malackaraj

Most megpróbunk túlemelkedni azon, hogy a Starbucksban nem kávét árulnak, hanem életérzést, meg tejet amiben van kávé, és ezt félretéve írni egy termékükről.

A Pumpkin Spice Lattéról, ami már az egész világon óriási hisztit kavart, és lényegében egy karácsonyi fűszerekkel megküldött tejeskávé tejszínhabbal. A pontos hozzávalókat a foodbabe.com-nak sem lehetett könnyen kiszedni a Starbucksból, de színezék is van benne a biztonság kedvéért a kávé, cukorszirup, tej és fűszerek mellett.

Ami egy folyékony süti. Annyira süti, hogy egy adag (tall nevü kiszerelés, ami a legkisebb, kb. 3,5 dl) 300 kalóriát tartalmaz, ami egy tisztes szelet süteménynek felel meg a maga 38 grammos cukortartalmával. 

Két tesztelőnk bírja a cukros dolgokat, mindketten répatortára kapcsoltak a kóstolás után, és van is benne valami, csak sokkal édesebb, de a karácsonyi fűszerek -ami a répatorta sajátja is- dominálnak benne. Ezért is kattantunk a répatortára, mivel nálunk a sütőtökös pite, ami szintén ezzel az ízkombinációval készül, nem ismert édesség.

Kávé, bár van benne, de egyáltalán nem érződik, mondjul jobb is, az eszpresszó szerelmesei nem ide járnak, nem véletlenül. 

A hisztit nem értjük, a kalóriaértéken őszintén le vagyunk döbbenve, hiszen az több mint a kétszerese egy doboz (330 ml) zsíros kólának (139 kalória).

Egy kétezer fős vizsgálat soorán kiderült, hogy a felnőttek tíz százaléka hiszi, hogy a kávé rákot okoz, és fogyaszt. Mind a kettő hülyeség.

Burundi még afrikai mércével mérve is rettenetesen szegény országnak számít (ami azért nem kis teljesírtmény), ahol az ország exportjövedelmének 80%-a származik a kávéból.

A klasszikus filteres gépekepben ugyanis nem csak a kollégisták kedvenc ételét, a vifon levest lehet megfőzni, hanem mindent, értik? MIN-DENT! Nem vicc.

Már egy csésze is 30%-al javítja a vérkeringést több mint egy óráig.

Ha már a Táfelspiccen rendes Tyler Duurden módjárs nekiálltunk szappant főznim lúgozni, és fölforgatni a konyhát, az olívás mellett csináltunk kávésat is.

Amikor először hallottunk róla, borzalmasnak találtuk az ötletet. Majd kipróbáltuk, és el kell ismernünk a divatos, gyümölcsösen savas eszpresszó és a tonik szuper frissítők együtt. 

Az Espresso Embassyt amúgy igyekszem elkerülni, mert kizárólag az újvonalas, kifejezetten savas és gyümölcsös karakterű -pillanatnyilag nagyon menő- kávét főzik, amit kifejezetten nem tudok meginni. Az olaszos, mélyen pörkölt kávékban keresem a szépséget, ezt egyszerűen nem szeretem.

A keserű tonikkal párosított savanykás jellegű kávé viszont figyelemre méltó ötletnek tűnt, ezért elmentünk kipróbálni. Igazuk lett, bár előítéletektől terhelve szerettük volna azt mondani fúj, de rossz, böee.

Nem, a páros elképesztően üdítő, friss és vagány. Viszont aki cukorral issza a kávéját, messze kerülje el, mert az ET (Espresso Tonik) bizony keserű és savanyú egyszerre, nyitottság és viszonylag fejlett ízlés kell hozzá. 

A Gastropolis egyik főzőestjén találkoztam a barista Molnár Attilával, lelkes és elszánt kávéőrült, ő szédített egy elsőre furcsának látszó ötlettel: minden gombák legjobb ízfokozója a kávé.

 A kapszulás, a kotyogós, a Brikkás, és az e.s.e. podos harca, kortesbeszédekkel, árakkal. 

Az alap, az ős, a megdönthetetlen a kotyogós.

Munk Vera is azt szereti.

