Fishburgert nem csak a mekiben lehet enni, hanem otthon is. Mielőtt a behízelgő és édeskés lazachoz nyúltam volna, megkeményítettem a szívem, felvetettem a fejem, és pontyot kértem. Magyar embernek magyar pogácsát, magyar halból!
A ponty érzékeny téma, ha túl nagy, túlságosan tóban élt, okádék. Ha kisebb, kilós, és napi egynél több farokúszócsapást tett életében, finom, az egyik legjobb halunk. Keressék a kisméretű, sötétebb színű patkókat, a hosszúkás testű nyurgapontyokat, sütni azok lesznek jók, nyoma sincs bennük a pocsolyának, csak tiszta, határozott édesvízi halat kapnak. Sokan azt is utálják, velük nincs mit tenni.
Nem csak a pontygyűlölők miatt nehéz meghatározni a pontyburger célcsoportját. A pogácsának, akárhogy formázom, pontyíze van, ennyivel az ellentábort nem lehet meggyőzni. Aki szereti, nem igényli a marháskodást, hallébe főzi, kirántja. Mivel pőrén megsütni ritkán szokás a pontyot, talán ezen a résen tudok vele benyomakodni. Meg a szálka miatt síróknál, mert a pontyburger szálkamentes. Sajnos nem magától.
A filét, vagy ha akkora ökör voltam, hogy patkót vásároltam, a patkót, megnyúzom, kiszedem a bordákat, szálkákat. A húst további szálkák után kutatva, ujjaim között elmorzsolom, majd az egészet ledarálom, vagy botmixerrel pépesítem.
Így kapok egy nem túl gusztusos, hóka, halszagú pépet. A pontygyűlölők korán örülnek. Most nem szabad megfutamodni, és ezt a csúfságot pánikolva befedni fűszerekkel.
Egy serpenyőben kiolvasztok füstölt szalonnazsírt és abban sütöm meg a nedves kézzel, másfél centi vastag pogácsákká formázott húst. Magas lángon sütöm, amikor megpirult, megfordítom és most szórom meg sóval, borssal, fűszerpaprikával és füstölt chilipehellyel.
Most jobban szeretem a pontyburgert, mint a hallét, pedig az az egyik kedvencem. Hasonlít rá, de a lesütéstől képződő pörzsök miatt még sokkal jobb.
Halnapot tartunk, a portálon ruszlikészítés házilag, lépésről-lépésre.
Sütöttek már halburgert?
Utolsó kommentek