkart, a rongyos, belső felére rámaszatoltam egy kis rozmaringot és fokhagymát, feltekertem, megkötöztem. Öt perces meló.

A spenótot beleborítottam a kitisztított mosogatóba és rányitottam a csapot. Levelenként mostam át a fél köbméter zöldet, mert az öblögetés, felöntés, beöntés, szűrés nem működnek tökéletesen, nekem ne mondja senki, mindig marad egyetlen átkozott homokszem, amitől a belem kifordul. Egy óra, egyáltalán nem élvezetes meló volt, ezt csak abból gondolom, hogy közben úgy csikorgott az agyam, mint a homok a fogaim alatt, a közben elpancsolt több száz liter vízre nem is akarok gondolni. Minden évben ez történik, szia spenót, igen kérek egy zsákkal, nem fér a táskámba, nem baj, majd otthon a dühöngés, GDP-t kell előállítani, nem marginális köreteket öblögetni órákig, a nyakunkon rohad és kuka.

A mosás még semmi, mert a lakásban felbukkanó kósza napfoltokra terített konyharuhákon szépen meg kell szárítani, különben pár perc alatt berohad. Úgyis be fog rohadni, de legalább ne az első körben, és megmosva vesszen kárba.

A bárányt 1 dl méz, 1 dl olívaolaj, 3 gerezd elkapart fokhagyma keverékével bekentem (két perc) és a 230 fokra előmelegített sütőbe toltam.

Addig két körtét hámoztam, felkockázva belekevertem a spenót felébe, egy kis lábosban 1 dl mézet 1 dl vörösborecettel és egy ág rozmaringgal beforraltam a felére. Tíz perc alatt sikerült végrehajtani a műveletet, a mézes ecetet a salátára öntöttem. Beletúrva minden falat egy lépéssel távolabb visz a mosás kínjától, besüt a nap az ablakon, tavasz van, spenót, harsog, szeretem.

A lapockák egyenként 80 dekásak voltak, medium végeredményhez kilónként 25 perccel számolva (átsült 30, angolos 20) 20 perc alatt készen lett.  Tíz percet pihentettem letakarva és már lehetett szeletelni a puha, bárányszörpben gazdag rózsaszín húst.

mézes-rozmaringos báránysült

• egy kicsontozott báránylapocka
  

• 3 apróra vágott fokhagyma a belsejébe 
  

• 3 pépesített fokhagyma a pácba 
  

• két szál rozmaring 
  

• 1 dl méz 
  

• 1 dl olívaolaj 
  

• só ízlés szerint
  

spenótos-körtés saláta 

• 1 kg zsenge spenót, megmosva és leszárazva 
  

• 4 kemény körte, meghámozva és felkockázva
  

• 1 dl vörösborecet 
  

• 1 dl méz 
  

• 1 ág rozmaring 
  

• só ízlés szerint 
  

• 20 dkg márvány, vagy bármilyen kék sajt, ez most elmaradt, köretnek így sok lett volna

Az édeskés, zsenge spenótlevelet össze se lehet hasonlítani a mélyhűtött pürével, mintha nem is egy növény lenne. Előbbi friss, ragyogó, utóbbi punnyadt és unalmas. A friss nyersen, salátának, sajtokkal, tejszínnel éppen felforralva levesnek sokkal jobb spenótétel, mint a szokásos főzelék és tészta. Szezonban minden nap enném, és tegye ezt mindenki, mert itt terem, finom, egészséges, még bojtot is lehet kötni a farkára, de ez a homokmentesítés kikészít.

Vásárolnak friss spenótot?

Szeretném felhívni mindenki figyelmét a kolbász nevű termékre. Bélbe van töltve, jó esetben igaziba. Akkor miért ne ennénk vesét?

A báránybélésnél tartunk még mindig. Megvolt a tüdeje, a mája a recehájjal, most jönnek az apró vesék. Nem dobunk ki semmit. Tisztelet, kérem szépen.

Amikor előhalásztam a habos fehér faggyúval kevert kötőszövethalmazból a diónyi veséket, vesevelő, ennyi jutott eszembe. Fogalmam nincs. Hosszában felvágni, kitisztítani, áztatni. És büdös, félve szagolgatom, nem büdös. Miért emlékszem büdösre? Nem dobhatom el, pont ez a program lényege, mindent meg fogunk enni, az egész bárányt. Büdös lesz, aggódtam tovább, majd a kezembe vettem a tenyérnyi lépet, problémának itt van ez, kár a vesén rágódni.

Kikutattam a vesés fogásokat az összes szakácskönyvemben, mit írnak ők a szagról? Vegyenek borjúvesét, vagy a felnőtt állatok veséjét hideg, citromos vízben kell pár órát áztatni. Valószínüleg a mama is sertésvesével birkózott az ecetes vízben, még talán forralta is, attól volt büdös a konyha. A fiatal állatok veséje problémamentes, tisztítás után elég leöblíteni, rendkívül gyorsan elkészül, és mint minden belsőség, ugyanilyen gyorsan megromlik. Csak frisset vegyenek és megfőzve se tárolják. A tisztítás egyszerű, a vékony hártyától megszabadított, hosszában felvágott szervből maradéktalanul ki kell vágni, kaparni a fehér részeket, majd a húst egy centis kockákra vágni.

A szagtalanítás szag híján megoldva, velő nincs. Brandy van. Mustáros vese lesz.

• 1/2 kg vese
  
• 50 g vaj
  
• 1 fej vöröshagyma
• 2 dl tejszín
  
• 1 dl brandy
  
• 1 evőkanál mustár
  
• só, bors, babérlevél, petrezselyem
  

A vesedarabokat sűrűn kevergetve, rázogatva négy percig pirítom vajon, félreteszem.

Vajon finom laskára vágott hagymát pirítok, egy babérlevelet adok hozzá, ráöntöm a konyakot, hagyom elpárologni, mustárral ízesítem és felöntöm tejszínnel, besűrítem, ráöntöm a vesére, megszórom apróra vágott petrezselyemmel.

Hogyan készítik?