 "Kávéfüggő anya, kávéfüggő gyereke vagyok, nekem a szuperfinom mamaszag is kávéillatú, és amióta az eszemet tudom, a kávéillatú reggelekhez az isteni hang: halk és határozott kotyogás dukál. Mert az anyukám igen hamar megtanított az alapszabályokra, amelyek szerint az instant kávé nem kávé, a hideg kávé nem kávé, a löttyös kávé nem kávé, és a cukrozott kávé sem az, az ízesítettről és a koffeinmentesről pedig szó sem essék. A kávé a szigorú szabályok szerint nem más, mint a kotyogósban főzött méregerős, csepp tejjel bolondítva.
 A kotyogóssal szertartás a reggel, a legelső pillanatok társa ő: alkatrészei az előző napról szépen elmosva várnak a konyhában, mert a kotyogóst tisztelni kell, bár nem is különösebben sértődős, mert ha hagyom berohadni a kávét, akkor is csak egy pillanat a tisztítás. A kotyogós titka az egészen lassú tűz, hagyni a vizet komótosan bugyogni felfelé, élje át minden cseppje a fölé tömködött aromát. És a kotyogós szép is, minél öregebb, annál jobb, mert a fiatal fémes felületet be kell törni, hogy aztán évekig helyt álljon a konyhában. Igen, a kotyogós nem más, mint a függőséget okozó nosztalgia, ami ráadásul a pénztárcát is kíméli, a legutóbbi egyszemélyes kotyogómat (a függőknek egy-, két- és négyszemélyes is való a konyhába!) ötszáz forintért vettem az újpesti piacon, és azóta is vígan ébreszt reggel.
A kotyogós a hardcore kávés arcoknak való, a kotyogós kiröhögi az átfolyós löttykávéfőzőt és a sznob kapszulás masina háta mögött kuncog. Agresszív és imádnivaló."

A kotyogósok között is vannak veszélyes partiarcok, ők nyomásszabályozós készülékben utaznak.

Lövenberg Balázs egy ilyennel főz kávét. Már amikor sikerül neki.

 "Először is szögezzük le: az otthoni kávéfőzés eleve a megalkuvásról szól, mert a tökéletes kávé Olaszországban készül, bemegyek a bárba az április végi napsütésből, un buon caffè, 80 cent uszkve 1 euró, a pultnál iszom meg, aztán továbbsétálok. Vannak az őrültek, akik ezt a kávét remélik rekonstruálni otthon, rájuk komplett iparágak épülnek, nyolchetes tömörítő tanfolyam, vízlágyító satöbbi. Én is elindultam erre, de aztán megvilágosodtam, hála a Brikkának. Ha személyisége lenne (van), ő lenne az, akitől ha megkérdezik: pesti vagy? enyhe lenézéssel azt válaszolná: budai. Ha a kotyogósnak lelke van, a Brikkának művészlelke, a szó 19. század végi értelmében.
 Ez egy szimpla kotyogó, amire nyomásnövelő szelepet ötöltek, tehát sima őrölt kávéval megy. De képes vagyok perceket tölteni azzal, hogy milliméterre pontosan állítsam be a 0,35 deci outputot eredményező vízmennyiséget. Hogy előmelegítsem a szűrőt. Hogy megtisztítsam a szelep alját. Hogy a kávé pont annyi legyen és pont úgy domborodjon kis halomba.
 És ha minden stimmel, akkor van esélyem olyan kávét kapni, mint egy 20-szor annyiba kerülő Gaggiával vagy la Pavonival. Öt év alatt két géppel háromszor sikerült. A maradék párezer kávé mintegy 70 százaléka erős közepes volt, a többi ihatatlan. Valamit valamiért."

A kapszulásokat Havas Dóra képviseli.

 "Kettőnk közül én vagyok az, aki a konyhai kütyüktől izgalomba jön, én viszont nem kávézom. Ha tenném, egészen biztosan valami csinos kis eszpresszómasina ülne a konyhapulton, amiről pontosan tudnám, hogy hány bar nyomással köpi a különleges gonddal kiválasztott, tökéletesre pörkölt kávét, a lehetőleg dizájnos kávéscsészébe. Aki benéz a teásfiókomba, érteni fogja mire gondolok.
Így a kávé egészen más megközelítésből kerül nálunk a csészébe: egy egyáltalán nem gasztrosznob férfiéból.
 Az elvárások: a kávé legyen erős, lehessen több fajta közül választani, készüljön el egyszerűen és gyorsan, ne kelljen vele foglalkozni. Nem árt, ha a praktikumot egy kis dizájn és marketinges varázs is kíséri - a kávégép jól néz ki, a kapszulák színesek és limitált szériában is kaphatók, és lehet hosszú vagy rövid kávét főzni belőlük. A profi marketing áldozatai vagyunk, bekajáljuk, hogy a kapszulákba csúcskávékat rejtenek és mi szeretjük a felhajtást minden ízesített és rövid ideig kapható fajta körül. Mert okosan kitalálták és szépen csomagolják. Nem kell hozzá érteni és nagyon könnyen bele lehet szeretni. Mivel főleg hétvégén zörög a dizájnmasina, a kapszulák ára annyira nem zavar, 103-124 Ft közötti áron csorog egy adag a kávé a csészébe."

