A csütörtöki nduia kommentjei elkanyarodtak a mustár felé. Előkerült a klasszikus globusunk, és az ő helye. Kivételesen a kategóriájában gyenge minőségű terméknek is van helye a konyhában. De nem az asztalon.

  A legutóbbi erdőbényei bulin akadtam Homonna konyhájában a doboz Colmans porra, és úgy megörültem neki, mintha addig nem szűgyig gázoltam volna a pörköltekben, omlós sült birkában, házi savanyúságokban, birkasajtokban és furmintban. Éhes biztosan nem voltam, szomjas se nagyon. Kevertem magamnak egy kiskanállal, csak az íze kedvéért.
  A jó mustár azt tudja, amit a jó erőspaprika. A fájdalom felébreszti a rendszert, termelésre késztet elkényelmesedett szerveket, életet nyom a benzingőzös vérbe. De míg a paprika ezt kegyetlenül, szenvedésünket hosszasan kiélvezve teszi, a mustár csak az orrunkba forgatja pengéjét, és már el is tűnt. A Colmans a mestere ennek a pengeforgatásnak. Elsősorban fűszernek, vagy kencék, mézes, fűszeres mustárok kikeverésére használom, túl erős mustárba nem szívesen tunkolok sült kolbászt.

A mustárt a rómaiak már a 4. században használták, ők terjesztették el egész Európában. A növény megterem mindenhol a mérsékelt égövön belül, így válhatott népszerűvé annyi országban. A mustárhoz a magokat ledarálják, ecettel és sóval erjesztik. A mustár ízét a mag típusa, és a használt ecet befolyásolja, de a gyártási folyamat is számít. Az édestől a nagyon csípőség sokféle lehet.

 A szintén csípős francia mustárokkal már könnyebb, azokat lehet a legsokoldalúbban felhasználni. A közismert dijonit a 17. század óta készítik, ecet helyett szőlőlével, vagy musttal, borral keverik el, a magok héját nem, vagy csak részben használják fel. A csípős-édes karakter miatt ezek a kedvenceim, de nem mindenhez. Ha mustárban pácolnék, amit ritkán teszek, de fél Magyarország mást se csinál a konyhában, a francia mustár talán a legjobb erre a célra.
- Szép karaj, hogy sütöd meg?
- Bekenem egy kis borssal-mustárral, elrakom egy éjszakára a hűtőbe, és másnap megsütöm.
- Csirkét vettél, mi lesz vele?
- Bekenem egy kis borssal-mustárral, elrakom egy éjszakára a hűtőbe, és másnap megsütöm.
-Szép tarja, mi lesz belőle?
- Bekenem egy kis borssal-mustárral, elrakom egy éjszakára a hűtőbe, és másnap megsütöm.
  Azt már le se merem írni, amikor a sztékeket tárolják mustárban. Hányszor kapják ezt a választ? És grillszezonban?
  Ha már maszatolunk, ne aprózzuk el. Egy dijoni mustárban van annyi íz és szín, hogy talán jobbá teszi azt a tarját, vagy csirkemellet, mint egy édeskés, tompa és íztelen fajta. A majonéz is izgalmasabb lesz vele, és ha mustárral ennék a sült, főtt húsokat, ahhoz is próbálják ki. Bónusz: magos mustárral végtelenségig le lehet fárasztani szülőket, nagyszülőket.
  Néhány talán nem megszokott párosítás mustárra, hogy ne csak pác és kolbász legyen az élete nálunk:
lazac, egy recepttel: A magokat kevés száraz fehérborban apróra vágott hagymával felfőzöm, ugyanannyi tejszínnel elkeverem, adok hozzá egy kevés kész dijoni mustárt, apróra vágott tárkonyt, ebbe forgatom a lazacot, és egy kevés vajon hirtelen megsütöm. füstölt hal, bárány, birka, tárkony, kapor, rozmaring, sertéshús, krumpli, citrom, méz, dió, gyümölcsös csatnik, alma, körte és végtelenül tovább, a mustár a bors trónjára tör, a magok pedig savanyúságba, befőttekbe mehetnek.
  Virslihez, hot-doghoz, hamburgerhez és kolbászhoz, főleg ha csípős, jobbak az édeskés, kicsit döglött mustárok. A paprika és a mustár támadása inkább bántó, mint szórakoztató, nekem az ízük se illik össze túlságosan.
  Mások mustárjai nem mindenbe jók. Az őszinte szalontüdő és a vadas megöli a szép francia mustárokat, az ételbe alapból használt cukor miatt a szintén cukros globus is jó bele. A szalontüdő a flancos eceteket se bírja, zöld palackos 10%-os, szevasz. A Mi Globusunk erősen a német mustárok felé húz, tüntető édessége nem magyar jellegzetesség. Ennyi erővel mindenki szeretheti és kipróbálhatja szabad szívvel a többi fajtát is, Európában a mediterrán szakaszt leszámítva szinte minden országnak, régiónak van saját mustárja.

Mire használják a mustárt?