A Gastropolis egyik főzőestjén találkoztam a barista Molnár Attilával, lelkes és elszánt kávéőrült, ő szédített egy elsőre furcsának látszó ötlettel: minden gombák legjobb ízfokozója a kávé.

 

 

 

 

 

 

Jártam már autóstalálkozón eleget, rögtön felismerem a szent őrület csillogását valaki szemében, és ugrom utána a kútba. Most túl sok veszítenivalóm se volt, legfeljebb egy marék rókagomba megy a leves helyett a kukába.

Még az összeforgatás előtt átgondoltam a két ízt, és az ötlet egyre jobban tetszett. A jó kávé meleg, enyhén gyümölcsös íze és a gomba földes vadsága biztosan nem fogják ütni egymást, de nagyon izgatott a beígért ízfokozás.

Attila egy séftől tanulta a trükköt, aminek a lényege, a gombás ételbe, a gomba mennyiségének legfeljebb 10%-át kitevő súlyú espressót kell önteni. Ám legyen!

Vettem két marék rókagombát, felszeleteltem, bő vajon öt percig pirítottam, sóztam, borsoztam. Felét kiraktam egy tányérra kontrollcsoportnak, a seprenyőben maradt patkányokat leöntöttem egy kevés kávéval és összeforgattam. A kontrollcsoport finom, rókagomba vajon, kaláccsal, hurrá.

A kávés csapat betörlése a serpenyőből a klasszikus húbazdmegolásba torkollott. A kávé nem egyszerűen erőteljesebbé tette a rókagombaságot, de azt frissebbé, élesebbé, pofátlanná tette. Alkímia, az úristenit neki!

Nincs kérdés, keverjenek kávét a gombához.