A rántott fűszernövény csak elsőre bizarr, másodszorra alomízű, pont ezért finom.

Hiába él, és virul köbméteres bokorrá éghajlatunkon, nem az a kimondott alapvető élelmiszer. A ló izzadságának édességével keveredő, tiszta szalma és lucernaillata, az ízlelőbimbókat egy pillanatra összesodró fanyarsága sok rajongót és pár ellendrukkert szerzett neki. Kedvenc fűszerem, a zsálya.

A zsályában az a legjobb, hogy lehet harapni. A rozmaringot is lehet, de fás szára és közvetlen fogyasztáshoz túl intenzív íze visszatart. A többi zöldfűszer levele túl finom egy tisztes falathoz, a műfaj szupernehézsúlyú versenyzője egyedül a vaskos zsályalevél.

Ez a növény pár finom, kétperces fogás legfontosabb alapanyaga, nem csak fűszer. Mint minden mást, ezt is ki lehet rántani, lehetőleg sörtésztában.

  • nagy zsályalevelek, szárastul, vagy kisebbekből 4-5 db összefogva
  • egy evőkanál liszt
  • egy tojás
  • kevés sör
  • só, olaj

A tojás fehérjét elverem, elkeverem a liszttel és a sárgájával, sörrel lazítom. Ebbe húzom a levelek mindkét oldalát, és bő, forró olajban barnára sütöm.

Előételnek, vagy hasonló módon megsütött cukkíniszeletek és padlizsán mellé adható.

A zsályás-vajas tagliatelle még jobb. fejenként:

  • 10 dkg tagliatelle (10 tojásos)
  • 4-5 db apróra vágott, friss zsályalevél
  • 5 dkg vaj
  • só, bors

Kifőzöm a tésztát, a felolvasztott vajba forgatom, megszórom a zsályával, sózom, borsozom. Vagy: A nyers tésztából inkább agnolottit készítek, zsálya és parmezán keverékével töltöm, kifőzöm, kevés balzsamecetsűrítménnyel és olvasztott vajjal meglocsolva tálalom.

A zsálya elmaradhatatlan fűszere a saltimboccának, és jól illik a

  • mandarinhoz, narancshoz (akár narancsdzsem, csatni)
  • kacsához (narancsos kacsa, akkor már)
  • sonkához
  • édesköményhez
  • bodzához
  • zellerhez (krémlevesbe)
  • cukkínihez
  • sütőtökhöz (krémlevesbe)
  • édes tokaji borokhoz (ahogy a kakukkfű is)

Szeretik a zsályát?