A rántott fűszernövény csak elsőre bizarr, másodszorra alomízű, pont ezért finom.
Hiába él, és virul köbméteres bokorrá éghajlatunkon, nem az a kimondott alapvető élelmiszer. A ló izzadságának édességével keveredő, tiszta szalma és lucernaillata, az ízlelőbimbókat egy pillanatra összesodró fanyarsága sok rajongót és pár ellendrukkert szerzett neki. Kedvenc fűszerem, a zsálya.
A zsályában az a legjobb, hogy lehet harapni. A rozmaringot is lehet, de fás szára és közvetlen fogyasztáshoz túl intenzív íze visszatart. A többi zöldfűszer levele túl finom egy tisztes falathoz, a műfaj szupernehézsúlyú versenyzője egyedül a vaskos zsályalevél.
Ez a növény pár finom, kétperces fogás legfontosabb alapanyaga, nem csak fűszer. Mint minden mást, ezt is ki lehet rántani, lehetőleg sörtésztában.
- nagy zsályalevelek, szárastul, vagy kisebbekből 4-5 db összefogva
- egy evőkanál liszt
- egy tojás
- kevés sör
- só, olaj
A tojás fehérjét elverem, elkeverem a liszttel és a sárgájával, sörrel lazítom. Ebbe húzom a levelek mindkét oldalát, és bő, forró olajban barnára sütöm.
Előételnek, vagy hasonló módon megsütött cukkíniszeletek és padlizsán mellé adható.
A zsályás-vajas tagliatelle még jobb. fejenként:
- 10 dkg tagliatelle (10 tojásos)
- 4-5 db apróra vágott, friss zsályalevél
- 5 dkg vaj
- só, bors
Kifőzöm a tésztát, a felolvasztott vajba forgatom, megszórom a zsályával, sózom, borsozom. Vagy: A nyers tésztából inkább agnolottit készítek, zsálya és parmezán keverékével töltöm, kifőzöm, kevés balzsamecetsűrítménnyel és olvasztott vajjal meglocsolva tálalom.
A zsálya elmaradhatatlan fűszere a saltimboccának, és jól illik a
- mandarinhoz, narancshoz (akár narancsdzsem, csatni)
- kacsához (narancsos kacsa, akkor már)
- sonkához
- édesköményhez
- bodzához
- zellerhez (krémlevesbe)
- cukkínihez
- sütőtökhöz (krémlevesbe)
- édes tokaji borokhoz (ahogy a kakukkfű is)
Szeretik a zsályát?
Utolsó kommentek