Az e.s.e podosok mellett Orbán Marianna áll ki:

 "Rühellem őket, rühellem őket, mindig kioktatnak! Másodszor kerestem meg a törzsgárdát kávéfőző vásárlás kapcsán, ám kapcsolatom az Index topic kávészakértőivel nem indult felhőtlen barátságnak. Nézd már a hölgyet, pálcikával habosít, biztosan fél a gőzkartól! Az ilyen beszólások után konkrétan azt hittem, soha többet nem megyek a konyhába, ezek itt mind gőzkarral a seggükben, kezükben születtek, semmi keresnivalóm a kávéfőző környékén. Aztán a kíváncsiságom segített túllendülni a kezdeti nehézségeken, végül hallgattam rájuk.
 Határozottan kapszulás gépre vágytam, a kapszulák ára azonban riasztó volt kissé.
A kiválasztott e.s.e nyílt szabványú podos rendszerek előnyei közül két legkézenfekvőbbet említenék: az egyik a gépek és podok közötti átjárhatóság a nyílt szabvány miatt (ami naná, hogy az Illyhez kapcsolódik), ez egyértelműen nagyobb kávékínálatot eredményez. Hagyjuk a limitált marketingrizsát, én válogatni szeretnék! A másik, nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy megfelelően őrölt, tömörített kávépárnát használva tökéletes presszóhoz jussunk pénztárcánkat és konyhapultot kímélő módon. Az e.s.e. rövidítés az easy serving espresso szóból származik, podonként 7 gramm kávét tömörítenek a gyártósoron. Belépő szintű párnák használatával már 40,- Forintért presszót készíthetünk, a drágábbak pedig a kapszulákkal találhatók egy árkategóriában. A gép beszerzését illetően találunk rövid garanciával bíró, de tökéletesen felújított darabokat 25.000-30.000,-Ft közötti áron, de ha ragaszkodunk az új berendezéshez, mélyebben a zsebünkbe kell nyúlnunk. Nagyjából 60.000,-Ft-tól kaphatók az új beszerzésű podos gépek. Egy dolog fontos, nem keverjük a podot a paddal, a tömörítés nélküli vakítást padnak hívja a szakma, aki presszót szeret, ilyet nem visz a konyhájába."

A másik oldalon egy egyáltalán nem csípős, hülyebiztos mexikói étel, az aszalt szilvás csirke.

Félálomban csoszogok ki a konyhába, nagyjából nyolcéves lehetek, a körfolyosón kávéillat, a lakások ajtaja mindenkinél nyitva. Csukott szemmel iszom az anyám által kezembe nyomott kakaót, a gyomrom azóta is képtelen ébredés után másra gondolni. Meleg, tejes ital nélkül puszta kézzel gyilkoló terminátorrá válok, kommunikációm kimerül a morgásban és hümmögésben. Ha lenne pöcsöm, biztos azt is vakargatnám.

Itt van, megnyitott, ennek is meg kellett történnie. De ez nem a kávéról szól, ezt mindenki felejtse el.

Sok az iroda a Westend környékén, biztosan akad valamelyikbe kedves olvasóink közül is, ők fognak először, akaratlanul szembesülni a termékkel: a Starbucks-logós papírpohárral. Ahogy holnaptól ezeknek az irodai konyháknak a polcain, úgy a metrókon és a négyeshatoson is megjelennek a sellőfejes papírpoharak. A poharak. Bennük nescaféval, kakaóval, ki tudja mivel, mert a Starbucks drága, ahogy drága a Clinique is, mégis mennyi morcsos és törődött papírszatyrát látom kipirszingelt gimisek kezében a buszmegállóban. Benne pulcsi. Remélem jól bírják majd a strapát ezek a poharak. Van belőlünk ilyen is, Csikós kolléga tisztán megfogalmazta a jelenséget: 712i kéne a magyarnak. Itt is van, egy 760Li áráért.

Erre is érdemesek vagyunk, csodálatos nap ez, itt egy írás teljesen más megközelítésből, bár én a sok félcsóró erőn felüli villogási kényszere, mint remek vásárlóerő, és a Kecskeméten épülő Mercedes-gyár között kevés összefüggést látok, de még az is lehet.

