- Anyu, ha így tartod a lábad, visszafolyik a lakk! – ülök a sámlin az eperfa alatt, mama lába az ölemben, a pedikűrön túl vagyunk, hajnye, mi a bajom ezzel az ollóval, jó az, ez má’ akkó’ itt vót mikó' én idegyüttem a tanyára. Hát pont az a bajom, hogy pedikűrözzek egy legalább hatvan éves papírvágó ollóval? Mással nem engedi, hiába viszem ki a méregdrága körömcsipeszt meg a manikűrollót a reszelőkkel együtt.

Izzadok, megvolt a hajnye, hát ez oly kihívó vita is. Anyu te mondtad, hogy hozzak körömlakkot, hoztam egy láthatatlan gyöngyházfényűt, mi ebben az oly kihívó? Lány, hát nem vagyok én olyan fiatalasszony, mint te. Fiatalasszony, nézek rá a mélybordó körmeimre, ettől pont olyan faros, vastagkarú parasztlánynak érzem magam, mint amilyen vagyok. Tessék, hoztam egy másikat is, a csillámos bugyirózsaszínűt, ez jó lesz? Jó hát, az nem kihívó meg legalább látszik, nem úgy, mint az a másik. A kihívó, ami nem látszik, rázom meg a fejem, aztán megkönnyebbülök, mert Artúr megint a fejénél fogva viszi a macskát a szájában, néha megrázza, ez eltereli mama figyelmét.

- Hogy mennyit szödröztünk míg lány vótam! – kapom fel a fejem, mert fogalmam sincs, hogyan jutottunk ide – Haj, a szödör. Gyalog möntünk Csanádrul a Dunáhó'. Ha gyütt valaki lovaskocsiva’ fővettek, ha nem, nem, akkó gyalogótunk. Csónakka’ mentünk a Dunán túlra, oszt szöttük a szödröt, zsákszám, estig. Haj de éhös vótam sokszó. Oszt eccé, a Julis, még sírt is, mer’ a Jancsi, aki neköm udvarót elejive, az én zsákom rakta elősző a csónakba, nem az üvét. Oszt ezé’ úgy rítt, mintha nyúznák, a hülye. Na. Hát ilyenökre emlékszek Lány. Ilyenökre. De hogy hova a ménkűfaszába raktam el tegnapelőtt a kötőtűt, arra nem, pedig azt a pruszlikot meg akartam kötni.

A szeder (Rubus) a rózsafélék családjába tartozik, évelő, lombhullató indás cserje vagy félcserje gyümölcse. Mérsékeltövi növény, a második évben fordul termőre. A hosszú, 2-5 méteres indákon augusztus közepén jelennek meg a fényes, fekete gyümölcsök, szeptember végéig szüretelhetjük. A kertekbe viszonylag későn fogadták be, miután létrehozták tüskementes változatát. A gyümölcsnek magas a víztartalma, ezért könnyen romlik, lehetőleg a vásárlás napján használjuk fel. Fényes, fekete, rugalmas bogyókat válogassunk, nem utóérő. Nagyon jól tűri a fagyasztást.

A három fiatal bokor még nem terem annyit, hogy szörpöt csináljunk belőle, ezért eddig a nem túl méltó, állva felzabálás lett a sorsa, most túllépünk ezen. A gyümölcsöt nem sütöm bele muffinba, egyéb tésztákba, és ritkán főzöm meg, a szedret pláne nem.

Gyümölcsrizsként jöhet. A rizst vízben teszem fel főni. Jó bögrényi rizshez öntök ugyanannyi vizet, csipet sót (aki tejben teszi fel főni, az is öntsön kevés vizet a lábosba, úgy nem ég le). Mikor a rizs felszívta a vizet, folyamatosan, decinként öntöm hozzá a tejet, folyamatos keverés mellett. Lehet tenni hozzá reszelt citromhéjat, darabka vajat, én most nem tettem, a vaníliáscukrot is hagyják ott, ahol van. Mikor háromnegyedig megfőtt a rizs, lehúzom a tűzről, lefedem és beburkolom a lábast vászonterítőbe, így a rizs a saját gőzében fő készre, nem kásásodnak el, főnek szét a szemek. Ha langyosra hűlt, felvert tejszínnel lazítom, porcukrot keverek hozzá. Egy tálkába (kehelybe) teszek egy réteg tejberizst, rá a szedret (ha kapnak áfonyát, tegyenek hozzá azt is, nagyon finom a szederrel), merek rá újra tejberizst, a tetejét a szokásos hanyag módon díszítem, és jól behűtöm.

Szereti a tik a meggyet, önök szeretik a szedret?