Amíg ez eldől, nézzünk pár nagyon jó kávézót Budapesten, ahol különleges minőségű kávéval, és szakszerűen ápolt kávégéppel várják a vendégeket. Ezekben pár alkalom után nem kérdezik meg, hogy iszod, mert tudják, cserébe csak kávét árulnak szexi cimkés papírpohár nélkül. Mindenki döntsön ízlése és igénye szerint, a nagy kávéláncok már szinte mind megérkeztek, van választék.

Szóda VII. Wesselényi u. 18.

Coffe Cat VI. Ó u. 44.

Mozaik kávézó és teaház VI. Király u. 18.

Olasz Intézet kávézója - extra: a város legjobb baristája, Carlo! VIII. Bródy Sándor u. 5-7.

Caffé Gian Mario  - VI. Bajcsy-Zsilinszky út 35.

Cafe Sempre - IX. Lechner Ödön fasor 1 .

kommentekbe írja be bátran mindenki a kedvenc kávézóját, indoklás nem árt.

Tegnap óta konyakkal iszom a kávét.

Az olasz koleszból ilyen csészéket lehet eltulajdonítani. Ezért tart itt ez az ország.

Apám mesélt a legendás lovasembereket kitermelő évfolyam egyik vademberéről, aki nem szívlelte a tejet, keményszárú lovaglócsizmáját mosta vele. Ezt a posztot biztosan szeretné.

Nincs itthon tej. Aludttej van. Haverok lakásán, riadtan és másnaposan ébredve, hányszor öntöttem savanyú baktériumcsomókat a kávémba. Az első szívszorító pánik után -Hol vagyok?- derekamon a kanapé nyomaival, az első életmentő kávé szokott így megsemmisülni. Óvakodjanak a több, kinyitott tejesdobozt tartalmazó hűtőktől és mindig szagoljanak bele előtte. A romlott tejes háztartásokban viszont mindig van kávétejszín, felelős nyitogatók, tudják magukról, csak elfelejtik.

Tejszín van az én hűtőmben is, szó se lehet róla. Cukorral lenyelni se tudom. Igyam magában, de a kávét magában nem lehet. Kérem mellé a valószínűtlenül vastag falú, apró csészét, a krómfrontos kávégépet art deco fonttal kiszedett logóval, egy baristát fehér ingben és puhadobozos cigarettával, a fehér falra szerelt polcokra tucatnyi gyomorkeserűt, super 200-as gyapjúöltönyök ujja alól kivillanó arany mandzsettagombokat, a Vespa pörgését elnyomó Lamborghini kelepelést, vagy bele kell öntenem a pótszert.

A Lamborghini és a kávé összefüggései

Az elszánt traktorgyáros, Ferruccio Lamborghini a kevély Enzo Ferrarira megorrolva kezdett autókat építeni. Fia, Tonino Lamborghini kiegészítőket tervez, és az első dizájnerek között jelentetett meg sajátmárkás élelmiszert, ez ma a Lamborghini kávé, az autókról is ismerős Murcielagóval, a bikás logóval.

Ami nincs. Akkor inkább iszom egy Red Bullt. Az sincs. Nem megyek le venni semmit. Erre az idegfeszültségre inni kell. hőőjj

Caffé corretto, a kijavított kávé. A módszer egyszerű. A presszókávéba egy óvatlan löttyintésnyi likőrt, rövidet kell tölteni, vagy fellazítani vele a csésze alján maradt utolsó korty kávét. Akár mindettőt. Cukrozni nem illik, van abból elég az alkoholban, csak tönrevágná az ízeket és szívrohamig pörgetne, mert a caffé corretto hatékonyabb drog a tejes és cukros változatoknál.

A párosítás legjobb alanya egy ánizslikőr, Sambuca, Pastis, akár Ouzo, ez csilingelősre élénkíti a kávét. Klasszikus választás a grappa, a törkölypálinkák. Senior versenyző a konyak, vagy bármilyen brandy, közérthető, és szerethető a rum. Perverzek a gyomorkeserűk, a mirto -szardíniai mirtuszbogyólikőr- pedig mindennél izgalmasabb.

Szép idők jönnek. A tejet sem fogom elhanyagolni, csizmám éppen akad.

Mivel korrigálják a kávét?

Amiben kávé, cukor, mézédes datolya és kardamom van, az csak egyvalamire lehet jó. Red Bullt gyalázni.

Mit csinálnának négy liter tiszta szesszel? Meginnák, persze, de hogyan?